Dunai Dénes nyugalmazott zombori órásmester és ékszerész házát akkor törték fel, amikor családjával elutazott szülőfalujába. A betörő ráért, megkereste a házigazda sarokköszörűjét (felénk flexnek hívják), és azzal vágta ki a páncélszekrény ajtaját. Zomborban gyakoriak a trükkös lopások, csalással is próbálkoznak.
A közelmúltban az egyik zombori művelődési egyesület vezetője nagyszabású és fontos koncertet szervezett. Az előadás alatt az első sorban ült, előtte, utána pedig a házigazda szerepét töltötte be. Ez alatt az idő alatt a házát feltörték, az ékszereket és a vadászfegyvereket elvitték, a lakást feldúlták. A kárvallott feltételezi, hogy az elkövetők bűntársa vele együtt a koncertteremben tartózkodott, hogy mobiltelefonon értesíthesse társait, amennyiben ő az előreláthatónál korábban indulna haza.
Hasonló módon biztosra menő betörő járt Dunai Dénes nyugalmazott órás-ékszerésznél. Az elkövető tudta, hogy a város központjában álló házból a közelmúltban családjával új lakásba költözött a mester fia, ő maga pedig hétvégére feleségével elutazott bánáti szülőfalujába. Talán még azt is sejtette, hogy a család egyébként nem túl barátságos házőrző kutyái boxukba vannak zárva.
A betörés a rendőrség helyszínelői szerint a múlt szombaton, valamikor délután fél három után, fényes nappal történt, amikor az órásmester nejével és fia családjával Magyarcsernyére utazott. Reggel indultak, este nyolckor értek haza. A bejárati kaput nyitva, a lakásajtót betörve találták. A kihívott nyomozók megállapították, hogy a vaskaput alulról feszítve kiemelték a helyéről, az ajtót pedig egyszerűen berúgták. A helyszínelők egy elkövetőre gyanakodnak, mert a szombat kora délutáni eső után, amiből az elkövetés időpontjára is következtettek, egyetlen személy lábnyomaira bukkantak.
– Katasztrofális látvány fogadott bennünket a lakásban – meséli az órásmester. – Minden feldúlva, a fiókok kirángatva, a szekrényekből minden a földre dobálva, bélyeggyűjteményem a padlóra szórva, a betörő azon gázolt egész idő alatt. Viszont a lakásból semmi nem tűnt el, irataink, dokumentumaink, hitelkártyáink nem érdekelték a behatolót.
Annál inkább – miként a helyszínen járva magunk is tapasztaltuk – az ugyancsak a lakásban található órásműhelyben álló páncélszekrény. Volt egyéb is a műhelyben, de a tolvaj a javításra váró órák egyikéhez sem nyúlt. Jó helyismerettel rendelkezhetett, és órákon át hidegvérrel dolgozott a kassza megfúrásán, aminek úgyszintén profi módon látott neki. A háziak hobbiműhelyében megtalálta a sarokköszörűt, a hosszabbító kábelt, és módszeresen kivágta a páncélszekrényből a zárat. Időközben több vágólapot is kicsorbított, összetört, a nyomozók szerint másfél óráig tartott a kasszafúrás. Miután kinyitotta a páncélajtót, nekiesett a belső trezor ajtajának is, de addigra már csak a legnagyobb átmérőjű vágólapja maradt, amivel nehezen fért hozzá a fiókhoz, ezért végül valami módon felfeszítette. Időközben az udvari boxba zárt két farkaskutya bizonyára jelzett, de a szomszédok nem reagáltak, mert a kutyák már akkor is ugatnak, ha az utcán elmegy egy másik kutya, ezért nem tűnt fel a csaholásuk.
A házigazdák számára nem az anyagi veszteség a fájó, hanem annak tudata, hogy idegen járt a lakásukban, mialatt ők távol voltak. Bár az elkövetés módjából arra is gyanakodhatnak, hogy nem is lehetett olyannyira „idegen” a hívatlan látogató.
Dunai Dénes házát egyébként már 1992-ben is kirabolták, akkor is rendetlenséget hagyott maga után az elkövető, de csupán a videót vitte el. A nyomozók hamarosan meg is találták egy illegálisan működő bordélyházban, valaki azzal fizetett a szolgáltatásért. Meglett a rabló is, egy frontról hazatért önkéntes, a videó pedig visszakerült a tulajdonosához.
– Családi ékszereket vitt el a rabló, meg numizmatikai gyűjteményem értékesebb darabjait. Nem rokkanunk bele az anyagi veszteségbe, viszont az ékszerek zöméhez érzelmileg kötődünk, ez a nagyobb veszteség. Ráadásul az elkövető sokkal nagyobb kárt tett a Wertheim-kassza megfúrásával, mint amekkora anyagi haszonra szert tett. Sajnos, hibáztunk. Nem szóltunk a szomszédoknak, hogy kicsit figyeljenek oda a házra, se a kutyákat nem engedtük szabadon. Most komolyan gondolkodom, hogy riasztót szerelünk fel – mondta Dunai Dénes.
A városban egyébként gyakoriak a trükkös lopások, amikor 2–3 személy valamilyen ürüggyel bekéredzkedik magányosan élők házába, és onnét elemelnek, amit érnek. A múlt szombati rablást kommentálók csalókra is fölhívták az újságíró figyelmét. Volt, akinél kéményseprő járt, azzal jutott be a házba, hogy ingyenes kéményellenőrzést végez, majd amikor három perc múltán lejött a padlásról, közölte, hogy tégla zárta el a füstjáratot, amit eltávolított és ezért másfélezer dinárt kell fizetnie a házigazdának. A meglepett tulaj fizetett, számlát is kapott, amit csak később nézett meg: a számlán se cégjelzés, se a szolgáltatás megjelölése, se aláírás, se dátum nem szerepelt. Más meg úgy járt, hogy középkorú menyecske csengetett be hozzá, egy Újvidékhez közeli városka nevét magában foglaló feliratos fehér köpenyben, műanyagvödörrel, amiből három csomagot nyomott a kezébe, mondván, kettő a rágcsálók, egy a vakondok elleni csali. A gazda hiába érvelt, hogy három macskája mellett évek óta nem járt egér a portán, a vakondokkal meg igazán semmi baja, a hölgy csak erősködött, hogy vegye át. Az igenlő válasz után a hölgy megkérdezte a tulajdonos nevét, fölírta egy számlablokk lapjára, alákanyarította, hogy 1600 dinár, a gazda tiltakozott, hogy eddig mindig ingyenes volt a deratizáció, amire a hölgy azt válaszolta, hogy most már nem az. A házigazda megtagadta a számla kiegyenlítését, mire a próbálkozó hölgy összekapta holmiját és udvariasan elköszönt.
A két házőrző boxba zárva tehetetlen volt a betörővel szemben
Dunai Dénesék esetéből levonható némi, a vagyon védelmére vonatkozó tanulság, a csalókkal szemben pedig egyedül az éberség és a józan ész segíthet. Az utóbbi eset kapcsán nem árt megemlíteni, hogy Zomborban a rágcsálóirtást egyetlen helybéli cég végzi, mindig meghatározott időpontban, amiről a városi elöljáróság a sajtón keresztül értesíti a lakosságot. Annak már eleve gyanúsnak kell lennie, ha valaki egyedül járja az utcát, és vödröcskéjében csupán három csomag patkánymérget cipel, mintha éppen mi lennénk az utolsók az utcában, ahová becsöngetett.
