Az elmúlt esztendőben Bezdán társadalmi életében az önkormányzati választás volt a legjelentősebb esemény. A július eleji megmérettetésen több koalíció is állított jelöltet, de mind a tizenöt tanácstag Az én európai Bezdánomért elnevezésű koalícióból került ki, azzal, hogy a korábbi tanácsból négyen bejutottak az új összetételű vezetőségbe is. Csapó Juditot, a helyi közösség titkárasszonyát arról kérdeztük, okozott-e bármilyen törést a helyi közösség munkájában, hogy az új összetételű tanácsban csupán négyen képviselik a folytonosságot.
– Az ilyen jellegű változások mindig rányomják bélyegüket az esztendőre: egyik vezetőség már leköszönőben van, a másiknak még ismerkednie kell a megörökölt helyzettel. De nem a vezetésváltás az, ami akadályozza a munka folyamatosságát és hatékonyságát, hanem a pénzhiány. Nem bezdáni sajátosságról van szó, hanem általános problémáról. De hadd mondjak helyi példát: három évvel ezelőtt a bezdáni helyi közösség még tizenhárommillió dináros költségvetési jövedelemmel számolt, 2011-ben Zombor város csupán 5 563 000 dinárt hagyott jóvá számára. Az infláció, a devizaárfolyam és az árak alakulása az elmúlt három esztendőben egyáltalán nem azt mutatja, hogy a település költségvetését több mint felére kellett volna megnyirbálni.
Ennyi pénzből mit lehet csinálni?
– Jóformán csak a rezsiköltségeket tudjuk fedezni – mondja Csapó Judit. – A költségvetés másfél munkaerő, a titkár és egy félmunkaidős adminisztratív dolgozó fizetését finanszírozza, ami egy 5500 lakosú település esetében nem sok. Fizetésekre tehát keveset költünk. Legnagyobb kiadásunk a villanyáramra van, a többi meg elmegy közterületek takarítására. Örökös problémánk a Monostori út menti szeméttelep. A továbbiakban úgy próbáljuk onnét távol tartani a szemetelőket, hogy kerítéssel, sövénnyel lezárjuk és felügyelet alá vonjuk az érintett területet. Másik eszközforrásunk a pályázatok. Tavaly a Tartományi Mezőgazdasági Titkárságnál sikerült egymillió dinárt elnyernünk, amihez Zombor város is hozzátesz ugyanennyit a határutak rendezésére, és ugyanettől a titkárságtól félmillió dinárt kaptunk a piac felújítására és karbantartására.
Az iskola bejáratánál áll egy hatalmas, egy tonna teherbírású műanyag mobil konténer, vélhetően pillepalackok összegyűjtését szolgálja. Jellemző Bezdánra a tudatos és szelektív hulladékkezelés?
– Azokra igen, akik nem az illegális szeméttelepre szórják a szemetüket. Kialakulóban van egy ilyen tudatos viszony a környezetvédelem iránt. Az említett konténer valóban a műanyagpalackok és alumíniumdobozok gyűjtését szolgálja, és a helyi közösség állíttatta a zombori Čistoća közterület-fenntartó vállalattal együtt. Többet is elhelyeztünk a településen, és az első eredmények biztatóak. Bezdánban több civil szervezet is működik, például a Pulzus, az Ózon, a Dunatáj és a Fejlesztési Társulás, ezek mind a szívükön viselik a környezetvédelmet.
Mit kellene-lehetne tenni még a szebb környezetért?
– Karban kellene tartani az utak menti árkokat. Ez 2008-tól nem a helyi közösség feladata, hanem a zombori Építési Igazgatóságé. A helyi közösség egyébiránt se vállalhatná ezt a feladatot, mert nem olyan munkáról van szó, hogy pályázaton nyerünk hozzá százezer dinárt és belevágunk a munkába. Sokkal több pénzre lenne szükség hozzá.
Ha már – ismét – a pénznél kötöttünk ki, hányan lehetnek munkaviszonyban Bezdán öt és félezer lakosa közül? Egykoron a Beti kötöttárugyár, a nyomda, a hajógyár, a mezőgazdasági kombinát külön-külön 3–400 főt foglalkoztatott…
– Még ötszázan se dolgozhatnak, a munkaviszonyban lévők zömének állása is bizonytalan. Bezdánban mintegy tizenöt kisebb-nagyobb vállalat működött, közöttük igencsak jelentősek, amelyeket Ön is kiemelt – összegzi a helyi közösség titkárasszonya. – Mára éppen ezek a nagy létszámban munkát adó cégek szűntek meg, a kombinátban jó, ha negyvenen vannak.
Miből él meg a lakosság?
– Ez jó kérdés! – csattan föl Csapó Judit. – Magam is rengeteget töröm ezen a fejem. Számtalan olyan családot ismerek, ahol egyik szülő se dolgozik, legalább két gyereket nevelnek, akik iskolába, középiskolába járnak, de hogy miből élnek, fogalmam sincs. Talán mindenütt lehet még nyugdíjas nagyszülő? De hát a nyugdíj nem jövedelem. A lakosság egy része ugyan foglalkozik mezőgazdasági termeléssel, de a java része nem, tehát nem jellemző. Emelem kalapom előttük: itt mindenki egy kicsit életművész!
Bezdán a vizek városa. Van-e valamilyen anyagi vonzata a lakosság irányában az idegenforgalomnak, a vadász-, horgász-, hajós- és regattás turizmusnak?
– Erőfeszítések történnek ez irányban is, mindenekelőtt a civil szférában. Valamilyen szinten működik az idegenforgalom, de még jószerével magánszervezésében. Az elmúlt nyáron a helyi közösség bérbe adta a zombori felderítőknek a csatornaparti nádgyárat, ahol a felderítők több autóbusznyi olasz és francia cserkészt láttak vendégül. Öröm volt látni, ahogy a vendégek összebarátkoztak a helybeliekkel, közösen ülték körül a tábortüzet, és a Pulzus szervezet tagjaival együtt takarították a renoválás alatt álló bezdáni gyógyfürdő területét is. Fontosnak tartom kiemelni még az idén nyolcadik esztendejébe lépő Hármastalálkozót, amelyen Bezdánban a Szerbiában, Horvátországban és Magyarországon élő magyarok, szerbek, sokácok, bunyevácok, németek mutatják be egymásnak hagyományaikat, kézműves alkotásaikat, kulturális programjaikat. Egyre népszerűbb ez a program, és örömmel mondhatom, egyéb terveink is vannak, akarat is van a falu népében, és a fiatalok is igyekeznek bekapcsolódni a közösségért folytatott munkába. Csak pénz nincs, de ezen kár siránkozni – zárja le a beszélgetést Csapó Judit, a bezdáni helyi közösség titkárasszonya.
