A depresszió nem népbetegség, mert nincs mihez mérni. Az ópiumszármazékok élvezőinek száma viszonylag stabil, ugyanakkor egyre népszerűbbek a stimulánsok. A középiskolásoknak akár a kétharmada is találkozhatott már az indiai kenderrel. A függőségi betegségek kialakulásának megelőzéséhez meg kell szüntetni a társadalom kétarcú viszonyulását.
Dr. Karcher Károly neuropszichiáter, gyermek ideg- és elmegyógyász, a zombori kórház pszichiátriai osztályának vezetője szerint nincs releváns hazai adat, ami alapján képet kaphatnánk a drogfogyasztás mértékéről. Zomborban ugyan kezelnek drogfüggőket, és gyógyítanak alkoholistákat, de ezeknek a viszonylag stabil száma nem feltétel nélkül áll arányban a nem gyógykezelt betegek számával. Elmondása szerint a nemzetközi statisztikák azt mutatják, hogy ezer emberből 1-4 ópiumfüggő, és a hazai tapasztalatok is ezt az arányt támasztják alá. A marihuána és az egyéb, alkalmi drogok fogyasztásával kapcsolatosan nem létezik viszonyítási alap. Az utolsó fölmérés egy évtizede készült, ötezer középiskolást kérdeztek meg, önkéntes alapon, és akkor az derült ki, hogy a korosztály tíz százaléka már kipróbálta a cannabist, és elenyésző számuk találkozott opiátokkal. Az ankét nyomban kételyt is keltett a szakemberek körében, hiszen egy anonim körkérdés során mindenki azt mond, amit akar. Ekkor fölvetődött a diákok drogszűrésének ötlete, amivel megállapítható lenne a tényleges állapot, de ezt a módszert etikátlansága miatt elvetették. Így ma is a tíz évvel ezelőtti adatok állnak rendelkezésre, noha Karcher doktor szerint a helyzet inkább hasonlít az utóbbi nemzetközi konferenciák megállapításaihoz, miszerint a nagyobb városokban a középiskolás korosztály kétharmada szívott már marihuánát, vagy folyamatosan él vele. De nemcsak az indiai kender népszerűsége ilyen magas, hanem az amfetaminok, a stimulánsok, a partidrogok, az úgynevezett rekreációs drogok használatának aránya is megugrott. A szipuzás kiment a divatból, a ragasztó helyét a marihuána vette át már az elemi iskolások körében is.
– A drogfogyasztók számának növekedése jószerével tévképzetek eredménye – mondja dr. Karcher Károly. – Az egyik az, hogy a drogokat a gyógyászatban is használják. Persze, az opiátokat, a szintetikus drogokat, a marihuána származékait is felhasználja a medicina – de beteg embereken! Ami a betegnek használ, az egészségesnek árthat, mint ahogy árt is. A másik tévhit, hogy egyes drogok nem okoznak függőséget, alkalmi szedésük nem jár következményekkel. Bizony, ez sem igaz, mert a huzamosabb fogyasztás, még ha alkalmi is, kóros szervi, pszichés és szociális elváltozásokkal jár, a szakirodalom tud olyan esetről, amikor egyetlen szem ártatlannak tűnő diszkódrog olyan gyors és megállíthatatlan testfelmelegedést okozott, hogy a páciens órák alatt belehalt. Vannak olyanok, akik azzal védik kábítószer-élvezetüket, hogy egyes országokban legalizálták az úgynevezett könnyű drogokat, noha nincsenek könnyű drogok, hiszen minden a dózistól és az expozíciótól függ. A legalizációra meg azért került sor, mert másként képtelenek voltak kezelni a jelenséget, a két rossz közül a kevésbé rosszat választották, mert így állami ellenőrzés alá vonták a drogkereskedést, és ezzel kivették a dílerek kezéből a fegyvert, azok ugyanis a cannabis élvezőinek legalább húsz százalékát átcsábítják a heroinra.
Akkor ez valami olyasmi, mint a metadonkezelés, államilag ellenőrzött drogfogyasztás?
