Már ámítani sem mernek bennünket, hogy picivel jobb lesz az idei év, mint a korábbi. Pedig jól esne. Sokan azzal is beérnénk, ha arra utalnának: rosszabb sem lesz. Ám még csak nem is céloznak erre.
Az viszont tény, hogy újévtől megszigorították a nyugdíjaztatási feltételeket. Elöregszik a társadalom, hiányos a nyugdíjkassza, csaknem több a nyugdíjas, mint az adófizető. Méltányolni lehet ezeket az indokokat, de egyáltalán nem biztos, hogy a nyugdíjkorhatár növelése a jó megoldás. Egyfelől azért, mert az öreg munkás senkinek sem kell, ha viszont nincs munkája, adót/járulékot sem fizet, ehelyett valamilyen szociális juttatásra szorul, az állam terhén tengődik. Másfelől, ha sokáig munkaviszonyban marad, elveszi a pályakezdés lehetőségét a fiataloktól, esetenként saját gyerekétől, unokájától. Ráadásul (sok esetben) megfáradtan és elfásultan elfoglalja a helyet a tettrekész fiatalok elől, akik nemcsak munkakorukat kellene megkezdjék, hanem önállósulniuk kellene, családot alapítani.
Most a nőket sújtották, aztán újra a férfiakat veszik sorra? Vagy mindkét nemet, netán ismét csak a nőket? Erre vonatkozóan sincs célzás, de önámítás lenne azt hinni, hogy valahol nem készül máris a folytatás forgatókönyve.
