A Zombori Rádiót 2007. november 2-án privatizálták. A többségi tulajdont birtokló belgrádi Irena Vuksanović összesen kétszer fordult meg a rádióban, a magánosítási szerződésből semmit se tartott be, a privatizációs ügynökség 2008. június 12-én felbontotta a vele kötött szerződést, majd megbízott vagyonkezelőt nevezett ki a részvénytársasággá alakult egykori közvállalat élére. Az akkori huszonnégy alkalmazottból mára csupán tízen maradtak a rádióban. Ők a minap kapták meg az idén februárra járó minimálbérüket, és kaotikusként írják le a rádió helyzetét.
Zlata Vasiljević 2008 júliusától töltötte be a Zombori Rádió fő- és felelős szerkesztői tisztségét. Még az év novemberében lemondott, az igazgatóbizottság viszont csak 2010 augusztusában fogadta el lemondását, és ugyanekkor ezt, valamint az igazgatói feladatkört átruházta az ideiglenes vagyonkezelőre, Anita Beretićre. Az egykori, ma újságíróként dolgozó főszerkesztő asszonyt arról kérdeztük, hogy milyen a rádió jelenlegi műsorszerkezete.
– Az, hogy a vagyonkezelő átvette az igazgatói és főszerkesztői funkciókat, eleve törvénytelen. Minden jogi személynek, cégnek kell, hogy legyen igazgatója, aki egyben vagyonkezelő is lehet, de az adott cégben kell munkaviszonyban lennie. A mi esetünkben a vagyonkezelő máshol van munkaviszonyban, ezért nálunk nem lehet igazgató. Ennek törvénytelenségét a gazdasági regisztereket vezető ügynökség azzal jelezte, hogy nem fogadta el, hanem visszaküldte a megbízatást jelző dokumentációt. Most a rádiónak nincsen igazgatója, sem fő- és felelős szerkesztője, s ami különösen fontos, nincs szervezett marketingszolgálata. Nem folyik szervezett munka, nincs, aki munkafeladatokat adjon, de mivel az alkalmazottak közel egy éve még a minimálbérüket se kapták meg, semmilyen lelkesedés vagy önkezdeményezés nem várható el tőlük. Bármely önkéntes tűzoltótestület – elnézést az összehasonlításért – messzemenően jobban szervezett a Zombori Rádiónál. Műsorunk napról napra mélyebbre süllyed. Már nem is emlékszem, mikor járt nálunk bárki is, hogy valamiről beszámoljon, valamiről hírt adjon, de ha ez meg is történik, az információ nem jut el a hallgatókhoz, mert délután már nincs hangtechnikus a rádióban. Alapvetően nem törődünk azzal, ami a médiumunk előnyét adja, hogy ebben a városban elsőként tudnánk kommunikálni a hallgatóság felé az információkat. Pedig egyedül ezzel bizonyíthatnánk a helyi önkormányzat előtt, amelytől folyton támogatást várunk, hogy a városnak szüksége van a rádióra. Sokat vártunk a részvényesek közgyűlésétől, amelyen új összetételű igazgatóbizottságot választottak, de már eltelt egy hónap, és a cégvezetés még csak össze se ült. Szerintem idén már nem is történik semmi, ez az év elveszett a Zombori Rádió számára.
A bizonytalanság voltaképpen már 2007 elejétől lappangott Önöknél, két éve pedig már csupán agonizál a szerkesztőség. Ilyenkor természetes, hogy mindenki keresi a kiutat, de óhatatlanul felmerül a felelősség kérdése is.
– A Zombori Rádió tönkretételéért a vagyonkezelő a felelős. Nem foglalkozik a vállalattal, de mindent az ellenőrzése alatt akar tartani. Sőt, amikor még volt igazgatónk, a vagyonkezelő az igazgató egyes döntéseit figyelmen kívül hagyta, illetve azokkal ellentétes lépéseket tett. Se kedvet, se tehetséget nem mutatott a Zombori Rádió megmentésére, egyetlen kérdésünkre se kaptunk választ. Viszont a helyét se hajlandó átadni egy másik vagyonkezelőnek – összegezte Zlata Vasiljević.
Bodor Margit immár három hónapja egyedül készíti a magyar nyelvű adást, heti hat napon át, napi kétórás terjedelemben. Hogyan és meddig lehet ezt végezni?