– Sokan vélik úgy, hogy a gyógykezelés során állami pénzen adunk lehetőséget a kábítószerezés folytatására, de ez távolról sincs így. Több módszert is alkalmazunk, voltaképpen az összes ismertet a kezelés során. Az egyik a teljes elvonás, ami során a detoxikálást absztinencia követi, ilyenkor blokátorokat, antidepresszánsokat alkalmazunk, de sok a visszaeső. A szubsztitúciós eljárás része a metadonterápia, illetve a bubrenorfin nevű, heroint helyettesítő szert adjuk a pácienseknek, akik jól érzik magukat, nem kényszerülnek lopásra, rablásra, nem szúrják magukat, így nem terjesztenek fertőzést, és folyamatos ellenőrzés alatt állnak.
Említette, hogy az úgynevezett „rekreációs” drogok úgyszintén veszélyesek…
– Egyik páciensemtől kaptam egy marihuána termesztéséről, szárításáról, felhasználásáról, alkalmazási receptjeiről szóló könyvet. Itt nyomtatták nálunk, benne a Matica srpska katalogizáló számával, a recenzensek nevével. Hogy akar az állam drogellenes stratégiát folytatni, ha lehetővé teszi az ilyen kiadványok megjelenését? – kérdezi az orvos, aki napról napra gyermek- és ifjúsági pszichiátriai esetekkel, kábítószer-élvezőkkel foglalkozik. – A marihuána, amiről közhelyként terjed, hogy kevésbé ártalmas a dohányzásnál, súlyos artériagyulladást, az immunitás csökkenését, memóriazavart okoz és rákveszélyt jelent, az amfetamin-derivátumok, mint amilyen az ecstasy és testvérei úgyszintén memóriazavart, szívritmuszavart, hőemelkedést és túlhevülést idéznek elő. Ráadásul ezek a szerek rendkívül népszerűek, mert nem a Távol-Keletről csempészik az országba, hanem itt, vagy a szomszédban készülnek, és ez az árukban is megnyilvánul.
A kábítószerezés és italozás mellett léteznek egyéb függőségi betegségek is, amelyek kimondva veszélytelenebbnek tűnnek, de szociális szempontból ugyanolyan romboló hatásúak. Például a játékfüggőség.
– Érdekes adat, hogy Montenegró és Szerbia a világelsők közt van mobiltelefon-függőség tekintetében, és tudjuk, hogy a lakosság 2-3 százaléka játékfüggő. Viszont ilyen panaszokkal az osztályunkon még nem jelentkeztek páciensek.
És a depresszió? Úgy tűnik, népbetegség. Ritka élmény mosolygó emberrel találkozni ebben a városban.
– Nem mondhatom, hogy népbetegség, mert nincs mihez mérni.A válságosidőszakokban – és felénk nem csupán a háborús évek voltak válságosak – nem változik az elmebetegségek száma, ellenben a depresszió, a lelki kimerültség, a fóbiák, a pánikbetegségek elszaporodnak. Ezzel kapcsolatosan éppen folyamatban van egy projektum, ami során tíz orvos részvételével igyekeznek standardizálni a depresszió súlyának meghatározását. Csupán ezt követően lehet majd meghatározni, hogy mennyire elterjedtek a neurotikus tünetek.
Mennyire egyéni, személyes probléma a függőség, illetve mekkora a kialakulásának társadalmi háttere?
– A társadalomnak és a médiának óhatatlanul nagy befolyása van a függőségi betegségek terjedésére. Nálunk sajnos az állam kétarcúan viszonyul a problematikához, a kecske és a káposzta is megmaradjon elve szerint büntet és ajándékoz. Elítéli, tiltja a dohányzást, a kábítószer-fogyasztást, az italozást, ismeri a szerencsejátékok szociális következményeit, de a médiában reklámot kapnak az országos szinten szervezett szerencsejátékok, mert kvázi humanitárius célokat szolgálnak, a sör és a bor állami besorolás nyomán élelmiszernek minősül, így reklámozható. Gusztustalan, hogy például egy labdarúgóligát sörgyár szponzorál, és ezt a média úgy prezentálja, mint elvárást: ha sport, akkor igyál. Ezer példám van a társadalom kétarcúságára. Miként ugyanennyi ellenpéldám is. A skandináv országokban például tizenkét euróba kerül egy pakli cigaretta. Szívja, akinek nem drága az önsorsrontás. Nálunk olcsó a dohányárú és az alkohol. Szép bevétele van rajta az államnak. De mekkora kiadása a dohány és az alkohol okozta betegségek kezelésére? Végre ezt az aránypárt is fel kellene állítani – véli dr. Karcher Károly.
