2025. július 10., csütörtök

Bőrből bármit elkészítünk, de nincs rá igény

A bácskertesi Takács szűcsüzem csupán az elefántbőrrel nem boldogult - RÉGI MESTERSÉGEK
Az idős mester felesége, Mária is belesegít a munkába. A falon az ezer farkas egyikének bundája. (Fekete J. József felvételei)

Az elmúlt évszázad második felében, a hetvenes években a zombori Katalin-vásáron 105 szűcs kínálta portékáját, manapság egyetlen járja a piacokat, vásárokat. Vevő is alig akad, noha keletje lenne még a ködmönnek meg a bekecsnek, de nem nálunk, hanem határon túl. Takács Lajos 1958-ban került a szakmába, és látott már jobb időket is.

– A véletlen folytán kerültem a pályára – emlékezik vissza az immár nyugdíjas szűcsmester. – Moholon születtem, ott végeztem el a nyolc osztályt 1955-ben. Azon a nyáron többedmagammal átbicikliztem Adára, hogy megnézzük, milyen filmet vetítenek a moziban. A mozi mellőli épületből kijött egy ember, és megkérdezte, mit keresünk ott. Mondtuk, tovább szeretnénk tanulni. Erre behívott bennünket, megmutatta a Snežana nevű szűcsipari céget, nyomban jelentkeztünk mind a hatan, de végül csak egyedül tartottam ki ezen elhatározásom mellett. Akkoriban nem lehetett inasiskolába iratkozni, csak ha a tanulóval valamelyik cég szerződést kötött, hogy ott végezheti a gyakorlati feladatokat, és az iskola befejezése után munkába is állhat.

Idősebb Takács Lajos a szűcsgép mellett. A bőrt csupán ipari varrógéppel lehet varrni. Vagy tűvel meg cérnával…

Takács Lajos kemény munka árán került a huszonkét dolgozót foglalkoztató adai Snežanába. Reggel hattól tizenegy óráig gyakorlati oktatáson vett részt, vagyis dolgozott mindent, amit rábíztak, utána meg kellett tanulnia az aznapi leckét, délután háromtól este nyolc óráig pedig az iskolapadot koptatta, a szabad szombat még ismeretlen fogalom volt. Diplomamunkaként egy subát készített. Kitanulta a szakmát elejétől végéig, 1958-ban diplomázott, és másnap már az üzemben dolgozott. Főleg a vasút számára dolgoztak, valamint bekecseket, subákat készítettek, fő munkaeszközük a tű és a cérna volt. Később az adai cég integrálódott a moholi Mladost bőrgyárral, amit a mester néhány év után, látván annak leépítését, ott is hagyott. A gyárat a mester szerint röviddel később a machinációk eltüntetése miatt fölgyújtották. Időközben Takács Lajos a Bácskertes melletti katonai repülőtéren szolgált katonaként, ebbe a faluba is nősült, és 1965-ben egyedüli szűcsként ott is telepedett meg. Akkoriban 87 iparos volt a faluban, manapság összesen három. Akkoriban évente ezer parasztkucsmát is eladott, mostanság jó, ha tízet. Nagy divat volt a bőr autóülés-huzat, hetente akár tízet is készített, ma évente két ilyen megrendelésnél nincs több. Tíz éve fia, ifjabb Takács Lajos vezeti az üzletet, aki a szakma fortélyait édesapjától sajátította el.

Ifjabb Takács Lajos: Nálunk a bőr lehet prémes vagy kopasz, fekete, fehér, barna vagy éppen vörös


– Mindent hagyományos módszerekkel és hagyományos eszközökkel végzünk, a bőr cserzésétől a késztermék varrásáig – büszkélkedik az ifjú mester.

– Elképzelhetetlen, ahogy tönkretették ennek az országnak a bőriparát – vág közbe az idősebb Takács Lajos. – Szerbiában mindössze egy bőrgyár működik a hajdani számtalan helyett. A kúlai Eterna például két és fél évszázadon át eredményesen dolgozott, az utóbbi öt évben pedig „valami miatt” nem, ötszáz munkást eresztettek szélnek onnét, az egykori zombori kesztyűgyár ma szeméttelep…

– Kúláról vásároljuk fel a nyersbőrt – veszi át a szót a fiatalabb mester –, úgy, ahogy lenyúzták az állatokról, majd bonyolult vegyi eljárásokkal kikészítjük, meghagyjuk szőrméjüket vagy lecsupaszítjuk, festjük, lakkozzuk, egyenletesre igazítjuk. A nyersbőrből leghamarabb két hét alatt lesz felhasználható nyersanyag, de időközben naponta akár 10 köbméter vizet is elhasználunk, nem beszélve a rengeteg vegyszerről. (A riporter itt töredelmesen bevallja, hogy mindkét mester önzetlenül és lelkesen igyekezett őt beavatni a bőrcserzés eljárásába, de ezen ismereteit nem kívánja megosztani az olvasókkal.)

Beton, fa, villanymotor, irdatlan mennyiségű víz. Ez a gépezet keveri a folyadékban a bőröket. Javításához is kéznél a szerszám, a fejsze…

– A mi műhelyünk az apró bőrök feldolgozására, szőrmekészítésre szakosodott, évi 3000 állat bőrének kikészítésére van kapacitásunk. Birkát, borzot, leopárdot, medvét egyaránt, egy alkalommal ezer farkasbőrt készítettünk ki. Ezeket Oroszországból hozták, előbb nem nagy bizalommal, mert csak ötven darabot adtak le. Láttuk, hogy valaki már belepancsolt a munkába, megpróbálta kikészíteni a gereznákat, de büdösek maradtak. Elvállaltuk, a megrendelő elégedett volt, újabb százat hozott. Végül kiderült, ezer bőrt kell elkészítenünk. Hoztak ide már elefántbőrt is – mondja ifjabb Takács Lajos, de elküldtem a kuncsaftot, mert arra már nincs kapacitásunk. Visszajött még egyszer, de akkor is el kellett küldenem. Mostanság bőrdzsekiket, női sapkákat, subarákat, bekecseket készítünk leginkább. Baranyában és Szlavóniában nincs egyetlen szűcs sem, ott jelentős az érdeklődés a termékeink iránt, járnak is hozzánk a vevők, mind a műhelybe, mind a piacra, vásárra. Az lenne az igazi, ha mi vihetnénk el hozzájuk a kínálatunkat, de itt az országhatár, és export-import céget kellene nyitnunk a kivitelhez.

Két ilyen egyszerű gép segítségével távolítják el az irháról a szennyeződést


– Az utóbbi három évben drasztikusan visszaesett a forgalmunk – panaszolja idősebb Takács Lajos. – Oda jutottunk, hogy most már bármit el tudunk készíteni a szakmából, de senkinek se kell, mert inkább megveszik az olcsó kínai holmit, mint a minőségi bőrárut. Olykor már annak is örülünk, ha behoznak egy-egy bundát javításra.

A kamrától a padlásig mindenütt bőröket tartanak valamelyik feldolgozási fázisban. Az udvaron a frissen festett bőrök száradnak

A késztermék pénteken indulhat a piacra

Magyar ember Magyar Szót érdemel