Minél kevesebb, annál gazdagabb a fény. Más a hajnali, a délutáni, és egészen más az esti fény.
Jó reggelt
Középiskolás koromban rángattak bele az ezotériába, vagyis abba, hogy egyáltalán tisztábban legyek azzal, hogy hány csillagjegy van, meg mi a nevük. A padtársnőm ugyanis – jobbára unalomból – kezdett foglalkozni a horoszkópokkal, és negyedikre minden egyes kirohanásomat a csillagjegyem (vagy pedig az aszcendensem) számlájára írt.
A napokban voltam hasi üreg ultrahangon. Nem fáj semmim, de elküldtek egy csomó ellenőrzésre.
Az utóbbi időben egyre-másra furcsa hangokat hallat az udvarunkban álló hatalmas tuja. Recsegő, ropogó hangok jönnek felőle, az ember felkapja a fejét, mert néha olyan, mintha az eső esne, mintha az aláhulló esőcseppek kopognának a betonon, a csupasz földön vagy a tető cserepein.
Cudar egy világban élünk. Csaknem mindenhol megpróbálnak meglopni bennünket, általában sikerrel, s leginkább semmit sem tehetünk ellene.
A bőbeszédű ezermester épp bütykölgetett tágas műhelyében, amikor nagyot az ujjára sózott a kalapáccsal. A valamivel arrébb álló negyedikes Pirike szeme láttára és füle hallatára.

