A társulat a Zsebszínház székhelye előtt
Kilencedik esztendeje működik Zomborban a Berta Ferenc Zsebszínház, úgy, hogy alaptevékenységére, a színházi munkára még soha senkitől nem kapott támogatást. Ennek ellenére idén újra összeállt a csapat, folyik a felkészülés, hamarosan színpadra kerül az új darab.
A Zsebszínház 2001-es megalakulásától fogva folytatni kívánta a dicstelenül elvérzett Vajdasági Magyar Amatőrszínház koncepcióját. Helyi szinten szerveződő, utazó színházat kívántak az alapítói létrehozni, nem állandó, hanem az adott darabhoz leginkább megfelelő összeállítású, műkedvelő társulattal, amely hivatásos rendezővel dolgozik. Az elképzelés egyik célja a továbbképzés volt, hogy a közös munka során szerzett tapasztalatot és ismereteket minden szereplő elvigye anyaegyesületébe és ott kamatoztassa azokat, a másik pedig egy-egy minőséges előadás bemutatása a Vajdaság azon magyarlakta településein, ahol igény van rá, ahová hivatásos színház nem jut el, és esetleg helyi erőkkel se képesek működtetni egy színjátszó csoportot. A Zsebszínház ilyen irányú pályázatai közül egy se hozott eredményt még soha. Más tevékenysége, például a Találkozások rendszeres pályázati támogatásban részesül. A 2010-es esztendő viszont azzal kezdődött a társulat számára, hogy a városi költségvetésben megvonták a Zsebszínház támogatását a Magyar Polgári Kaszinó és a Dunatáj hetilap tevékenységének a finanszírozásával egyetemben. Az amatőröket sokkolta a városi döntés, hiszen a tevékenységük biztos alapját veszítették el általa, kénytelenek voltak a pályázatokra hagyatkozni, amelyek kiírása és lebonyolítása ritka esetben valósul meg az első félévben, a Zsebszínház viszont az év mind a tizenkét hónapjában dolgozik. Mindezek tükrében igencsak meglepő, hogy az ősz beköszöntével megindult a nyüzsgés a Zsebszínház bérelt székházában, vasárnaponként tizennégyen készülnek a bemutatóra. Ilyen esetben önkéntelenül is elsőként vetődik fel a kérdés: miből készül a darab, hiszen még senkinek se sikerült semmiből valamit varázsolnia.
Győrfi Sándor
– Az alapszabályunk szerint a Találkozásokat havonta rendezzük, és évente egy-egy bemutatót tartunk. Fennállásunk kilenc esztendeje alatt viszont csak most készülünk a negyedik bemutatóra, éppen azért, mert színpadi munkára még egyszer se kaptunk támogatást – vázolja a helyzetet Győrfi Sándor, Életfa-díjas műkedvelő, a Zsebszínház művészeti vezetője. Most se mertünk volna belevágni az új darabba, ha nem kötelezne bennünket két jubileum: jövőre tízéves lesz a Zsebszínház, a rendezőnk pedig betölti nyolcvanadik életévét. Hogy honnan a pénz? Azt kell mondanom: igazából nem tudom. Megpróbálunk mindent, a Zsebszínház elnöksége igyekszik minden embertől, minden cégtől, minden intézménytől támogatást szerezni. A mostani próbák kezdetére sikerült a szükséges összegnek mintegy a felét előteremteni, azzal, hogy a székházunk bérleti díjával adósok maradtunk, sőt a színpadi próbákhoz is bérelnünk kell a későbbiekben a termet. Időközben még igyekszünk pályázni, hátha van még valahol esélyünk, erre leginkább a Magyar Nemzeti Tanácsnál számítunk. Csodálatos dolog történik a társulattal, mindannyian családos emberek, van munkájuk, mégis minden vasárnap a pihenés vagy a családdal töltött percek helyett hosszú kilométereket utaznak, hogy a rendező megizzassza őket. Itt voltaképpen egy új család kovácsolódik, amelynek eltartásáról a Zsebszínház elnökségének kell gondoskodnia, s a családi összefogás meghozza majd a gyümölcsét – vélekedik a művészeti vezető.
