Zsebtolvajok voltak tegnap a kilences buszon Újvidéken. Két zömök fiatal szállt fel, vaskos kabátot viseltek. És valamit nagyon rosszul csináltak, mert majdnem mindenki tudta, hogy zsebtolvajok, úgyhogy nem is sokáig idétlenkedtek a járműben, hanem az egyik megállón való várakozást kihasználva sebesen elpárologtak.
Nekem az volt gyanús, ahogyan az egyikük, teljesen indokolatlanul, tapadt az utasokra. A buszban olykor valóban akkora a tumultus, hogy egymás nyakába lihegnek a polgártársak, ám most nem ez volt az aktuális helyzet, az illető, mégis, valahogyan nem a szabad teret, hanem valamelyik utas melletti kis helyet választotta folyamatosan, ráadásul állandóan cserélgetve a pozíciókat. Szabad ülőhely is adódott nem egyszer épp mellette, de le nem ült, inkább nyomult másokra. Aztán már annyira feltűnő kezdett lenni, hogy mindenki azt figyelte, mit csinál. Amit én nem láttam, az a társa hasonló viselkedése volt, aki pár méterrel hátrébb próbálkozott, nyilván hasonló módszerekkel, s szintén sikertelenül, mert az említett állomáson két utas már megragadta és letessékelte a buszról, mire aztán kimenekült a hozzám közelebbi társa is.
Távozásukkor többen panaszolták, hogy érezték, ahogyan a táskák körül matatnak, de mivel ezt ennyire láthatóan művelték, senki sem volt olyan bolond, hogy szabadon hagyta volna a táskáját, a zsebeit. Az egyik nagymama viccesen megjegyezte: ezeknek még gyakorolni kell. Sajnos, valószínűleg be fogják gyakorolni előbb vagy utóbb.
