Szerbia területén egyedül Bácsgyulafalván működik falusi biotermelők egyesülete. Az első igazi eredményekre ugyan várni kell, de utána a kis területű parcellák is tisztességes megélhetést biztosítanak a gazdáknak. Biopaprikából hektáronként akár 6-8 ezer euró érték is megtermelhető. Traktorra nincs szükség, a ló is megteszi, a fő munkaeszköz a kapa. Öt év után a biotermelés révén új ipari létesítményt kap a falu. Aki kitartott a biotermelés mellett, megváltoztatta életvitelét, biogazdálkodást folytat és biotermékeket fogyaszt.
Szerbiában ugyan egyre népszerűbb a biotermelés, de egyesületbe falun egyedül Bácsgyulafalván tömörültek. A Bálint Valéria agrármérnök vezette mezőgazdasági társulás 2006. február 23-án alakult 26 taggal, a kezdeti lemorzsolódást követően tizennégyen maradtak, ami voltaképpen ugyanennyi családot jelent. Az EKO-TELECSKA vállalat évente 10 tonna kommersz fűszerpaprika-őrleményt és négy tonna biopaprikát szállít Németországba, az Ecoland Herbs & Spices fűszeripari vállalatnak, amelynek odahaza, Dél-Indiában és Vajdaságban, Bácsgyulafalván van termelői érdekeltsége. A tizennégy telecskai termelő, Váci Róbert, Váci Piroska, Német József, Bezdán Irén, Fodor Imre, Bálint Balázs, BálintValéria, Váci Krisztián, Mészáros Boldizsár, Szivák András, Horváth Gyula, Törköly Zoltán, Izsák Viktória és Porkoláb József negyven hektár bioföldet művel, de ebből egyelőre 21 hektár kapott legmagasabb minőségi tanúsítványt. A talajmegmunkálást és a teljes termelési ciklus idején folyó munkálatokat az SGS kontrollállomás munkatársa folyamatosan, minden nap ellenőrzi. Ennek költségeit Rudolf Bühler, az Ecoland vezetője állja. A termelők eddig a helyi paprikamalomban őrölték a fűszerpaprikát, idén viszont már a törvényi szabályozás miatt erre nem lesz mód. Hogy ne a paprikát, hanem csupán az őrleményt kelljen szállítani, az Ecoland idén raktárt, szárítót, az előírásoknak megfelelő paprikamalmot épít a faluban a kísérő létesítményekkel egyetemben.
– Kezdetben az uniós előírások szerint dolgoztunk, mert Szerbiában nem is létezett a biotermelésre vonatkozó szabályozás – hallottuk Bálint Valériától, az EKO-TELECSKA elnökétől. – Most mindkét szabályozást figyelembe kell vennünk, ami megnehezíti a dolgunkat. Az uniós előírások például lehetővé tették, hogy a biotermék tanúsítványt nyert növények magját használjuk fel vetéskor, ezt a hazai törvény nem engedi. Viszont csupán három magnemesítő foglalkozik biovetőmag előállításával, így ha olyan magot szeretnénk vetni, ami nincs a kínálatukban, mindháromnak igazolnia kell ezt, és a minisztérium csak ezt követően hagyja jóvá, hogy külföldről hozzunk vetőmagot.
Egyáltalán honnan az ötlet, mi vezette a falubelieket a biotermeléshez?
– Véletlen helyzetek. Én három évig Németországban éltem. Előtte viszont paprikát termeltem idehaza, megvolt hozzá a tudásom. Találkoztam Rudolf Bühler agrármérnökkel, aki húsfeldolgozója számára a hazai fajtájú sertésekből készített biotermékekhez éppen a megfelelő paprikát kereste. Elküldtem neki a mintát, és pár napon belül már jöttek is a cég képviselői, hogy a különböző országokból érkezett 15 mintából a telecskai bizonyult legjobbnak, legszebbnek, legminőségesebbnek. Ekkor még csak harmadik hónapja voltam Németországban, de Bühler úr nyomban szerződést kínált, hogy jöjjek haza, és szedjem össze az embereket, akik hajlandók lennének belevágni a biotermelésbe. 2005 novemberében haza is jöttem, és sikerült meggyőznöm az embereket, hogy vegyszerek nélkül próbáljunk termelni, és közöltem velük, ha együtt belevágunk, én is hazajövök, együtt csináljuk. Kezdetben kéthavonta jártam Szerbiába, intézkedtem minisztériumokban, mindenütt, majd három év után végleg hazaköltöztem, most úgy dolgozunk, mintha mindenki egyazon család tagja lenne. A termelési ciklus végén még biobálokat is rendezünk. Ez a termelés nem a nagygazdáknak való, hanem azoknak, akik kevés földdel rendelkeznek, de sok munkával nagyobb jövedelmet termelhetnek.
Kinek a paprikája a legszebb?
Mi a titka a telecskai paprikának?
– Elsősorban az, hogy itt nincsen öntözéses termelés. A paprikának persze kell a víz, de az öntözés által nagyon sok szennyező anyag bekerül a termésbe, ami aztán kommerciális célokra megfelel, de biotermékként már nem. Ezért mi itt a dombokon örülünk az esős évnek, mert akkor kellő nedvességet kap a termés. Másodsorban pedig az, hogy mi természetes úton szárítjuk a paprikacsöveket, és a szükséges vegyi folyamatok lejátszódnak a termésben, míg az ipari jellegű, 24 órás szárítás megakadályozza ezeket, így nem éri el a kellő minőséget.
Bálint Valéria: Boldog parasztasszony vagyok (Fekete J. József felvételei)
Mi a titka a biotermelésnek?
– Hosszú folyamat, amíg megtisztul a föld a korábban belevitt szennyeződéstől. A kártevőket vetésforgóval szorítjuk vissza, kizárólag istállótrágyát használunk, vegyszereket nem. Fő munkaeszközünk a kapa, gépet egyedül a talajmegmunkáláshoz használunk, megbecsüljük a lovat és a saját kétkezi munkánkat. A paprika a fő termékünk, a vetésforgóban szerepel a szója, a fehér, fekete és barna mustármag, aminek gyökérzete elűzi a földi kártevőket, a fehér és a fekete mák, a pattogatni való kukorica. A kultúrákat elválasztó zónákba mákot, lucernát, csávázatlan kukoricát és csicsókát vetünk. Ezek is biotermékek, és mind felhasználásra kerülnek.
A biogazdálkodás során semmi se megy veszendőbe, minden felhasználásra kerül
Az EKO-TELECSKA hozott valamiféle szemléletváltást a faluban?
– Most már látják az egyesület tagjai, hogy ha beérnek a bioföldek, vagyis megfelelő minősítést nyernek, a családok a paprikából akár 8000 eurót is megtermelhetnek hektáronként, de ebből természetesen le kell vonni a befektetéseket. Azt is megtapasztalták, hogy az egyesület bizalmi alapon működik, senki se köt szerződést senkivel. S ami a legfontosabb, a tagságunk már egészségesen táplálkozik, a gazdálkodás során semmi se megy kárba, a növénytermesztés és a jószágtartás kiegészíti egymást. Ráadásul az emberek büszkék arra, amit csinálnak. Én is egy büszke és boldog parasztasszony vagyok – mondja Bálint Valéria okleveles agrármérnök.
