Andrija Penzeš: Mindenütt sok a kóbor eb, képtelenek vagyunk elhelyezni őket
– Legegyszerűbb a csatornába dobni, vagy az éjszaka leple alatt kicipelni a határba, mert dögkutak nincsenek, a tetem elhamvasztása pedig nem kevés pénzbe kerül – mondja Andrija Penzeš, a zombori Čistoća Közterület-fenntartó Közvállalat igazgatója, a helyzet alapos ismerője, ugyanis ő a 95 tagot és 27 társult vállalatot tömörítő KOMDEL egyesület, a szerbiai kommunális közvállalatok társulása igazgatóbizottságának elnöke. – Az elhullott patás jószágok gazdái leginkább így vélekednek és így is cselekednek. Sztapár és Szilberek közt például van egy illegális gyeptelep, amit folyton fölszámolunk, valakik pedig újra oda hordják a jószágtetemeket. Az elhullott nagytestű állatok eltakarítása nem a Čistoća feladata. A mi állat-higiéniai osztályunk a kóbor kutyák, macskák befogásával, valamint a közterületen található kisállatok tetemeinek eltakarításában illetékes. Korábban a befogott kóbor jószágot 72 óráig őriztük egy erre a célra kialakított helyen, majd elaltattuk és elföldeltük őket a saját dögtemetőnkben. Mindkét létesítmény az előírásoknak megfelelőként minősítette a köztársasági állat-egészségügyi felügyelőség.
Milka Višnjić: A gazdátlan kutyák fogságban töltik életüket
Időközben megváltozott a vonatkozó törvény, a befogott kóbor állatokat természetes halálukig kell őriznünk, vagy befogadóhoz juttatni, így csak azokat a kutyákat altatjuk el, amelyek rendkívül agresszívak, vagy olyan betegségben szenvednek, amelynek gyógyítása túl költséges lenne. A közterület-fenntartó közvállalat rendelkezik egy 50 eb befogadására alkalmas menhellyel, ahol jelenleg 64 állatot őrzünk.
– Gyakran látogatom a telepet, és a szívem szakad meg ezekért a kutyákért. Rendesen tartjuk őket, állandó állatorvosi felügyelet alatt állnak, mindegyik féregtelenítve van, azonosító chipet kapott, kitakarított ketrecekben élnek és rendszeresen kapnak enni, de van, amelyik már több mint másfél éve fogságban él, sőt olyan is van közöttük, amelyik már a rácsok mögött született, és soha nem kerül ki onnét, ha valaki örökbe nem fogadja. Ehhez csupán jó szándék és személyazonossági igazolvány szükséges, ugyanis a kutyáink azonosítóval rendelkeznek, és figyelemmel kísérjük sorsukat. A kutyák fotóit a vállalat honlapján közzétettük, így otthonról is lehet választani közülük.
Az egykori házi kedvencek nem egyformán viselik a rabságot
– Valóban vannak a menhelyen, fogságban született kutyusok, de mindegyik „lakónk” története regényes és szomorú – teszi hozzá Milka Višnjić, a telep adminisztrátora. – De szívmelengető gesztusokkal is találkozunk. Egy magánszemélynek – megérdemli, hogy nevén említsük –, Ogrizović Zorannak, az ORIS vállalat tulajdonosának eltűnt az aranyvizslája. A tulajdonos kétségbeesve jött minden nap a menhelyre, hátha megtaláltuk a kedvencét, de sajnos nem. Időközben látta, hogy az újszülött kutyakölykökkel is törődünk, és egyik nap 100 kilogramm kutyatáppal állított be. Éppen időben, mert a túlzsúfolt telepen már nem tudtuk volna etetni a kölyköket. A kutyák számára az örökbefogadás lenne a legnemesebb cselekedet, ám az ilyen önzetlen adományok is sokat segítenének a menhelyen.
A döghamvasztó kamionjait minden szállítmány után fertőtlenítik
Andrija Penzeš igazgató hangsúlyozza, hogy a városi és a falusi helyi közösségek egyaránt igénylik a kóbor állatok befogását, de erre az elhelyezési kapacitás miatt nincs lehetőség. A másik alapprobléma a pénzhiány: a gyepmesteri szolgálat az idei városi költségvetésből mintegy másfél millió dinárt kap, tavaly viszont a tetemek eltakarítása, az ebek befogása, egészségügyi kezelése és tartása hárommillió dinárnál többe került. S akkor még nem beszéltünk a kóbor kutyák támadása miatt indított kártérítési perek költségeiről, amit úgyszintén a mi vállalatunk fizet – mondja az igazgató.
– De valóban, mi lesz a döglött tehénnel? – kérdezem Rada Birvalskit, a zombori Proteinka köztársasági közvállalat igazgatóját.
Rada Birvalski, a Proteinka igazgatója
– Ezt a mindenkori helyi önkormányzatnak kell megoldania. A kérdésről még nem született egységes döntés, de megsúghatom, mi már felkészültünk rá. Tekintettel, hogy Vajdaság teljes területéről és Mácsva egy részéről is mi vesszük át az elhullott jószágtetemeket, vágóhídi hulladékot, az önkormányzatok megbízatására is számítunk. Jelenleg havi szinten 800 tonna állati eredetű hulladékot dolgozunk fel, de a kapacitásunkat kibővítettük, így a havi 1200–1500 tonna hulladék feldolgozása se okoz gondot. A kérdésére a következőt válaszolhatom: az elhullott jószágot bejelentés után speciális járműveinkkel elszállítjuk, a tetemet megsemmisítjük, de akár a tulajdonos is behozhatja saját járművel. Ebben az esetben 10 dinár plusz áfát fizet a tetem kilója után, ha mi megyünk ki érte, 12 dinárjába és az áfába kerül kilogrammonként a gazdának. Jó árak mellett dolgozunk a szerződött felekkel, farmokkal, vágóhidakkal is. Vélhetőleg az önkormányzatokkal is úgy kell szerződnünk, hogy havi vagy kétheti rendszerességgel számlázzuk számukra az elvégzett munkát, és ennek fejében a gazdák nem igyekeznek majd illegálisan megszabadulni a tetemektől.
A Proteinka jószághulladék-feldolgozó nincs jó helyen, ezt az igazgató is elismeri. Az Újszelencse lakótelep mintegy 15 000 lakosa időről időre felpanaszolja, hogy büdös van, nem lehet ablakot nyitni, van, akinek még a szemét is csípi a bűz. A területrendezési tervben ki is lett jelölve egy új lokáció a Proteinka számára, csakhogy az átköltöztetéshez vagy 20 millió euróra lenne szükség. Birvalski igazgató ennek tudatában úgy határozott, inkább a meglévő infrastruktúrába ruház be: a legmodernebb szűrőberendezést építette a kimenő kéményre, s a dolgozók egészségébe és munkakörülményeinek javításába fektet be a költözésig.
