Csörög a telefon.
– Jó napot kívánok… Erikát keresem.
– Üdvözlöm. Én vagyok, tessék parancsolni!
– Örömmel értesítem, hogy cégünk nyereményjátékán Ön nyerte meg…
– Köszönöm, viszont hallásra – megszakítom a vonalat.
Az már szinte törvényszerű, hogy reggel nyolctól délután háromig a vezetékes telefonon szinte minden harmadik hívást valamelyik értékesítő kezdeményezi, és el akar adni, meg akar győzni valamiről, vacsorát kínál cserébe, azért, ha meghallgatok egy prezentációt. Már rutinosan szakítom meg a vonalat. Dühös vagyok, mert megzavarnak akár a munkámban, akár a pihenésben, meg úgy egyáltalán, ne telefonálgasson nekem senki idegen, vagy ha igen, akkor azért keressen, mert velem szeretne beszélni, nem a telefonkönyvből kilesett számot és nevet tárcsázza.
A fenti beszélgetés abban különbözött az eddigiektől, hogy szinte az első mondat a nyereményről szólt. Megnyertem valamit egy olyan nyereményjátékon, amiben nem is vettem részt. Nagyon dühös lettem, de nem akartam a munkáját végző, végül is kedves fiatal nővel gorombáskodni, hanem csak úgy magamban füstölögtem.
Arcátlanságnak tartom azt is, hogy az elektronikus leveleim között találok mindenféle vásárlásra, nyaralásra, nyelviskolába invitáló leveleket, amelyeket nem kértem, nem iratkoztam fel egyetlen ilyen listára sem, mégis zaklatnak.
Hogy rávegyenek a vásárlásra, a fogyasztásra, s ennek érdekében minden eszköz megengedett. Vannak munkahelyek, ahol csak ez a dolguk a „kisasszonyoknak”, ezért kapják a fizetést, hogy otthonaikban keressék meg telefonon az embereket. Az áru házhoz jön, de nem ám csak úgy önmagában, hanem nyeremény vagy vacsora kíséretében.
Számomra ez elfogadhatatlan, s ahogy gyűlölöm a reklámokat a TV-ben, úgy kezd elviselhetetlen lenni a telefonos értékesítő hangja is, még akkor is, ha kedves, még akkor is, ha magyarul beszél, és még akkor is, ha tudom, ő is csak megélni próbál, mint mi valamennyien.
Én igyekszem ebből a nagy hajtásból kimaradni, amennyire csak lehet. Hogy mekkora sikerrel? Hát, az elszántság meglenne, de a megvalósulás nem igazán megy, csak döcög.
