– Világító csirkét kaptam a hentesnél – állított be hozzám a szomszéd, majd nyomban el is mesélte a történetet.
– Reggel átszaladtam a boltba, és vettem egy bontott csirkét. Mivel az asszony nyomban meg akarta főzni, nem tettem a hűtőbe, csak a spájzba. Fél óra se tellett bele, rémülten hív a feleségem, nézzem meg a csirkét. Hát bizony, a sötét spájzban világított a főzésre szánt baromfi. Na jó, nem úgy, mint egy százas izzó, de szerényen és alattomosan fluoreszkált. Törtem a fejem, mi történhetett vele, a hentes kétpercnyire van, útközben csak nem sugározták le az ufók! Az asszony meg kötötte az ebet a karóhoz, mármint hogy ő biztosan nem főz paprikást világító csirkéből. Fogtam hát a zacskót és visszavittem a csodalényt az üzletbe.
– Mit szólt az eladó? – kérdezte az asszony elképedve.
– Meg se lepődött. Igaz, a világosban már a csirke se világított. A boltos mindössze annyit mondott, szívesen kicseréli a madarat, de nem szavatolhatja, hogy a másik nem fog világítani.
– Végül azért kicserélte?
Ki.
Mi meg ezt már nem nézegettük a spájzban, csak a fazékban.
