Doroszló bizonyára leginkább zarándokhelyéről, a Bajkútról ismert, vagy arról, hogy 1990. március 31-én ebben a faluban alakult meg az első vajdasági magyar érdekvédelmi szervezet, a VMDK, és az sem elhanyagolandó tény, hogy életének utolsó két évtizedét a rezgőcsárdás otthonának is nevezett településen élte le Herceg János. A múltban kutakodva említhetnénk, hogy a XIX. század végén hosszabb időt töltött Doroszlón Herman Ottó természettudós, és ott fogalmazta meg jelentős műveit, de akár a falu határában található Gyepföld vaskori leletegyüttest is szóba hozhatnánk. A múlt feltérképezésénél viszont sokkal égetőbb kérdés, hogy milyen jövő elé néznek a doroszlóiak, mivel kell megküzdeniük a jelenben az élhető jövő megteremtésének érdekében.
Általános, Doroszlót is sújtó probléma az elnéptelenedés – hallottuk Gellér Magdolnától, a falu tanácselnökétől. Munkalehetőség nincs, a fiatalok számára nem nyílik perspektíva, szinte csak napszámos munkalehetőség áll előttük. Ennél fogva nincsenek gyerekek, harcolni kell az iskola fennmaradásáért.
– A városi vezetőség minduntalan azt hangoztatja, hogy a falun élők azonos jogokkal rendelkeznek a városban élőkkel, de a gyakorlatban ennek nincsen nyoma – mondja az elnök asszony – nem tudunk közpénzen kommunális munkást alkalmazni, saját eszközökből foglalkoztatunk kettőt, de csak részmunkaidőben. Ők a jószágtetemek elszállítását és a közterületek rendezését végzik. Amióta állatfarmok is létesültek a faluban, megnőtt az elhullott állatok száma, a tetemeket meg kellene semmisíteni, de mi csak annyit tehetünk, hogy elszállítjuk a tetemeket a gyepkútba. A szemétkihordást is saját erőből kívántuk megoldani, a lakosság számára szinte teljesen ingyen. Reméltük, hogy a szeméttelepünk valamivel rendezettebb lesz, de feltúrják a guberálók, a pénzünkből most jó, ha évente kétszer rendbe tehetjük a szemétlerakót. A kóbor ebeket is az erre jogosítvánnyal bíró városi közvállalatnak kellene befognia, de bejelentéseinket gyakran még válaszra se méltatják – panaszolja Gellér Magdolna.
Úgy tűnhet, hogy sokat futkosunk, de nem jutunk egyről kettőre
Pelt Ilona tartományi képviselő, a doroszlói HK tanácsának tagja, a fejlesztési bizottság elnöke szerint a falu vízellátásának mielőbbi megoldása az egyik legsürgősebb feladat. A lakosságot hét kút látja el ivóvízzel, ezekben a mikroegységekben korábban nem lehetett átmosni a vezetéket, ami rontott az amúgy se túl jó vízminőségen. Pályázati pénzből hálózatba kötötték a vezetéket, és kilenc tisztító aknát alakítottak ki. Ez ugyan előrelépés, a végleges megoldás azonban egy teljesen új vízhálózat kiépítése lenne.
Pelt Ilona: Csupán tömérdek munka révén juthatunk el az ötlettől a megvalósításig
Pelt Ilona szerint városi szinten Doroszló hátrányos helyzetben van amiatt, mert csak ebben a faluban VMSZ-es a vezetőség. Két éve hiába kéri a falu, hogy az önkormányzat oldja meg a helyi vízvezeték-szerelő kérdését. Amíg más településeken az önkormányzat fizeti a kommunális dolgozót és a vízvezeték karbantartóját, Doroszlón továbbra is egyedül a helyi közösség titkára kap fizetést a költségvetésből. A falut a DTD-csatornán átívelő híd köti össze a határral, aminek a pilléreit alámosta a víz. A híd karbantartása is a zombori önkormányzat feladata, de hiába kérvényezi a HK a javítást.
– Nem csak a városban éhesek az emberek, a faluban is szükség lenne népkonyhára. A falu elöregedett, sok idős személynek vagy házaspárnak jól jönne a napi egy tányér meleg étel, és olyan segítő munkásokra is szükség van, akik télen eltakarítják a havat, nyáron felsöprik az udvart, lenyírják a füvet, hetente bevásárolnak az időseknek. Mindezek mellett kellene egy közösségi ház, ahol a Szentkúthoz zarándoklók megpihenhetnének, imádkozhatnának, étkezhetnének, ami jövedelmet is hozna a falunak. Mindezért rengeteget kell tenni, ráadásul minden nagyon lassan mozdul. A kívülállónak úgy tűnhet, hogy csak futkosunk, de nem jutunk előbbre, viszont én optimista vagyok – mondja Pelt Ilona.
Egységes stratégiára van szükség
– A faluban a helyi közösség és a civil szféra is nagyon sokat tesz, de hiányzik az egybehangolt elképzelés a falu jövőjét illetően, amit következetesen végigvinnének pártbeállítottságtól, személyes érdekektől mentesen – véli Wilhelm József helybéli lakos. Minden szervezet aktivitása, vállalkozása, tevékenysége elmegy a másik szervezet megmozdulása mellett, nincs koordináció, bár együttműködés van.
