Vonalon vagyunk. Majdhogynem sínen is! Nálunk ugyanis olajozottan működik a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” elve.
A kormány alelnöke szerint a gazdasági világválság Szerbiában enyhébb következményekkel járt, mint más országokban. Ez pedig – nyilatkozta Ivica Dačić – voltaképpen előnyt jelent az ország számára, hiszen már évtizedek óta válságban van. A Szerbiai Szocialista Pártot vezető Dačić ugyan tudja, hogy a polgárok elégedetlenek az ország (és vélhetően főként saját) gazdasági és szociális helyzetükkel, ám az „dalolva is elviselhető”, ha emlékezetünkbe idézzük a kilencvenes évek háborúit és az országot sújtó nemzetközi büntető intézkedéseket. A kormányalelnök – aki egyébként belügyminiszter is – nyilatkozatával a „globális gondolkodás” példáját mutatta fel a közvéleménynek.
Most lássuk, hogyan jelenik meg helyi szinten az, amit ez a rövid nyilatkozat üzen, el akar hitetni, vagy netán ironikus tartalmával mosolyra kívánja fakasztani a nyomor szintjén élő szerbiai polgárt.
Zombor városnak tavaly még nem volt foglalkoztatásra vonatkozó helyi akcióterve (HAT), aztán midőn kiderült, hogy ennek hiányában köztársasági pénzektől eshet el a város, egyszerre csak lett. HAT is, foglalkoztatási tanács is. Ez utóbbi valamivel több mint hétezer zombori munkanélkülivel számolt a HAT kidolgozásakor. Ez a szám ugyan a foglalkoztatási szolgálat tavaly nyári kimutatásában szerepel, de most is tükrözheti a valós helyzetet, az utóbbi időben folyamatosan 7000–7500 álláskeresőt tartanak nyilván a város (a korábbi község) területén. Tavaly mintegy kétszázan jutottak munkához a Calzedonia zombori üzemében, aminek még az elnök is a csodájára járt. Igaz, 2009-ben például közel ezerrel emelkedett a munkanélküliek száma. Úgyszintén az elmúlt évben sikerült több száz mezőgazdasági dolgozó munkahelyét megőrizni a gádori (Gakovo), sári (Aleksa Šantić) és őrszállási (Stanišić) nagyvállalatokban. Bár az exkluzív női alsóneműt készítő üzem megnyitása a tervezett határidőhöz képest csúszott. Igaz, hogy amióta tavaly szeptemberben üzemelni kezdett a gyár, pontosan azóta sztrájkol a monostorszegi Terratrade–Brodoremont hajógyár 130 alkalmazottja, mert tavaly június óta nem kaptak fizetést. Az önkormányzat nem kínált nekik hálót, nem tanította őket halfogásra, így a hajógyár szakszervezete biztosított karácsonyra minden munkásnak három kiló halat, és a tartományi munkaügyi titkárság is küldött segélycsomagot, konzerveket, készételeket, néhány csomag lisztet. Egyéb jövedelem híján ezzel kellett túlélnie a százharminc alkalmazottnak fél évet, miközben folyamatosan érkeznek a közművek számlái, miközben enni kellett adni a családnak, miközben iskolába kellett járatni a gyereket. És a sztrájk jelenleg is tart.
Időközben, az ó- és új év határa táján az önkormányzat hathatós közbenjárására sikerült megőrizni az említett mezőgazdasági vállalatokban dolgozók munkahelyét, és biztosítani számukra a lehetőséget, hogy gondoskodjanak családjukról, ami a három falu fennmaradását is jelenti. Igaz, hogy voltaképpen törvényszegés útján. A helyi önkormányzat mindaddig elodázta az állami tulajdonban lévő szántók bérbeadását, amíg meg nem érkezett a minisztériumi jóváhagyás a mezőgazdasági vállalatok által korábban is művelt szántók árverezés alóli kivételezéséről. Törvénysértő volt a licitáció meghirdetésének elmulasztása, s a minisztériumi rendelet is szembe megy az állami tulajdonú földek bérbeadására vonatkozó törvénnyel.
Nagyjából ez a helyzet a foglalkoztatásra vonatkozó helyi akcióterv meghozása idején. A HAT szerint támogatni kell a fiatalok (diplomás orvosok), a nők (háztartási feladatokat végző közmunkások), a fogyatékkal élők, a hagyományos mesterségeket folytatók foglalkoztatását. A HAT ezen alapvetése eleve szólamszerű. Még inkább annak tűnik, ha számba vesszük, hogy Zombor város önkormányzata és héttagú foglalkoztatási tanácsa a város hétezer munkanélkülije közül harminchat számára kíván munkahelyet biztosítani. A bizottság a HAT révén számba vette, hogy Zomborban nincsen elegendő okleveles növényvédő, okleveles gyógyszerész, okleveles szociális dolgozó, pedagógus, autófényező és pincér. Erre föl kinek kínál elhelyezkedést a helyi foglalkoztatási akcióterv? Négy diplomás orvosnak, öt fogyatékkal élőnek, öt kézművesnek és 15 falusi koreográfusnak, a fennmaradó 11 munkahely geronto-háziasszonyok számára nyílik. A HAT helyzetértékelése és megoldási javaslata beszélő viszonyban sincs egymással. A kormányalelnök nyilatkozatával viszont igen. Hadd emlékeztessek: gazdasági-szociális helyzetünk szerinte „dalolva is elviselhető”. A Zombor városhoz tartozó tizenöt faluban a munkanélküliek, a földművelésből megélni képtelenek, a napszámosok, a peremre szorultak az ének mellé immár táncolhatnak is. De nem ám hebehurgyán, összevissza, hanem szakszerű vezetéssel! Hiszen mi egyéb munkalehetőséget lehetne falun teremteni, mint koreográfusit?
