Összetartva őrizhetjük meg a szabadságot

Cikkünkhöz Galéria is tartozik.

Az elszántság, ahogy 1456-ban a nándorfehérvári csata résztvevői, a Hunyadi János vezette magyar és más keresztény seregek meg akarták őrizni az emberségüket, magyarságukat, szerbségüket, kereszténységüket, lényegében az identitásukat, ma a magyarokat és szerbeket arra ösztönzi, hogy összetartva tegyenek azért, hogy az identitásuk, nyelvük, kultúrájuk, a jószomszédi viszonyuk és mindenekelőtt az itt élő magyar, hasonlóképpen a Magyarországon élő szerb közösség megmaradjon – mondta Magyar József, Magyarország belgrádi nagykövete a nándorfehérvári csata évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen a Kalemegdanon. Hozzátette: jó alapokra épített időszak volt az elmúlt 567 év, de hogy ezek az alapok továbbra is stabilak maradjanak, nekünk a jelenkor kérdéseiért kell tennünk. Kiemelte, minden tisztelet megilleti azokat, akik akkor 70 évre megállították egy más civilizáció előretörését, és beírták nevüket a magyar és a szerb nép történelmébe.

Hagyományosan a nagykövetséggel együtt emlékezett meg erről, a két népet összekötő történelmi eseményről a szerb kormány és Belgrád városa, valamint a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség, illetve számos szerbiai, illetve magyarországi egyesület, szervezet is.

A déli harangszót követően pedig, amit éppen a nándorfehérvári diadal, vagyis a török seregek visszaszorítása után rendelt el az akkori pápa, Zimonyban, Hunyadi János szobránál emlékeztek vissza azokra a történelmi mozzanatokra, amelyek összekötik a két népet.
A VMSZ belgrádi városi szervezetének szervezésében Zimonyban, a nagykövetség és a párt mellett koszorút helyezett el a kormány, Belgrád város, Zimony község, a Magyar Nemzeti Tanács, az oktatási minisztérium, valamint a jelenlevő magyar hagyományőrző civil szervezetek képviselői is.

Nikola Selaković munkaügyi miniszter ez alkalommal rámutatott arra, hogy a magyar és a szerb népet több évszázad közös történelme köti össze, aminek voltak ugyan sötétebb időszakai is, mégis több alkalommal bizonyították barátságukat és összefogásukat. Az évszázadok során a két népet az akkori uralkodók közti házasságok is megerősítették, így lett Ilona, a Vukanović-házból származó szerb hercegnő, II. Béla király hitveseként Magyarország királynéja, vagy V. István magyar király lánya, Katalin Dragutin szerb trónörökös neje. Majd VI. Lazarevics István éppen azzal, hogy Luxemburgi Zsigmond magyar király vazallusa lett, Szerbia felszabadult a török fennhatóság alól. Lazarevics István ekkor kapta meg Belgrád városát, amely ily mód vált először Szerbia fővárosává. Mint mondta, ezek mind azt bizonyítják, hogy már évszázadokkal korábban is fontosnak tartották a két nép barátságát, a nándorfehérvári csata pedig azt bizonyította, hogy csakis összefogással tudják megőrizni szabadságukat. Ezt erősítették meg a zentai csatában, a szalánkeméni csatában és a péterváradi csatában is. Elmondta azt is, hogy a magyar nép azon kevés római katolikus népek egyike, amelyik nem akarta a szerb népet a pravoszláv hitről áttéríteni.

Selaković kiemelte, az utóbbi években a két nép gyümölcsöző kapcsolatának vagyunk tanúi, annak köszönhetően, hogy a két ország élére olyan emberek kerültek, akik képesek stratégiai szempontból tekinteni a közös jövőre, szem előtt tartva a közös múlt fényes időszakát, és tenni azért, hogy a két nép árnyékolt időszakai soha ne térhessenek vissza.

Nebojša Marjanović, a VMSZ belgrádi szervezetének elnöke is arra hívta fel a figyelmet, hogy a nándorfehérvári csata és Hunyadi János személye éppen a két nép barátságának a szimbóluma, a megemlékezés pedig jó alapul szolgál a közös jövő, a két nép közötti barátság ápolására.