Egy hosszú múltra visszatekintő intézmény önállóságának a megszűnését eredményezheti, ha elfogadásra kerül a bíróságok területéről és székhelyéről szóló törvényjavaslat, ami a topolyai intézményt a szabadkai alapbíróság kihelyezett egységévé minősítené át. Ruža Kolarović, a topolyai bíróság ügyvezető elnöke szerint ellentmondana az itt élő polgárok érdekének a bíróság státusának olyan jellegű megváltoztatása, amivel csorbítanák az intézmény önállóságát.
Topolyán 1870-ben, még az Osztrák-Magyar Monarchia idejében alakult a járási bíróság, s attól fogva megszakítás nélkül működik az intézmény. A szerbiai igazságszolgáltatási hálózat teljes átszervezését megcélzó, a bíróságok területéről és székhelyéről szóló törvényjavaslat rendelkezése szerint 34 alapbíróságot hoznának létre, a többieket – ez pedig százat is meghaladó szám – valamelyik alapbíróság kihelyezett egységévé minősítenék át. A Vajdaságban a jövőben 7 alapbíróság működne: Újvidéken, Szabadkán, Zomborban, Nagybecskereken, Versecen, Nagykikindán és Pancsován. Az észak-bácskai körzetben a kanizsai, az adai és a topolyai bíróságok a szabadkai alapbíróság kihelyezett egységévé válnának. A Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselői a topolyai, a zentai és az óbecsei bíróság önállóságának a megőrzéséért szálltak síkra a képviselőházban. A topolyai bíróság védelmében a magyar pártok közül a Vajdasági Magyar Demokratikus Párt helyi szervezete lépett először a nyilvánosság elé. A bíróság önállóságvesztése elleni tiltakozásuknak adtak hangot Topolya és Kishegyes községek VMSZ többségű vezetőségeiben is. A topolyai bíróság ügyvezető alelnöke, Ruža Kolarović szintén a leépítéssel fenyegető státusváltoztatás ellen emelte föl a szavát.
Úgy döntenek a státusváltozásról, hogy eközben senki sem tudhatja, milyen hatáskörökkel rendelkeznek majd a kihelyezett egységekké átminősített bíróságok. A leépítés veszélyének a gondolata már emiatt is jogosan vetődhet föl az emberben.
– Mi sem tudjuk pontosan, hogy milyen hatással lehet a topolyai bíróságra a státusváltozás. Vagy egy külön törvény fog határozni a kihelyezett egységek munka- és határköreiről, vagy a szabadkai alapbíróság aktuális elnökének a feladata lesz a szabályozás. Mi úgy gondoljuk, hogy elég nagy bíróság vagyunk ahhoz, s az általunk lefedett terület is van akkora a Topolya és Kishegyes községekhez tartozó 28 településsel, hogy önállóságunk továbbra is megmaradhasson. Ezt nem miattunk állítom, hanem elsősorban a polgárok érdekét tartom szem előtt. A jó működéshez elengedhetetlen, hogy önállóan szervezhessük meg a munkánkat, természetesen az önállósággal járó felelősséget is vállalva. A föltételeink is megfelelőek. Ebben az évben minisztériumi támogatásból teljesen fölújítottuk az épületben a világítást és az elektromos hálózatot, klímaberendezéseket szereltünk fel. A bíróság épülete kényelmes, optimális munkafeltételeket szavatol, éppen ezért nem látom az értelmét, a bíróinknak miért kellene Szabadkára utazniuk. Szakmai megfontolásból is ezen a véleményen vagyok, mert szerintem az ügyekkel abban az intézményben kell foglalkozni, ahol a bírók tartózkodnak. Egy peres ügy lefolytatása nemcsak a tárgyalást jelenti, az ügyfél javaslatokat, kérelmeket, vádiratra írt válaszokat nyújt be az eljárás folyamata közben, amivel a bíróknak folyamatosan foglalkoznia kell. Ezért számomra teljesen értelmetlenül hangzik – ha igaz, amit a médiában olvasni lehet –, hogy egyik helyen tartózkodnának a döntéshozók, a másikon pedig az ügyekkel foglalkoznának. Ha a peranyag itt lenne, a bírók pedig Szabadkán, ők csak akkor ismerkedhetnének meg az üggyel, amikor Szabadkára utaznának, s így nem készülhetnének föl megfelelőképpen a tárgyalásra.
A törvényjavaslatot támogató politikusok szerint a korrupció leküzdését és a bíróságra tett nyomásgyakorlás megakadályozását szolgálja a tervezett változtatás.
– Én is hallottam azokat a ránk nézve sértő megjegyzéseket, hogy azért kell megszüntetni a kisvárosi bíróságokat, hogy a korrupciót visszaszorítsák, és hogy elkerüljék a helyi újgazdag „hatalmasságok“ (a tajkunok) bírókra nehezedő nyomásgyakorlását, de ennek semmi alapja sincs. A kis bíróságokon, ahol mindannyian jól ismerjük egymást, a munka teljesen átlátható módon folyik. Mi minden nap délben összejövünk, és véleményt cserélünk a munka során fölmerülő problémákkal kapcsolatban. A nagyobb bíróságokon a bírók nem is ismerik egymást. Az sem igaz, hogy a lokális környezetnek negatív hatása volna az igazságszolgáltatói munkára. Nem a kisebb helységekben élnek a hatalmasságok és a mágnások, őket a nagyobb városokban kell keresni. Botrányok, korrupciós ügyek eddig szintén csak a nagyobb bíróságokon fordultak elő. A hozzánk hasonló kisebb bíróságokon ez nem is igazán lehetséges, mert mi kizárólag elsőfokú döntéseket hozunk, s minden ítéletünkkel kapcsolatban föllebbezési joga van az ügyfélnek, amit a felsőbb bíróság leginkább megsemmisít. Ha esetlegesen rokoni-baráti kapcsolat áll fenn az ügy valamelyik érintettje és a bíró között, akkor ezt mi egy másik bíróra bízzuk, sőt ha szükség mutatkozik, akkor másik bíróságnak utaljuk át az ügyet.
