Az időre gondolva ősidők óta tiszteletteljes félelem száll meg bennünket, de ami igazán félelemmel képes eltölteni, az nem is maga a időfolyam, a khronosz, hanem annak a semmibe szállta: a vég, a pusztulás, a halál elkerülhetetlensége.
A paradox emberi létmód egyik legfőbb ismertetőjegye, hogy a gondolkodó lény – született rendteremtő képességét és megértése bevilágító fényét hadrendbe állítva – az értelem útján igyekszik uralma alá vonni azokat a benne szorongást és rettegést keltő tartalmakat, amelyekről kizárólag értelmének és öntudatának köszönhetően lehet tudomása. Ez a helyzet az idővel is.
A szabályosan bekövetkező természeti váltakozásokat és a csillagok ismétlődő minták szerinti mozgását megfigyelve jött rá az ember, hogy a naptárat készítve miként tárgyiasíthatja az időt, ezt az addig csak alanyilag megélhető tartalmat. Az ismétlődő mozgást rávetítette a kizárólag alanyilag érzékelhető valóságra. Így alakult ki a ciklikus időfelfogás, ami elhelyezve őt és az életét e bolygók mozgása által kijelölt rendben és előreláthatóságban, tompította az idő beláthatatlansága és kiismerhetetlensége miatti félelmét.
Ilyen ciklikus időképet vallott mindegyik ősi kultúrnép, a görögök és a rómaiak sem voltak ez alól kivételek. De semmi sem tarthat örökké, ez sem. Az idő, ezzel is rácáfolva uralhatósága hiú hitére, hamarosan teret adott az időfelfogás Nyugatról indult forradalmainak is.
Kezdődött a kereszténységgel, amely lineáris időképével gyökeresen átalakította a körpályát bejáró ciklikus időérzékelést. A keresztény ember, szemléletesen mondva, kiegyenesítette a kört, egy merész irracionális ugrással a kezdő és végpontjánál megragadva azt, kifeszítette a körbe futó időt. Az ismétlődések ebben a szögesen más időfelfogásban elveszítették a jelentőségüket, a figyelem az időegyenes két meghatározó pontjára, a khronosz születés- és végpontjára helyeződött át. Mindkettőre úgy tekintettek mint a világ dolgaiba való isteni beavatkozás szentírási bizonyítékaira, az idő kezdetére mint teremtés, a végére pedig mint az apokalipszis napjára. Ebben a látásmódban, ami már semmilyen természeti megfigyelésre nem volt visszavezethető, csak hinni lehetett. Ebben hitt a nyugati világ 1500 éven át, a konstantini fordulattól a modern korig.
A történetnek ezzel még nincs vége. A francia forradalomtól számított, vallástagadó korszakban, a modern korban az időfelfogást is vallástalanították. A korabeli gondolkodást uraló fejlődéseszmény időre való rávetítésével sikerült ezt elérni. A múlt homályába vesző kezdet ezzel a fejlődés legalacsonyabb fokává lett kikiáltva, a vég pedig a beláthatatlan jövő fejlődési csúcspontjává. A két pontot egyetlen dolog köti össze ezen irracionális filozófiai hit szerint: a szüntelen fejlődés.
Miután megvolt az elmélet, már csak a történelemértelmezést kellet hozzáalakítani, s a történelem, mivel közismerten egy hajlékony dolog, engedett is a tudósok és a filozófusok szelíd, de határozott nyomásának. S miközben a tudós történészek a fejlődéseszménynek hódolva megerőszakolták a történelmi tényeket, aközben a másik oldalon, a filozófusok fejében eszmévé érett az időfelfogás újabb nyugati forradalma. Már Hegellel megszületett, de romlott virágait csak a huszadik században bontakoztatta ki az a sajátos nyugati időkép, amely a keresztény messiáshit mintájára a végpont helyére a történelmet végső céljához, beteljesüléséhez elvezető boldog kort ültette: a marxistáknak ezt az álmot a kommunizmus osztály nélküli társadalmának a megvalósulása jelentette, a náciknak pedig a felsőbbrendű faj végső győzelme.
Ettől kezdve már nem magától az időtől és annak végétől, hanem magától az időfelfogástól kellett rettegnie a nyugati embernek, a legújabb időfelfogás hívei ugyanis „beteljesülése felé vezetve a történelmet” életek millióin gázoltak át könyörtelenül a „cél szentesíti az eszközt” tekintve vezérelvüknek.
Szerencsére ma már ennek is vége van. Ezt pedig azt jelenti, hogy végre valahára kezdetét veheti a nyugati időfelfogás negyedik forradalma is. Ennek keretében ideje volna visszatérni magához az időhöz, ehhez a kizárólag csak alanyilag megélhető tartalomhoz.
