Egyre több gyerekarc néz ránk vissza a papírral bevont cipősdobozperselyekről, melyeket
osztálytársak, szülők, rokonok, barátok helyeztek el jól látható helyeken, boltokban, postán,
gyógyszertárakban, gyorséttermekben s még ki tudja hol a városban. Az általános iskolás beteg
gyerekek megsegítésére iskolájuk jótékonysági sportnapokat tart, míg az idősebb gyerekek
megsegítésére humanitárius bulikat, koncerteket szerveznek, melyek belépőjét átutalják a beteg
gyermekek bankszámlájára. Sok szülő kétségbeesésében a sajtón keresztül próbál meg beteg
gyermeke gyógykezeltetésére pénzt gyűjteni, bízva abban, hogy az emberek még nem fásultak el teljen.
Mert a politikusokban már nem bízhatnak. Ahány miniszer váltja egymást az egészségügyi tárca
élén, mandátuma elején mind azt vallja, hogy a gyermekek egészsége a legfontosabb. Aztán
kiderül, a legfontosabbnak mégiscsak saját posztjukat tartják. A beteg gyermekek szülei pedig
továbbra is csak a kisemberek jóindulatára számíthatnak. Nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy többet érne, ha az előrehozott választások kampányára előrelátott pénzt inkább
szétoszthatnák a beteg gyermekek gyógykezeltetésére, mint politikusaink reklámozására. Ezek a
reklámok úgyis feleslegesek. Jól ismerjük már politikusainkat, volt időnk kiismerni őket ennyi év
alatt.
