Aznap korán keltem, mert munka után még el kellett ugrani Szegedre, shoppingtúrát terveztem. Amikor az ember sok mindent tervez, meglehetősen nagy a veszélye annak, hogy valami nem úgy megy, ahogy szeretnénk. Mire a határra értem, lassan sötétedett, a kocsisor brutális volt. A hiperbevásárlás után, visszafelé eltévesztettem az útkereszteződést, aztán ilyenkor már jönnek maguktól a dolgok. Útzárlat felújítás miatt, jobbra, balra, gáz és fék. A határon még egy óra, elrágtam három sajtos kiflit, aztán végre az autópálya. Rátapostam szépen, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a távolban két meglehetősen nagy szempár villog az út mellett. Lassítottam, de nem eléggé. Az őz egy ideig csak állt az út mellett, úgy tűnt, ott is marad. Amikor azonban megközelítettem, hirtelen ugrott egyet, elébem. Arra volt időm, hogy kicsit balra rántsam a kormányt, így nem találtam el telibe, csak a hátsóját, de így is nagy volt az ütés. Abban a pillanatban bekapcsolt az autó számítógépén az összes riasztó, fütyült, villogott, de sikerült valahogy az út mellett megállnom. Kiugrottam az autóból, hátranéztem, de koromsötét volt, az őzet nem láttam, annyi biztos, hogy továbbszaladt, mert az elrobogó személygépkocsik fénycsóvájában annyit ki lehetett venni, hogy nincs az úttesten. Megvizsgáltam az autót, a bal fele megnyomódott, lámpa kitörve, ütköző eltörve. Akkor vettem csak észre, hogy reszketek, pár percet pihentem, aztán haza. Talán mégsem jó túltervezni a napot.
