2004. augusztus 13., Athén
Az olimpia őshazájában adott volt a forgatókönyv. Krisztus előtt 776-ban Koroibosz nyerte meg az ókori olimpiák első babérkoszorúját, amikor a leggyorsabban futotta le a stadionnyi távot, a 192,3 métert. I. e. 490-ben aztán egy Pheidippidész nevű katona Marathóntól Athénig volt a leggyorsabb, sikerét pedig 1896-ban a szintén görög Szpiridon Luisz ismételte meg, akit nemzeti hősként ünnepeltek a görögök. Többek között örökös ingyenes cipőpucolást érdemelt ki, ő, aki életében mindig mezítláb járta a mezőket... Száznyolc évvel később a szervezőknek nem volt más dolguk, minthogy megismételjék a fényes történelem nagy eseményeit. A görögök tették is a dolgukat, igaz egy kis durcáskodással, mert a NOB az újkori olimpiák 100 éves évfordulójára, 1996-ra, nem nekik, hanem a Coca-Colának, azaz Atlantának ítélték oda a rendezés jogát...
2008. augusztus 8., Peking
Madárfészek, Vízkocka. A kínaiak szeretik a szimbólumokat, a stadionok is úgy épültek, hogy mindegyik jelképe valaminek. Az olimpiai versenyek 37 helyszínen zajlanak, ebből 31 található Pekingben, 6 pedig távolabb eső városokban. A pekingi helyszínek közül 12 az olimpiára épült, 8 ideiglenes, míg 11 régebbi létesítmény. Utóbbiakat a nyári játékokra újították fel...
A „legek olimpiája”. Az aktuális NOB-elnök már évtizedek óta ezekkel a szavakkal méltatja az épp befejeződött ötkarikást. Nos, a pekingi játékokat is minden bizonnyal ezzel zárja majd Jacques Rogge, hiszen a világban máris felsőfokon beszélnek a kínai olimpiáról. Olimpiát ugyanis még soha nem rendezett ilyen népes ország, soha nem állt egységesen ennyi lelkes ember a szervezők mögött. A televíziós nézettség is megdől, már akkor is, ha csak a hazaiak ülnek a képernyők elé. Az NBC amerikai televíziós társaság 2,3 milliárd fizetett a közvetítési jogdíjért, ebből következtethetően pedig elmondható, hogy olimpiához közvetve vagy közvetlenül soha nem kapcsolódott még ennyi üzletkötés, ekkora piac, s ekkora gazdasági erő, amelyet a világ legnépesebb országa képvisel.
Itt érkeztünk el ahhoz, miért is kapta meg Kína a modern kori XXIX. nyári olimpia rendezési jogát. Az Ébredező Sárkány ugyanis lassan már a másik szemét is felnyitotta, s mindjárt alaposan kinyílt a csipája, magyarul mondván, minden téren óriási az étvágya, a Nyugat pedig készségesen táplálja a „fenevadat”. Milliárdos bizniszek köttetnek, az óriáscégek évtizedekre megoldják az olcsó munkaerőt, s a nép(ek)nek is be lehet fogni majd a száját, mert érkeznek a filléres termékek, a sok limlom. Nem mellékes, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sem jár rosszul, mert a szervezőknek központilag annyi pénzt biztosítottak, hogy semmiből ne legyen hiány, ezzel együtt az olimpiai eszme lángja is tovább pislákolhat, hiszen a kínaiaktól nagyobb sportbarát az elkövetkező két-három hétben nem lesz.
Nézzünk azonban egy cseppet a kulisszák mögé is.
Mi lett volna akkor, ha a NOB-ot nem a fenn említett elvek vezérlik? Bizony, akkor baj lett volna. Nem titok, hogy a világ legszennyezettebb 20 városa közül 16 Kínában van, s ezek között is az elsők között van Peking, ahol sorban hozzák a tiltó rendeleteket, de a szürke köd, a szmog csak nem enyhül. Emiatt több világhírű sportoló fenyegetőzött azzal, hogy rajthoz sem áll, s tudjuk azt is, hogy emiatt többen a szomszédos Koreában készülnek. A szervezők leállították a szénnel működő hőerőműveket, a gépkocsik részére bevezették a páros-páratlan szabályt, s váltig állítják, hogy nem lesz semmi baj. Még elegendő mennyiségű víz is lesz, hiszen a Peking környéki kisvárosokban(?) állítólag megtiltották a lakosságnak a vízfogyasztást, amely rendeletet a rendőrség és a katonaság szigorúan ellenőriz.
Szigorú ellenőrzésre lesz szükség az egész ország területén is, hiszen például az olimpiai láng útját még nem követte ennyi galiba. Emlékezetes, már az athéni gyújtást is megzavarták, majd következett a párizsi és a londoni eset, ahol majdnem ellopták a lángot, de máshol is nagy biztonsági intézkedések között haladott, mert a világnak hirtelen eszébe jutott Tibet helyzete. Eszébe juthatott volna előbb is, hiszen az egykor független államot már fél évszázada sanyargatja a kommunista Kína, s akkor még hirtelen csak ez a nép jutott eszünkbe. Vannak ott azonban mások is, akiknek nem tetszik a Sárkány fogazata. Ilyenek például a muzulmán ujgurok, akik szerint a kínai kormány eltúlozva ijesztgeti velük a világot, mert közülük sem mindenki terrorista. A terrorizmus veszélye azonban valós, bár személy szerint nehezen tudom elképzelni, hogy egy akkora hadsereg mellett akár pisilhet-e valaki engedély nélkül abban az országban.
Vannak tehát gondok a pekingi olimpiával kapcsolatban, de a több mint 200 résztvevő ország sportolóit és az azokat buzdító nézőket nem ez érdekli. Az eredmények állnak majd előtérben, s reméljük, nem a doppinggal elért rekordok jelentik a fő témát. A kínaiakkal azonban az ajzószerek kapcsán is vannak aggályaim, de ne minősítsünk előre, hanem gondoljuk azt, hogy ez valóban a legek olimpiája lesz, amely talán az olimpiai eszme jelentésén és megítélésén is változtathat.
Jómagam már azzal is elégedett lennék, ha megismételnék a sydney ötkarikás színvonalát, mert számomra az az esemény érdemli meg, hogy szuperlatívuszokban beszéljünk róla.
