Nem mai történet. A Köztársasági Műsorszórási Ügynökség (RRA) Tanácsa 2008 júniusának legelején két pályázó közül a Radio Dunav javára döntött, emiatt a Glas Komune Tájékoztatási Központ Közvállalat keretében működő Apatini Rádió engedély és frekvencia nélkül maradt. A közvállalat és a községi ügyész közösen a legfelsőbb bíróság elé vitte az ügyet.
Az RRA döntésének felülvizsgálata során kiderült, hogy a Radio Dunav csupán egy részlege a Stefan street ingatlanügynökségnek, és bevételeik ugyanabba a kasszába folytak be, a tanács ráadásul úgy fogadta el a Radio Dunav 2005-ös és 2006-os pénzügyi mérlegét, hogy ez utóbbit az ingatlanügynökség nem is nyújtotta be a Szerbiai Nemzeti Banknak. Az is egyértelművé vált, hogy a döntéshozó nem vizsgálta meg kellő alapossággal a két pályázó műszaki és káderpotenciálját, se műsorszerkezetét, ami mindenképpen az Apatini Rádió javára billentette volna a mérleg nyelvét.
A legfelsőbb bíróság végzésének értelmében az RRA tanácsának döntése a Glas Komune közvállalat kárára jogsértő, ezért meg kell ismételnie a frekvencia-odaítélési eljárást és új végzést kell kiadnia.
Időközben helyi szinten gyorsabban peregtek az események, mint a döntőbíróságnál. Hiába írta alá négyezernél több polgár az Apatini Rádió fennmaradását támogató petíciót, a községi képviselő-testület – éppen a frekvencia elveszítésétől vezérelve – tavaly májusban csődeljárást hirdetett a közvállalatban, idén június 30-án pedig fölszámolta azt, az alkalmazottak munka nélkül maradtak. A műsorszórási ügynökség által kiadott végzés nem tette lehetővé a Glas komune magánosítását, amin az állam is bukott, hiszen a csődeljárás során a közvállalat vagyonának egy részét elkótyavetyélték, egy részét használatra átengedték másoknak, míg egy része felett a helyi önkormányzat rendelkezik. A Glas komune Tájékoztatási Közvállalat tehát pert nyert, noha már nem létezik, így az újra kiírt frekvenciapályázatra természetesen nem is jelentkezhetne. Időközben ugyan még egy városi hullámhosszra hirdettek pályázatot, de az Apatini Rádió szempontjából az is megkésett, ezt a hullámhosszat a Miloje Jerotić tulajdonát képező Radio Planeta nyerte el.
A tizenhét alkalmazottat foglalkoztató Glas komune Tájékoztatási Közvállalatban negyven éven át működött az Apatini Rádió és ennél valamivel hosszabb ideig volt kiadója a Glas komune elnevezésű, kéthetente megjelenő újságnak. Most Novi glas komune cím alatt jelenik meg egy magánkézben lévő, községi támogatást is élvező lap Apatinban, amelyben magyar nyelvű szövegek is helyet kapnak, hetente összesen két hasábon. A tájékoztatási közvállalat fölszámolásával képződött médiavákuumban Jovan Banjac sportújságíró saját lapot indított Apatinske novine elnevezéssel, ám ez a vállalkozás 44 lapszám megjelenése után csődbe jutott.
– Elégedetlenek voltunk úgy az Apatinske novine, úgy a Novi glas komune magyar részével, valami mást szerettünk volna mellettük vagy helyettük – mondja Péter István, a bácskertesi helyi közösség tanácselnöke, aki egyben a VMSZ nyugat-bácskai koordinátora is. Zomborban immár tizenegyedik esztendeje újra megjelenik az egyébként 35. évfolyamába lépett Dunatáj hetilap, és abban szerettünk volna teret nyerni az apatini magyarok tájékoztatásának is, természetesen azzal, hogy Apatin község társfinanszírozója legyen a lap megjelentetésének. Az indítvány úgyszólván sínre került, nem is kellett volna hozzá külön határozat, hiszen a költségvetésben rendelkezésre állt a tájékoztatásra szánt összeg, azon belül a polgármester szuverén döntésével átirányíthatta volna a tervezett összeget a magyar nyelvű tájékoztatás céljaira. Ekkor azonban – állítólag – a többi nemzeti közösség felpanaszolta, hogy így ugyan megoldódik a magyar tájékoztatás kérdése, de mi lesz a horvátok, sokácok, romák, mások jogaival? Ennek nyomán a községi elöljáróság úgy határozott, hogy nem a Dunatáj-féle megoldás mellé áll, hanem az Apatini Rádió megszüntetését követően indított Novi glas komune lapjain gondolta ezt a kérdést megoldani. Az eredménnyel az a baj, hogy minőségében amatőr, tartalmilag nevetséges, méltatlan egy hetilaptól elvárt tájékoztatáshoz, a közönség számára érdektelen – mondja Péter István. – Igyekeztünk szakképzett munkatárssal javítani a színvonalon, akinek mintha nem szívesen közölték volna a cikkeit, majd ami közlésre került, a nyelv ismeretének hiányában olyan tördelési hibákkal látott napvilágot, amelyek nevetségessé tették a cikket, a munkatársnő többé nem volt hajlandó nevét adni a laphoz. Ezzel természetesen csak elégedetlenek lehetünk.
Bácskertesen valami módon mégis igyekeznek kitölteni az anyanyelvi tájékoztatásban tátongó űrt, pótolni azt, hogy médiumok hiányában például a faluvezetésnek nincsen módja elmagyarázni, hogy mit miért tesz, mi miért történik, és persze minden történés dokumentálatlanul marad. Helyi újság nyomtatására nincsen pénze a falunak, ezért a helyi közösség kétheti rendszerességgel frissített faliújság révén igyekezett tájékoztatni a polgárokat az időszerűségekről. Ezt a pótadóból finanszírozták, ám a helyi járulékot nem szavazták meg újra a polgárok, ami ezt a kényszermegoldást is ellehetetlenítette.