Bodor Margit: Nevetség tárgyának érzem magam, mert elvégzem a munkám
– Mindehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy minden nap Szilágyiról utazom Zomborba, van, amikor a lerobbant buszok miatt órákon át ácsorgok az út mellett, hátha valaki behoz a városba. Nincs szabadnap, nincs szabadság, beteg se lehetek, mert akkor megáll a műsor. Nevetség tárgyának érzem magam a szerkesztőségben, mert én vagyok az egyedüli, aki rendszeresen bejár, itt tölti a teljes munkaidőt és igyekszik becsülettel elvégezni a feladatát, már amennyire egyetlen ember becsülettel készíthet napról napra adást. Egyébként senkit se érdekel, hogy mi kerül adásba, se a leterheltségem. Feltétlenül szükség lenne még egy emberre, s természetesen felelős szerkesztő kinevezésére. Arról nem is beszélve, hogy a műszaki feladatok is rám hárulnak. Egyelőre az húz ki a csávából, hogy vannak készen kapott, más produkcióban készült műsoraim, a volt szerkesztő is hagyott számomra színes anyagokat, illetve továbbra is gazdagítja a híradást, amiért hálás is vagyok neki.
A Zombori Rádió két éve igazgató és fő- és felelős szerkesztő nélkül működik, 2008 novemberében mindketten lemondtak. Az igazgatóbizottság csupán elvétve ült össze, de nem hozott érdemleges döntéseket, noha a felügyelő bizottság hagyott számára ilyen meghagyásokat. A dolgozók csupán magukra hagyatkozhattak a vállalat fennmaradásának érdekében folytatott küzdelmük során. Mekkora szerepet vállalt ebben a gyötrelmes időszakban a szakszervezet? Válaszra Siniša Stričevićtől, a Függetlenség Szakszervezet megbízottjától várunk.
– A Zombori Rádióban az utóbbi három év alatt a Függetlenség Szakszervezet volt az egyedüli legitim szerv, amely megtartotta folytonosságát. A kezdettől fogva megszólította a különböző illetékes szervezeteket, az önkormányzattól kezdve az újságírók egyesületein át az EBESZ-ig, amelyek több alkalommal el is látogattak hozzánk. Sőt, a szakszervezet az irányítási és vezetési vákuum idején igyekezett alkalmas vevőt találni, aki átvállalta volna a cégvezetést. Nem egy komoly szándékú vállalkozót is talált, de az egészből semmi se valósult meg, ugyanis a másik, az eladói oldalon nem sikerült olyan partnerre akadni, aki tárgyalóasztalhoz ült volna ezekkel az emberekkel. Az önkormányzat korábbi és mostani vezetőivel többször tárgyaltam a szakszervezet nevében a rádió megmentése érdekében, de nem sikerült költségvetési támogatást szerezni, csupán jelképes összegeket kisebbségi tájékoztatás címén. A szakszervezet folyamatosan kapcsolatban állt a belgrádi központjával, és egyetlen lépést se tett konzultáció nélkül. Ami a szociális ellátást illeti – mondja Siniša Stričević – két évvel ezelőtt a központtól a szakszervezeti tagok egyszeri, 15 000 dináros pénzsegélyt kaptak. A szakszervezeti tagok és a többi dolgozó kötelékben tevékenykedtek, vaskos könyvet kitevő átiratmennyiséggel fordultak az állami szervekhez, illetékesekhez, szervezetekhez. Meggyőződésem, hogy a szakszervezeti-szociális aktivitás hiányában a Zombori Rádió már régen megszűnt volna, viszont azt is belátom, hogy ezzel a tevékenységgel csupán a vállalat agóniáját sikerült meghosszabbítani. Az alkalmazottak képtelenek tovább hitelezni a céget, ezért decembertől már bizonyára híradást se sugároz a rádió – hallottuk Siniša Stričevićtől, a Függetlenség Szakszervezet megbízottjától.
A Zombori Rádió dolgozói úgy vélik, a megmaradáshoz folyamatos költségvetési pénzelésre van szükség. A műsorkoncepció regionális jellegű, az adás három országban hallgatható, a szerb mellett magyar, horvát, bunyevác és roma adást is magában foglal. Vajdaságban ez a rádió indított elsőként folyamatosan sugárzott műsorsorozatot a fogyatékkal élők problémáiról, és egyéb célcsoportokkal is foglalkozik az általános és az önkormányzat tevékenységét érintő tájékoztatás mellett. A polgárok által aláírt támogató íveken szereplő öt és félezer aláírás, és a Facebookon ugyanennyi támogató bejegyzés mellett az alkalmazottak szerint mindezeknek elegendő érvnek kellene lennie annak eldöntésére, hogy kell-e a városnak ez a rádió vagy sem.