A törvényjavaslat támogatói érthetően ezekkel a jól hangzó érvekkel hozakodnak elő, de könnyen lehet, hogy a törvénytervezet megfogalmazói elsősorban a költségvetés lefaragását tekintették feladatuknak.
– Ez is vitatható. Mivel a bíróság kihelyezett egységként tovább működe, az épület fenntartásának a tetemes költségei ezentúl is terhet jelentenének. A bíróság elnöke csak 5 százalékkal kap nagyobb fizetést a bírónál. Ez pedig elhanyagolható különbség. Takarékoskodni talán azzal tudnának, hogy kevesebb foglalkoztatottal működtetnék az intézményt, de ezt egyelőre nem tudhatjuk, mert mint már említettem, nem ismerjük a konkrét elképzeléseket.
Az is az érvek között szerepel, hogy az átszervezés után gyorsabb lesz a bírósági döntéshozatal.
– Véleményem szerint a reformnak ehhez nem sok köze van. A gyorsabb lefutási idő érdekében nem szervezeti reformra és a bíróságok hatásköreinek átcsoportosítására van szükség, hanem a büntető és a peres eljárásokat szabályozó eljárási törvények megváltoztatására. Jelenleg a törvény arra kötelezi a bírókat, hogy szinte magiszteri munkának beillő, időnként több tíz oldalra terjedő indoklásokat írjanak az ítélethez ahelyett, hogy – a bizonyítási anyagot mellékelve hozzá – csak egy világos rendelkezéssel és rövid indoklással kellene ellátniuk azt. Ha az ügyfél panaszt nyújt be, mert valamilyen mulasztást észlelt az ítélet megfogalmazásában – s nem az eljárásban! –, akkor a kerületi bíróság rendszerint megsemmisíti az ítéletet és visszadobja az ügyet. Ez természetesen kitolja az ügy végleges lezárásának az időpontját.
Amióta betölti az ügyvezető elnöki tisztet, azóta érkeztek-e észrevételek a bíróság munkájával kapcsolatban?
– A polgároknak jogukban áll panaszt benyújtani a bíróság munkájával vagy bármilyen itt vezetett bírósági üggyel kapcsolatban. Természetesen érkeztek észrevételek, de sohasem esett meg, hogy eljárást indítottak volna az intézmény vagy bármelyik bíró ellen valamiféle törvényellenes cselekedet, illetve korrupció ügyében.
Milyen a topolyai bíróság szervezeti fölépítése?
– Van büntetőjogi, vizsgálati, peres eljárásokkal és peren kívüli eljárásokkal foglalkozó részlegünk és iktatónk. A földnyilvántartás végző részleget már átköltöztettük a kataszterbe. Hét bíróval rendelkezünk.
Milyennek ítéli meg a szakkádert?
– Nagyon kielégítő szinten van mind szakmai értelemben, mind a motiváltság terén. A munkatársak az elvárásokon felül teljesítenek. Az átláthatóságokra és a jó kapcsolattartásra törekszünk. A hozzánk tartozó két község vezetőségének minden évben elküldjük az év végi jelentést, habár állami szerv vagyunk, tehát nincs elszámolási kötelezettségünk az irányukban, de mi fontosnak érezzük, hogy a polgárokat tájékoztassuk a munkánkról. A nyilvánossággal való kapcsolattartásunkat is föl szeretnénk javítani, korábban ugyanis az állami szervek viszonylag zártak voltak e tekintetben. Bírósági szóvivőt tervezünk kinevezni.
Magyar nyelven is lefolytatható a tárgyalás?
– Igen, de ez kisebb számban fordul elő. Két magyar anyanyelvű kolléganőnk van, de ők is Újvidéken tanultak, ahol a szerbiai szaknyelvvel ismerkedtek meg. De mindketten elvégezték a kisebbségügyi titkárság által szervezett magyar jogi szaknyelvbe bevezető tanfolyamot. Ahol az ügyfél kifejezi ebbéli óhaját, ott szakfordítót biztosítunk számára. Kérésre az általunk kiadott jogi dokumentumokat is lefordítjuk magyar nyelvre.
Szakmai gyakorlata alapján mi a véleménye, szükség van-e a szerbiai igazságszolgáltatás reformjára? Ha igen, akkor annak milyen irányban kellene haladnia?
– Az igazságszolgáltatás reformjára mindenképp szükség van. A reform irányában tett legfontosabb lépésnek, véleményem szerint, arról kellene szólnia, hogy a bíróknak leegyszerűsítsék a munkavégzést. Az eljárási törvényeket, amint már említettem, újra kellene gondolni. A bírók rengeteg időt veszítenek a terjedelmes indoklások megírásával. Mi az 1990-es évektől fogva átalakulóban lévő ország vagyunk, ebből kifolyólag sok olyan ügy van, amivel a bírók először találkoznak a szakmai gyakorlatban. Az ilyen ügyekben hozott döntés felelőssége nem hárítható kizárólag miránk, az igazságszolgáltatás szerkezete többlépcsős, rajtunk kívül ott vannak még a kerületi bíróságok és a legfelsőbb bíróság – mondja Ruža Kolarović.
