A szobroknak, miként a könyveknek is, megvan a maguk sorsa. A köztéri szobrok hozzátartoznak a városok arculatához. Képzeljük csak el, milyenek lennének Európa nagyvárosai, Róma, Párizs, London, ha lakóik 20-30 évenként lerombolták volna azokat a művészi alkotásokat, amelyek évszázadok óta felismerhetővé teszik őket szerte a világon: a Pantheon előtti obeliszket, a diadalkaput, a Sacré C œ ur-bazilika bejárati szobrait, Kleopátra tűjét például. A világvárosokkal szemben felénk ugyanis dívott a szoborrombolás szokása.
Érdekes története van például I. Aleksandar Karađorđević zombori lovasszobrának. A városháza előtti téren avatták fel 1940-ben, majd a rá következő esztendőben a városba visszatérő magyar közigazgatás eltávolította és egy raktárba helyezte. Ott árválkodott az uralkodó lovastul mindaddig, amíg az 1960-as évek elején a városi hatóság oda nem ajándékozta a helyi labdarúgócsapatnak, hogy a bronzszobrot adják el kilóra az öntödének, és az árából vegyenek maguknak sportfelszerelést. Dicstelen vég úgy a szobor, úgy a történelem tekintetében. Mostanság a Ravna Gora-i mozgalom, illetve a Szerb Királyság Egyesülete zombori tagozatainak képviseletében Slavomir Dedić magiszter kezdeményezte a Jugoszláv Királyság első királya lovasszobrának visszaállítását, ami lehetetlen, hiszen az eredeti eltűnt a közigazgatás, a sport és a színesfém-kereskedés Bermuda-háromszögében. Viszont új alkotással pótolható lenne a régi. Az indítványozó ezzel kapcsolatosan már korábban kikérte a zombori Magyar Polgári Kaszinó Műemlékvédő és Hagyományőrző Szakkörének véleményét. A szakkör és akkori vezetője, Cirkl Rudolf támogatásáról biztosította a kezdeményezést, azzal, hogy a zombori szobrok, emlékhelyek, emléktáblák visszaállítása csupán azok eredeti felállításának időrendi sorrendjében történhet.
Lássuk, melyik szobrok tűntek el a múlt század során Zombor utcáiról és tereiről:
A Flórián-szobor az egykori Hungária fürdő falmélyedésében
Ezeken kívül számos emlékhely, kisplasztika, jelkép is visszaállításra, vagy restaurálásra, illő megjelenítésére vár Zomborban. Például a kis Flórián-szobor a néhai agrárbank épülete emeleti falmélyedés-fülkében (a gimnáziummal szemben), ahol egykor a Hungária fürdő is működött. Az egykori Vadászkürt szálló kapuja melletti falmélyedésben mindkét oldalon a Nimród testvérek kürtös szobrocskái köszöntötték a vendéget, ezeket 1918 után távolították el, hollétük ismeretlen.
A Megyeháza előtt állt Schweidel József monumentális szobra
A Zombort egykor ékesítő köztéri alkotások számbavétele során Cirkl Rudolf emlékeztetett, hogy a Magyar Olvasókör épülete államosításra került, míg a Szerb Olvasókör nem. A Magyar Olvasókör előtt két olyan személy mellszobra áll, akiknek semmi közük nem volt ehhez az olvasókörhöz, Herceg Jánosé pedig hiányzik onnét, noha neki úgy az olvasókörhöz, mint az épületben jelenleg székelő Városi Könyvtárhoz igencsak volt köze. Ahogy ez a szobor hiányzik, úgy nincs emléktáblája azoknak az egykori zombori polgároknak, akik a várost történelmi, gazdasági és kulturális központtá emelték. Például a Délvidék első mezőgazdasági iskoláját megalapító, az épületét saját pénzből emelő, zeneiskola-alapító Falcione családnak, Zvirszitz Károlynak, a város első villanytelepe építőjének, Bosnyák Ernőnek, az első mozi alapító-építőjének, Sándor Béla főispánnak, akinek Zombor a vasutat köszönheti, a várost fásító Csihás Benő polgármesternek, Frey Imrének, a múzeumi gyűjtemény megalapozójának, Feyér Gyula apátplébánosnak, aki óriási hozzájárulással apácazárdát építtetett, ami most középiskolának ad otthont. A városban élt Husvéth Lajos festő-szobrász, Mály József festő, Juhász Árpád festő, Stajner Lajos rajztanár-festő, képzőművészeti lap alapítója és kiadója, Patay Sándor jogász, író, a Zombori Hírlap alapító-szerkesztője, Vértesi Károly író, világutazó, helytörténeti szakértő, Dömötör Pál író, a zombori művelődési intézmények aktív tagja, Margalits Ede, a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társaság alapító tagja, Bárczi Géza nyelvészprofesszor, Herceg János író…
II. Rákóczi Ferenc egész alakos zombori szobra
Megkérdeztük az immár huszonkettedik éve működő Műemlékvédő és Hagyományőrző Szakkört húsz éven át irányító Cirkl Rudolfot, a magyar és a szerb fél együtt tud-e majd működni szoborügyben.
– Kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymás érveit. Szakkörünk tevékenysége fennállásától kezdve egyedül csak arra irányult, hogy mentsük történelmi múltunkat, ahol csak tudjuk. Több ezer szórólappal, közlönyökkel igyekeztünk ismertetni történelmünket a fiatalokkal, több száz alkalmi fotó- és tárgyi kiállítást rendeztünk, emlékfalat emeltünk, emléktáblát avattunk, gondoztuk nagyjaink sírjait – foglalta össze Cirkl Rudolf. – A folytatás az új elnökre, Rezicska Károlyra vár. Slavoljub Dedićtyel magam állapodtam meg, hogy az új elnökünkkel együtt igyekeznek mindent megtenni nagy múltú városunkért, az itt élő emberek baráti együttműködése révén. Azt tudjuk, hogy a város most képtelen lenne visszaállítani az összes köztéri szobrot, viszont egy-egy táblával megjelölheti azok helyét, és ezzel jelezheti jó szándékát – mondta Cirkl Rudolf.
I. Aleksandar Karađorđević lovasszobra a fociklub kasszájában kötött ki
Bács-Bodrog vármegye címerének a Megyeházán lenne a helye