A faluban az egész országra jellemző ide-oda kapkodás, a legtátongóbb lyukak betömése az aktuális cél. Nem látok prioritásokat, mert hol a vízvezeték felújítása, hol a faluturizmus, hol a mezőgazdaság fellendítése, a munkahelyteremtés, a szemét stb. az épp legfontosabb téma. Gond az, hogy a fiatalok nem értékelik a meglevő lehetőségeket, mert nem látják azokat, hiszen olyan generációk gyermekei, akik elszoktak a vállalkozásoktól, így az eltávozó fiatalok hatalmas szellemi és kulturális tőkét hagynak el, és alapmegélhetési lehetőségeket a szebb álom reményében. Akik elköltöznek ugyanúgy tengődnek, mint itthon, csak keveseknek sikerül a kitörés, a jobb élet, bár vannak erre is példák. A fentiekből az tűnne logikusnak, hogy Doroszlón az elöregedés jelenti a legnagyobb gondot, de én nem ebben látom a problémát, hanem abban, hogy az a kevés fiatal, aki a faluban marad, mástól, az államtól, külföldi befektetőktől várja helyzete jobbulását. Talán az utóbbi időben kezd kissé változni a fiatalok felfogása, de sajnos a végzős diákok és a szüleik többsége még mindig úgy gondolkodik, hogy továbbtanulni csak minél messzebb a falutól az igazán menő, még ha többe is kerül, vagy ha silányabb is az oktatás másutt, mert Zomborba járni, az nem trendi. Fájdalmas látni Doroszló hanyatlását, de még mindig érzek annyi önerőt a faluban, hogy ha azt ésszerűen irányítanák, akkor ez a hagyományápoló közösség továbbra is fennmarad. Persze a tömbmagyarságnak is másképp kellene a faluhoz viszonyulnia, és nemcsak dísznek kellene felfognia Doroszlót, pontosabban az egész Nyugat-Bácskát, hanem a térséget még megmenthető gazdasági és kulturális potenciálnak kellene tekintenie. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy a tömbnek csak akkor vagyunk érdekesek, ha érdekeik fűződnek a megsegítésünkhöz – hallottuk Wilhelm Józseftől.
Lennert Tímea, a Kuckó–Gyermeksarok civil szervezet titkára az eddigiekhez hozzáfűzte még, hogy mivel a Vera Gucunja nagyóvodában már 4-4,5 éves kortól vettek fel gyerekeket, kellő létszámú érdeklődő hiányában a 3–5 éves gyermekeknek napközis foglalkozásokat biztosító kisóvoda tevékenysége megszűnt, maga a civil szervezet azonban tovább él. A Móricz Zsigmond MME-ről fontosnak tartja elmondani, hogy a szűkös anyagi keretek ellenére mindenképp szeretnék megőrizni hagyományos programjaikat, a Fehér Ferenc IRO-M szakcsoport és a színjátszás igen nagy múltú tevékenységét is, hiszen ezek ugyanúgy fémjelzik a falut, ugyanolyan fontos értéket képviselnek, mint a folklór.
Ha nem lesz iskola, elhal a falu
A település elöregedéséhez nem fér kétség. Mészáros László, a HK tanácsának alelnöke szerint a lakosság hatvan százaléka hatvan éven felüli, a gyerekek száma évről évre csökken, az iskola folyamatosan létszámhiánnyal küzd.
Mészáros László: Öt év múlva egyetlen magyar elsős lesz Doroszlón
A falu szeretné megtartani Doroszlón a magyar nyelvű általános oktatást mindaddig, amíg lehet, mert az iskola megszűnte lenne az utolsó érvágás az amúgy is haldokló falun. Ez mindössze 5–6 év haladékot jelent, mert ennyi idő múltán csupán egy, majd két elsős korú gyerek lesz a faluban. Addig viszont szeretnék megtartani a kis létszámú osztályokat is. Az időseknek egészségügyi ellátásra van szükségük, Doroszlón viszont évek óta nincs lakással rendelkező orvos, a helybeliek ki se tudják számolni, melyik napon fogad délelőtt, és melyiken délután az utazó orvos.
– A demográfiai romlás az egész régióra, sőt egész Európára jellemző, Doroszlót azért is sújtja, mert szinte semmilyen gazdasággal nem rendelkezik – összegzi az alelnök. A falut hosszú időn át a mezőgazdaság éltette, de mára már napszámosokra sincs igazán igény, az ő létterük is beszűkült. A törpe vagy mini gazdaságok életképtelenek, a faluban működő földműves szövetkezetek jó, ha 10–15 személynek adnak munkát, egyéb munkalehetőséget csak az iskola, az egészségház, a boltok, a kocsmák nyújtanak. Zárójelben és sajnálattal jegyzem meg – fejezi be összegzését Mészáros László –, szerintem Doroszlón előbb szűnik meg az iskola, mint a kocsma.
