2023. január 30., hétfő

Költők versenye

AZ EPERJESI OBELISZK. A Kassa közelében található Eperjes Szlovákia harmadik legnépesebb települése. A monda szerint II. (Vak) Béla alapította 1132-ben, és a környékére jellemző eperről nevezte el. A reformáció egyik központjává válva a XVI. században élte virágkorát. Története folyamán tűzvészek, háborúk, járványok pusztították, lakossága folyamatosan cserélődött, ma alig hallható arrafelé magyar szó. 1689-ben ott született Bercsényi László, a kuruc vezér fia, 1814-ben Dessewffy Emil konzervatív politikus, az MTA elnöke, szintén ekkor Pulszky Ferenc politikus, régész, művészettörténész. Petőfit kereken egy évvel megelőzve 1822. január 1-jén ott látta meg a napvilágot Kerényi Frigyes költő. A tankönyvekben is megtalálható jeles irodalmi eseményként őt látogatta meg Petőfi és Tompa Mihály 1845-ben, ekkor került sor a nevezetes költői versenyre. Ennek állít emléket a város határában felállított obeliszk. Az emlékművet 1945-ben lőfegyverrel megrongálták, huszonöt esztendővel később, a felújítást követően ismeretlenek festékkel öntötték le. Folyamatos javítási munkálatok nyomán a rendbe hozott kőobeliszket – magyar és szlovák felek részvételével – ünnepélyesen 2021 novemberében leplezték le.

KERÉNYI ÉS TOMPA. Úti jegyzetek című írásában a látogatásról maga Petőfi is beszámol: „Eperjesen Kerényi Frigyeshez szállottam, s nála tölték egy hónapot." És ott van a tanulmányait éppen befejező, már költőként is számon tartott Tompa szintén, aki „nevelősködött".

Kerényi németből vált magyarrá, tizenhárom éves koráig egy szót sem tudott magyarul; iskolatársai hatottak rá, meg a reformkor politikai és költői mámora. Első verseit szigorú kritikusként Bajza (akkor a tekintélyes Athenaeum folyóirat szerkesztője) tetszéssel fogadja. Gazdag kereskedő család sarjaként nyugodtan elmélyedhet a költészetben, apja nem kifogásolja fia művészi-költői irányultságát. Említett naplójában Petőfi Kerényit „szerencsés fickónak" nevezi, aki kénye-kedve szerint élheti világát.

Kerényi Petőfiben az irodalmi vezért látja, barátja, költőtársa, eszmetársa lesz. Nemzetőrként fegyverrel a kezében részt vesz a szabadságharcban, közben otthon vagyonából kiforgatják, nem érzi magát biztonságban, menekülni kényszerül. Meg sem áll Amerikáig. Cleveland környékén farmot vásárol, s a honvággyal küszködve gazdálkodni próbál. Haláláról (mindössze harmincéves) több változat keringett: megőrült és öngyilkos lett, vagy rablógyilkosság áldozatául esett. Hozzá írja Tompa Levél egy kibujdosott barátom után című híres elégiáját. Nem tudjuk, hogy ez a költői levél elérkezett-e valaha is hozzá.

A MEGÉNEKELT ERDÉSZLAK. De most még 1845. április 5-ét mutatja a naptár, a jelen árnyéktalan, a jövő reményteli. Ezen a gyönyörű tavaszi délelőttön a versengést vállaló három jeles költő, Kerényi Frigyes, Tompa Mihály és Petőfi Sándor énekel meg egy kunyhót, amely a város feletti erdőségben húzódik meg. A versek három hónap múlva a Pesti Divatlapban látnak napvilágot.

Ünneplők az emlékműnél

Ünneplők az emlékműnél

Az erdei lak lett a címe a költeményeknek; egy-egy rövid részlet következzék mindegyikből. Tompa Mihály: „Napkeletre néz a bérci kunyhó / – Napkelet pompája mondhatatlan! – / S rejtve a nap égető tüzétől / Délelőtt már hűvös árny alatt van." Kerényi Frigyes: „Erdős ormok alján, völgyi sík felett / Siető kis csermely kunyhóhoz vezet. / A kunyhó ledőlne, hogyha régi fák, Régi ismerői nem támasztanák." Petőfi Sándor: „Nincsen itten rabság, nincsen itten urkény, / Mely parancsolatját mennydörögve adja; / Csak az égi háborúnak zeng koronként / Istentiszteletre buzdító szózatja."

Hogy a versenynek ki lett a győztese, arról biztosat nem lehet tudni. De talán nem is lényeges.

PETŐFI KAPURA TÖR. Szálinger Balázs irodalmár egy alkalommal focicsapatot állított össze a reformkor nagyjaiból. Igazi csatárt csak egyet talált: Petőfit. Kényszerhelyzetben Wesselényi a jobbszélső, Táncsics a másik oldalon nyargalhat, a nagy teherbírású Kossuth irányító szerepkörben. A főnemesek közül kerülne ki a hátvédsor. Íróbarátunk a kapusposztnál azonban elakadt: „Tényleg nincsen kapus. Jókai jó lehetne, látványosan nem kapott posztot, kapus meg kell."

Amennyiben tágítjuk az idősávot, más nevek is szóba kerülhetnek. Az energikus Kassák az ék, és a támadásban segíthetne a verseci születésű Herczeg Ferenc is, hiszen egykoron párbajozott. A középpályán olyanok jöhetnek számításba, akik kitűnő és gyors helyzetfelmérők, azonfelül a labda művészei. A hármas adott: Cs. Szabó, Szerb Antal és Füst Milán. Ők a világválogatott tagjai is lehetnének. Miként Petőfi is.

A kapuban marad Jókai. Talán az alapvonal mögött leheveredő Laborfalvi Róza súg neki, merről jő a labda, honnan érkezik a veszély. Végül persze, megfelelő szövetségi kapitány is szükségeltetne. No ez már valóban fogas kérdés. Talán Osvát Ernő. Vagy Babits. De ők már versenyen kívül.