Tánc az erőszak ellen. A jó ügyért ki kell állni. Az emberi jogok érvényesítése, a szabadság, az elfogadás vitán felül ebbe a kategóriába tartozik, ahogyan az elnyomás, az éhezés és az erőszak elleni küzdelem is közös cél kell, hogy legyen. De azzal, hogy pénteken délután az utcán táncolok, nem fognak kevesebb nőt bántalmazni, és abban is szinte biztos vagyok, hogy az az egymilliárd nő, aki testi és lelki terror áldozata, nem fog az utcán táncolni. Nagyon nemes az a gondolat, hogy a világ másik felén élő nők jogaiért kiálljunk, s még nemesebb, ha a környezetünkben élő nőkért tesszük mindezt. Tegnap táncoltunk, és ma? Végigmegyek a városon, és továbbra sem látom, hogy változott volna bármi is. Nem tudom, hogy azok közül, akikkel nap mint nap találkozom, hányan áldozatai az erőszaknak. Hánynak van köztiszteletben álló férje, akiről azt hinnénk, hogy ő sohasem emelne kezet senkire. Hányan viselnek magukon olyan sebeket, amely kevés ahhoz, hogy a jog melléjük álljon? Akiknek nincsenek rokonaik, barátaik, akikhez segítségért fordulhatnának. Az igazság az, hogy összegyűlhetünk több ezren, és reggeltől estig táncolhatunk, de attól még ezeknek a nőknek a többsége továbbra is teljesen egyedül van az erőszakkal szemben.
