December második fele, bármilyen mély legyen is a gazdasági válság, minden évben ünnep. Az intézményekben, vállalatokban év végi fogadások vannak. Amolyan összegzés, helyzetfelmérés ez. A családokban, az otthonokban pedig ádvent első vasárnapjától különleges hangulat lengi be a tereket. A nagy ünnepet napokig tartó készülődés előzi meg. Előbb a takarítás, majd a mézeskalácsok, sütemények elkészítése. Szenteste és karácsony napja pedig az év két legkülönlegesebb napja. A hagyományápoló családokban mindent meg is tesznek érte, hogy ezek a napok ne olyanok legyenek, mint akármelyik másik.
Jó dolog az ünnep. Ahhoz, hogy kibírjuk a hétköznapokat, néha-néha meg kell állni, ünneplőbe öltöztetni testet és lelket, élvezni azt, hogy együtt vagyunk.
Karácsony után már szilveszterre készülünk. Emlékszem, gyermekkoromban nem készítettek otthon szilveszterre süteményt. Annyi félét és olyan süteményeket sütöttek karácsonyra, hogy az kitartott újévig. Ettől más a szilveszteri készülődés. Ez már nem szigorúan az otthon felkészítése az ünnepre, nem a nagy sütés-főzés ideje, még akkor sem, ha házibulira várják a vendégeket. A szilveszteri főzés nem tart napokig, mint ahogyan a karácsonyi készülődés. De az, hogy már csak napok választanak el bennünket az új évtől, mégis különös hangulatúvá teszi még a munkanapokat is.
Elmúlt 2013 is. Reménykedjünk, hogy a következő év jobb lesz.
Boldog új évet minden kedves Olvasónknak.