Kávészünet
A Zsebszínház korábbi előadásai sokat utaznak Vajdaság-szerte. A mostani próbáknak híre ment, s a társulat már látatlanban mintegy 15–20 meghívást kapott. A gárda szeretné megismételni korábbi rekordját, amikor egy idényben negyven településen lépett föl. Mivel a színészgárda több helyről állt össze, a társulat nem bérelhet a tájoláshoz egy kisbuszt, hanem saját kocsival utaznak majd a vendégszereplésekre, úgy mint egykor a vándorszínészek, viszik magukkal a kellékeket a tetőcsomagtartón vagy utánfutóval. A fogadó művelődési egyesületnek összesen három személygépkocsi üzemanyagköltségét kell megtérítenie, ami fejében a közönsége egy színvonalas előadást kap.
A darabban fellép Győrfi Klára (Zombor), Robotka Angéla és Robotka István (Szenttamás), Krizsák László és Krizsák Viktor (Szabadka), Foky Zoltán (Bezdán), Majlát Szűcs Tünde (Verbász), Bán Andor (Ókér). A rendező Barácius Zoltán (Szabadka), a súgó Zsigmond Ilona (Verbász), a műszakiak pedig Babity Tibor és Stágl Zoltán (Zombor).
Barácius Zoltán
– Van egy régi mondás, amely szerint egy színház, egy társulat, egy csoport akkor jó, ha egy lépéssel a saját igénye mögött és egy lépéssel a közönség igénye előtt jár. Ezt akkor észleljük, ha egy együttes egy vígjátékot színvonalasan ad elő – hallottuk Barácius Zoltántól, a Zsebszínház rendezőjétől. – Ismervén a szereplőket, állíthatom, hogy egy nagyon színvonalas vígjátékkal állunk majd közönség elé. Az alapszöveg – Marc Camoletti: Le a nadrággal! – egy karakterekre épülő vígjáték, nincsenek benne poénok, mint a kabaréban. Camoletti sikeríró, Párizstól Tokióig játsszák. Szerintem amikor ilyen depressziós állapotban van az ország, vagy az emberek többsége, olyan előadást kell adnunk, ami egy kissé oldja a görcsöt. A közhelyszerű kijelentésnek valós alapja van: a múlt század húszas-harmincas éveiben Magyarországon szinte kizárólag csak vígjátékokat játszottak, Budapesten ötven kabaré működött, az emberek a gazdasági válság elől szinte menekültek a színházba. Mivel ez a társulat sokat szeretne vidékre járni, színvonalas szórakoztatást kell nyújtania. Ehhez adott garancia a szerző és a szereplőgárda. Nem okozunk senkinek se csalódást – véli a rendező.
Teljes a csapat
A próbák jelenleg egy szűkös szobában zajlanak, a Zsebszínháznak ugyanis nincs színpada. Amikor arról kérdeztem a darab rendezőjét, hogy nem zavarja-e a felkészülést a feltételek és lehetőségek puritánsága, a következőt válaszolta:
– Arisztotelész mondta még nagyon régen, hogy a színházhoz egy deszka is elegendő. Persze nem a fejben, hanem a láb alatt. Ha a rendezőnek megvan a szilárd koncepciója, ha a szereplők nagy kedvvel és ambícióval dolgoznak, akkor egy kamrában is lehet próbákat tartani – mondta Barácius Zoltán.
Babity Tibor
Bán Andor
Foky Zoltán
Győrfi Klára
Krizsák László
Krizsák Viktor
Majlát Szűcs Tünde
Robotka Angéla
Robotka István
Stágl Zoltán
Zsigmond Ilona
