Támogatja-e, hogy külföldiek is vásárolhassanak termőföldet Szerbiában?
– Nem, semmiképp – ha eladjuk a termőföldjeinket, teljesen kiszolgáltatottakká válunk 70.8%
– Igen - ez megszüntetné a hazai monopóliumot, jót tenne a gazdaságnak 16.1%
– Nem érint a kérdés – nincs pénzem földet venni, és földem sincs, amit eladhatnék 13.2%
Mennyiség tekintetében ezek a méretek messze alulmaradnak azoknál, amit a szerb oligarchák birtokolnak. Miodrag Kostić cége, az MK Group mintegy 30 000 hektárt művel Szerbiában, Miškovićról, Matijevićről, Nicovićról és a többi „nagygazdáról” nem is beszélve.
Az a tény, hogy a pénzes külföldiek mifelénk egyelőre csak „kisgazdák” a szerbiai nagygazdák mellett, bizonyára nem vigasztal meg senkit sem. Azokat a földműveseket biztosan nem, akiknek az állami földek bérleti jogáért csillagászati összegeket kell fizetniük, s még kevésbé azokat, akiktől a zavaros szocialista időkben elvették a földjét, s még hatvanegyhénány évvel az államosítások és húszegynéhány évvel a „rendszerváltás” után sem sikerült visszakapniuk azt. A szerb állam addig húzta-halasztotta a vagyon-visszaszármaztatásról szóló törvény meghozatalát, ameddig csak húzhatta, most pedig a jogi procedúra nyúlik a végtelenségig. A volt tulajdonosok és örököseik több mint 200 000 hektár termőföldet igényelnek vissza. A Vagyon-visszaszármaztatási Hálózat rendelkezésre álló adatai szerint a vagyon-visszaszármaztatással foglalkozó ügynökség eddig mintegy 200 döntést hozott, miáltal megközelítőleg 1200 hektár termőföld került vissza jogos tulajdonosához. Még az 1 százaléknál sem tartanak.
Visszatérve a külföldiek földszerzéséhez, joggal kérdezhetjük, hogy miként mehetett végbe ez a törvényszegés, ha már az erről szóló jogi rendelkezésben feketén-fehéren azt írja, hogy hazai mezőgazdasági földterület tulajdonosa nem lehet külföldi állampolgár vagy jogi személy. Az aktuális szerb kormány tette ezt lehetővé számukra a 2001-ben meghozott, majd többször módosított privatizációs törvénnyel, amely az állami és a társadalmi tulajdonban levő vagyon eladásáról rendelkezett. A mezőgazdasági birtokok társadalmi tulajdonban levő földvagyona így válhatott szabad préda tárgyává.
Azok, akik meghozták ezt a törvényt, pontosan tud(hat)ták, hogy minek engedtek szabad utat: hogy olyan hosszú távon beláthatatlan következményekkel járó döntést hoztak, amit lehetetlen visszacsinálni. Az idő kereke sohasem forog visszafelé.
Az új idők eljövetelét nagy garral beharangozó jelenlegi kormánynak nincs is szándéka ezen változtatni. Ékes bizonyítéka ennek Mlađan Dinkić gazdasági és pénzügyminiszter legújabb önhatalmú döntése, aki az Egyesült Arab Emírségekben – Aleksandar Vučićtyal tett – minapi látogatásakor megegyezett az olajban (és dollárban) gazdag ország államfőjével, Mohammed bin Zayed Al Nahjan sejkkel, hogy az emírségek vezető agrárcége, az Al Dahra 25 000 hektár állami tulajdonban lévő szerbiai földet művelhet a jövőben. A nagyközségnyi méretű terület úgy áll össze, hogy 9000 hektáron gazdálkodhatnak majd az arabok azáltal, hogy több tönkretett mezőgazdasági birtok „talpra állításában” vállalhatnak majd szerepet, és ezen felül még 16 000 hektár állami földet is bérelhetnek legfeljebb 250 eurós hektáronkénti bérleti díj fejében.
Miért kell a vajdasági föld a külföldieknek, s miért a szerb oligarcháknak? Magától értetődőnek tűnik a felelet: egyrészt azért, mert kiváló minőségű termőföldekről van szó, másrészt azért, mert olcsón juthatnak hozzá ezekhez a mezőgazdasági területekhez. E magától adódó válaszok csak általános magyarázatot adnak a fölháborító jelenségre. Az általánosságon túlmutató válasz érdekében ketté kell választani a kérdést, ugyanis nem biztos, hogy ugyanabból az okból kifolyólag kell a külföldinek a jó minőségű szerbiai termőföld, mint amiért a hazai oligarcháknak. Igaz, a két dolog szorosan összefügg egymással.
A külföldieknek azért kell a vajdasági termőföld, mert földéhség uralkodik a világban, a vajdasági pedig jó minőségű és a külföldi árviszonyok tükrében olcsó termőföld.
Miért kell a hazai oligarcháknak a föld, gondolván itt elsősorban azokra, aki nem rendelkeznek feldolgozóipari kapacitásokkal? Annak idején a volt szocialista országokban sokan és sokszor emlegették az ottani földvásárlásokkal kapcsolatban, hogy ez a legjobb módszer a pénzmosásra. Ez is ok lehet, de van itt egy másik is. A szerbiai földpiac fölszabadításával a külföldiek számára ugrásszerűen megnőhetnek a földárak. Ezt követően valószínűleg a külföldiekkel kötött haszonbérleti szerződéssel is tetemes tiszta hasznot szavatolhatnak majd maguknak a földtulajdonosok. Új, ezer hektárokat birtokló nagygazdáink addig is jól gazdagodhatnak a tönkretett volt mezőgazdasági birtokok földjén, amelyek kapcsán a mai napig sem vagyunk képesek fölfogni, hogy miért is kellett tönkremenniük.
A Stabilizációs és Társulási Egyezmény elfogadása után négy évvel szabadítják föl a külföldieknek a szerbiai földpiacot. Az Európai Unió tagállamai közül még csak Litvánia nem ratifikálta az egyezményt. Utána kezdődik a rászámolás.
