Az 1965-ben épült zombori hajózsilip a Verbász–Bezdán- és a Hódság–Zombor-csatornát köti össze. Ezer tonna teherbírású hajók áteresztésére méretezték, és vízduzzasztóként is működik. (fotók: www.vodevojvodine.com)
Miközben a televízió a környező országokban pusztító árvizekről tudósított, felénk is komoly volt az árvízveszély. A hidrológiai körülmények nálunk is ugyanúgy alakultak, mint szomszédjainknál, mégis sikerült megúsznunk viszonylag szárazon. Igaz, felszerelésük óta először működtek fordított üzemmódban a bezdáni vízpumpák, a csatornából emelték vissza a vizet a Dunába.
Ez mindenekelőtt a szervezett, összehangolt és működő árvízvédelemnek köszönhető. Pénz híján azonban kérdéses, meddig lesz hatékony a rendszer. A vízügy privatizálása katasztrofális következményekkel járhat az árvízvédelem tekintetében. Az árvízvédelmet nem lapáttal, ásóval, homokzsákkal, kitelepítési tervekkel kell megoldani.
A Vajdaság Vizei Közvállalat sikeresnek könyvelte el a 2010-es ár- és belvízvédelmet. Közleménye szerint 86 millió dinárt fordított az áradások megelőzésére. Tavaly szélsőségesen sok csapadék hullott, az eső mennyisége százéves rekordokat döntött. Hat alkalommal kellett árvízvédelmi készültséget elrendelni, ami összesen 166 napig tartott. A késő tavaszi és a nyári hónapok voltak a legkritikusabbak, június végén az 1460 kilométeres gátrendszerből több mint ezer kilométeren tartottak készültséget. A Duna legmagasabb vízállása Bezdánnál 720 centiméter volt, 220 centiméterrel magasabb, mint az árvízvédelmi határérték.
A közvállalat értékelése szerint az elmúlt év május és július közti időszakában a belvízhelyzet súlyosabb volt az árvízinél, Zomborban és környékén különösen. A meglévő csatornahálózatot nem úgy tervezték, hogy az olyan extrém mennyiségű csapadékkal is megbirkózzék, mint ami az említett három hónapban hullott. Viszont működött, és ennek köszönhetően nem kerültek víz alá a szántók, vagy a falvak.
A Vajdaság Vizei Közvállalat 21 000 kilométer hosszúságú csatornahálózatot és 160 vízpumpát felügyel, amibe évi szinten több mint hárommilliárd dinárt lenne szükséges beruházni. Az elmúlt két évtizedben eszközhiány miatt ettől jóval kevesebb került befektetésre, a csatornahálózat a közvállalat megítélése szerint nincs kellő módon karbantartva. A kötelezetteknek mindössze egyharmada fizeti a vízlecsapolási illetéket, így a földművesek már négymilliárd, a vállalatok 2,6 milliárd dinárral adósak a csatornahálózat karbantartásáért.
A nyári hónapokban a folyók magas vízállása, a talajvíz magas szintje és a tömérdek csapadék miatt óriási károkat okozott az árvíz a szomszédos országokban, Európában, Latin-Amerikában, Ausztráliában, szinte mindenütt a világon. Az év vége táján a híradások olyan magyarországi településekről tudósítottak, amelyeket 2010-ben ötször öntött el az ár. De Vajdaságban is árvízvédelmi készültség volt még decemberben is.
– Szerencsénkre nálunk egyedül csak a pecások panaszkodtak az árvízhelyzet miatt – mondja Varga Ferenc, a Vajdasági Vizei zombori kirendeltségének igazgatója. – Az volt a gondjuk, hogy a Bajai-csatornán folyton úszott a hínár a Duna magyarországi szakaszának magas vízállása miatt. A Vajdaság Vizei több ízben egyeztetett ez ügyben a bajai vízüggyel, mert a víz az ő területükről sodorta a csatornába a növényeket, de nekik a várost kellett menteniük, nem törődhettek a mi sporthorgászaink gondjaival.
Varga Ferenc: A szervezett árvízvédelemhez kevés a lapát, az ásó, meg a homokzsák!
Tény, hogy a szélsőséges hidrológiai helyzet kemény feladat elé állította a hazai vízügyet – hallottuk az igazgatótól. Mindenekelőtt azért, mert a meglévő védelmi rendszer nem ilyen extrém helyzetekre lett dimenzionálva. Ennek ellenére a többi vízügyi céggel karöltve sikerült levezetni a hatalmas vízmennyiséget, hála a Duna–Tisza-csatornának, valamint az összehangolt, szervezett árvízvédelemnek. Az igazgató elmondása szerint a katasztrófát mindenekelőtt a vízügyi illetékesek összehangolt és globálisan tervezett együttműködése előzte meg: a rendszerben résztvevők mindig tudták, hol kell megnyitni vagy elzárni a csatornákat, hogy megfelelő nyomásegyensúly alakuljon ki, és az első védvonal töltései olyan terhelést is kibírjanak, amilyenre nem lettek tervezve.
– A dunai szivattyútelep a Verbász–Bezdán-csatornarendszer vízellátására van kiépítve. A történelem folyamán tavaly dolgozott először reverzibilisen, fordított üzemmódban, a vizet létezése óta először a csatornából a Dunába szivattyúzta át az árvízvédelem idején, nem pedig fordítva. Ugyanakkor a Zombor melletti Čičovi településnél lévő zsilipet folyamatosan nyitva tartottuk, zubogott a víz, mint a Niagaránál – számolt be Varga Ferenc. – Veszélyes megoldás volt, mert a zsilip ötméteres szintkülönbséget kezel, és a műtárgy nincs olyan terhelésre tervezve, mint amit a folyamatos nyitva tartása okoz, másfelől pedig óvatosnak kellett lennünk, nehogy a csatorna Doroszlónál kiöntsön.
Tavaly a Bajai-csatorna töltésén történt egy szakadás, de a második védvonal megóvta Bezdánt, a lakosság egy pillanatig se volt fenyegetve.
– Az összetett, szervezett és összehangolt árvízvédelem nem abból áll, mint amit gyakorta látunk, hogy a lakosság homokzsákokat rakosgat. Egy Újvidékről koordinált, működőképes rendszerről van szó, amibe ha belenyúl a privatizáció, szétszakad a lánc és összeomlik a rendszer. Zomborban a Nyugat-Bácska vízügyi cég feladata az első védelmi vonal és a melioratív csatornák karbantartása, míg a belső kanálisok a Vajdaság Vizei zombori kirendeltségéhez tartozik. Ez a rendszer, amit karban és fenn kell tartani, lapát és ásó nélkül működik – foglalja össze az igazgató.
