A németországi Friedrich Ebert Alapítvány támogatásával tartott tegnap kerekasztal-megbeszélést Zomborban a Szerbiai Képviselőház integrációs bizottsága a határon átívelő együttműködésről az európai integrációs folyamatok tükrében. A tanácskozás kapcsán Varga László t, az integrációs bizottság elnökét arra kértük, hogy elemezze Szerbia EU-csatlakozási törekvésének jelenlegi állapotát.
– Szerbia tavaly decemberben nyújtotta be tagfelvételi kérelmét, amit néhány hónapra rá az Európai Unió külügyminiszterei elfogadtak, és a kérelmet továbbították az Európai Bizottsághoz, hogy az kidolgozza a Szerbiára vonatkozó országvéleményt. Az unió külügyminiszterei és kormányfői ez a vélemény alapján döntenek majd a tagjelölti kérelemről. November 24-én Szerbia megkapta az ország felkészültségét felmérő kérdőívet. Jelen pillanatban az illetékes állami szervekben a kérdőívre adandó válaszok kidolgozása folyik, azzal, hogy ezek az intézmények – közöttük a parlament – sem tétlenkedtek az elmúlt esztendők során, a horvát, a macedón, a montenegrói és az albán kérdőív alapján elkészítették azokat a válaszokat, amelyek jó alapot teremtettek ahhoz, hogy most a mi konkrét kérdőívünkre is mielőbb válaszolhassunk. Nem túlzás azt állítani, hogy a válaszoknak a 80 százaléka jelen pillanatban már megvan. December 10-ig mindent kérdésre feleletet kell adnunk, ez lesz az elsődleges változat. Egyes kérdések ugyanis több intézményt is érintenek, ezért a továbbiakban az esetleges átfedéseket ki kell majd szűrni. Célunk, hogy január végére megszülessen a végleges verzió, és az angolra fordítva visszakerüljön az Európai Bizottsághoz. A bizottság ezt követően várhatóan újabb kérdéseket tesz föl, bizonyára nem 2483-at, hanem jóval kevesebbet, és különböző szakértői missziókat küld Szerbiába, hogy leellenőrizzék a válaszok valóságtartalmát. A folyamat nagyjából jövő nyár elejéig lezárul, akkor fog hozzá az Európai Bizottság az országvélemény elkészítéséhez, ami vélhetően október végére, november elejére megszületik.
Mely kérdések lehetnek az integrációs folyamat kerékkötői?
– Hét-nyolc olyan témakör van, amelyek különösen fontosnak számítanak abban, hogy az országvélemény pozitív lesz-e teljes mértékben, részben lesz pozitív, vagy pedig negatív lesz. Ilyen az igazságügyi reform fölülvizsgálata, a mi kisebbségi reményünk ebben az, hogy az újragondolásban a bírósági hálózat kérdése számunkra kedvező megoldásra jut. Következő a hágai nemzetközi törvényszékkel való együttműködés, a vagyon-visszaszármaztatás, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem, ezeken a területeken jelentős előrelépést vár el Szerbiától az Európai Unió. Megkerülhetetlen lesz a koszovói kérdés is, az unióban azt várják el Szerbiától, hogy konstruktívan viszonyuljon Koszovó részvételéhez a különböző regionális együttműködésekben. Ez azt jelenti, hogy Szerbiának bele kell törődnie a tényleges helyzetbe, bár ezt Belgrádnak nagyon nehéz megértenie és elfogadnia. A súlyos problémák közé tartozik a parlamenti képviselők lemondó nyilatkozatainak kérdése, ami példátlan Európában. A szerbiai parlamentben úgy múlik el a jelenlegi mandátum, hogy vagy 230 képviselő soha nem mondhatja el a véleményét, mert mindig úgy kell szavaznia, ahogy a pártérdek diktálja. Az unió arra vár, hogy Szerbia hogyan javít azokon a hiányosságokon, amelyek mindannyiunk számára világosak.
A zombori kerekasztal a harmadik egy, az integrációs folyamatokat és azokon belül a határon átívelő együttműködést népszerűsítő sorozatban. Miért esett éppen Zomborra az integrációs bizottság választása?
– A Friedrich Ebert politikai alapítvány igen aktív Szerbiában és nagyon sok projektumot bonyolított az Európai Integrációs Bizottsággal, a mostani is egy ezek közül. Amikor dönteni kellett, hogy hová megyünk el az elsősorban az IPA programot népszerűsítő sorozattal, azt javasoltam, hogy ne a nagyvárosokat keressük fel, hanem olyan kisebb városokat, ahol jelentős tapasztalatok és eredmények vannak a határon átnyúló együttműködés tekintetében, és ahol nagyfokú szorgalom és kezdeményezőkészség mutatkozik ezen a területen. Így először Magyarkanizsán jártunk, ahol szerintem a legpozitívabb gyakorlattal rendelkeznek, majd Dimitrovgradban a bolgár–szerb program miatt, Zombor után pedig valószínűleg Pribojba megyünk a szerb–montenegrói kapcsolatok okán. Zombor eddig rengeteget bizonyított a határ menti együttműködés terén, egyszerűen megkerülhetetlen volt.
Milyen üzenetet kíván közvetíteni az integrációs bizottság ezeken a kerekasztal-megbeszéléseken?
– Tudjuk, hogy még messze van annak a fölismerése, hogy az integrációs folyamatokat nem csak Belgrádból kell irányítani, vagy esetleg Újvidékről, meg Nišből. Nem jó, hogy csak a legnagyobb városokban vannak olyan emberek, akik az európai integrációhoz értenek, mert Európában 500 000 olyan ember van az 500 millió polgár között, aki ezzel napi szinten foglalkozik. Ennek analógiájára Vajdaságban a csatlakozás pillanatában a kétmillió lakosra kétezer ilyen embernek kellene lennie, Zomborban kell, hogy legyen száz, de az ezer lakosú településen is kell, hogy legyen legalább egy ember, akinek ugyan nem az Európai Unió tudományos aspektusaihoz kell értenie, hanem a gyakorlati lehetőségeket kell ismernie. Ennek érdekében járjuk a vidéket és igyekszünk azt az üzenetet célba juttatni, hogy az unió joganyagának háromnegyedét helyi szinten kell alkalmazni, és ehhez gondolkodásmódunkban is fel kell készülnünk.
