Időnként az az érzése támad az embernek, mintha a szerbiai agrártárca vezetője nem is ebben az országban élne. Politikai járatlanságra valló, „túlzottan őszinte” kijelentéseiből egész csokorra valót állíthatnánk össze. Gondolok itt például arra a mondatára, amikor a dohánytermesztőknek a prémiummegvonást bejelentve „megoldásul” azt javasolta, térjenek inkább át egy másik mezőgazdasági kultúra termesztésére.
A fej után mennek a tagok: a jelekből úgy tűnik, hogy az egész minisztériumra átragadt ez a nehezen érthető beállítódás. Legjobb esetben is a megkésettség jelzőjével illethetjük az agrártárca e hó 13-án, azaz pénteken kiadott közleményét, melyben arról tájékoztatja a tejtermelőket, hogy az ágazat megsegítése érdekében 40–50 százalékos vissza nem térítendő támogatást biztosít a törzsállomány feljavítására, vagyis tehenek vásárlására. Most, amikor már több, mint egy hete másról sem hallani, minthogy a tejgyárak sorra zárják be a tejátvevő állomásokat?
Mintha más időzónában élnének az ilyen és hasonló válsághelyzetek megoldására megválasztott minisztériumi illetékesek, akik ilyen hírrel bőszítik föl a kilátástalan helyzetbe jutott gazdákat. Ha hónapokkal, évekkel ezelőtt mondták volna ezt, de ma? Most vegyenek a gazdák tehenet, amikor a tejet hamarosan ki kell öntözniük, a jószágaikat pedig le kell öldökölniük? Sokan valószínűleg már azt is bánják, hogy hallgatva a kormány ígéreteire annak idején kölcsönöket vettek föl jól tejelő fajták vásárlására. A nyers tej elfogadhatatlanul alacsony ára miatt ma már többe kerül az előállítási költség az eladási árnál. Ezzel kilátástalan helyzetbe kerültek a nagytermelők is, akik a marhaállományuk lemészárlását fontolgatják. Még elkeserítőbb helyzetben vannak a főként idősebb embereket foglalkoztató, egy-két tehénkével rendelkező kisgazdaságok. A tejgyáraktól származó múlt heti hír az elsők között őket sújtja, nyílt titok ugyanis, hogy a keresetcsökkenéssel küzdő tejgyárak először a kistermelőktől válnak meg és a nagyobb szállítási költséggel terhelt, távolabbi átvevőhelyektől. A Szabadkai Tejgyár részéről a hónap végétől valószínűleg ezért szüntetik be például a kishegyesi és a bácsfeketehegyi tejfelvásárlást.
De nézzük a történetet az elejéről! Ott kezdődött, hogy a szerbiai tejgyárak 60 százaléka külföldi tulajdonba került. A külföldiek természetesen a profit miatt, s nem jótékonykodásból érkeztek az országba. Ez már előrejelezte, hogy a tejtermelőknek várhatóan új feltételekhez kell alkalmazkodniuk. A brit Salfordről időközben a Versenyvédelmi Bizottság megállapította, hogy megengedhetetlen piaci részesedéssel, azaz monopóliummal rendelkezik. (Az ügy még tavaly januárban átkerült a Legfelsőbb Bíróságra, ahol mai napig nem született döntés.) A kezdetekhez hozzátartozik a manapság sokat emlegetett 2007-es esemény is, amikor a kormány 4000 tonna tejpor behozatalára adott engedélyt. Többek között ennek a meggondolatlan intézkedésnek a levét isszák most a tejtermelők. A közelmúlt történései közül nem lehet kihagyni a nyerstej felvásárlási árának a csökkentését, s a legújabbat, a tejfelvásárlás beszüntetését több vajdasági településen.
Emögött, a termelőket sújtó intézkedések mögött a tejgyárak érdekérvényesítése áll. Az agrártárca pedig rendszerint késve vagy rosszul reagált. Elmondható ez Saša Dragin tegnapi bejelentéséről is, miszerint kérni fogja a kormánytól, hogy a Köztársasági Árutartalékok Igazgatósága tejport vásároljon fel, minek köszönhetően a tejgyárak nem kényszerülnének a felvásárlás csökkentésére. Ez csupán egy ma-holnapi reménnyel kecsegtető ígéret, aminek már tegnap meg kellett volna születnie!
