2024. március 28., csütörtök

Botrány járja be Európát – a Katargate botránya

Az utóbbi napokban egy korrupciós botránytól hangos az európai média, s félő, hogy az eset alapjaiban rengeti meg az Európai Parlamentbe, és általában az Európai Unióba vetett bizalmat. Olyan ügyről van ugyanis szó, amely az EU azon testületét érinti, amelyet az unió állampolgárai közvetlenül választanak meg. Ez pedig tovább erősítheti a kontinensen az amúgy is egyre erősödő euroszkeptikus hangokat és populista mozgalmakat.

Történt ugyanis, hogy pénteken a belga rendőrség egy nagy razzia keretében nem kevésbé jelentős személyiséget állított elő, mint az EP egyik alelnökét, a Szocialisták és Demokraták (S&D) frakciójához tartozó görög Eva Kailit. Rajta kívül további öt személyt gyanúsítanak, köztük Kaili élettársát és kétéves gyermekének apját, az olasz Francesco Giorgit, aki egy EP-képviselő munkatársa, továbbá a szintén olasz Antonio Panzeri volt szocialista EP-képviselőt, a Fight Impunity elnevezésű civil szervezet egyik alapító tagját. A gyanú szerint az említett politikusok kenőpénzért és ajándékokért cserébe a most lezajlott labdarúgó-világbajnokság házigazdája, Katar érdekében vetették be politikai befolyásukat az Európai Unió intézményeiben. Az ügy egyik pikantériája, hogy a gyanúsítottak között van Luca Visentini, a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség múlt hónapban kinevezett főtitkára is, vagyis annak a szervezetnek a vezetője, akinek az egyik feladata lenne az építőipari munkások jogainak védelme. Mint ismeretes, a labdarúgó-világbajnokság előtt aggasztó hírek érkeztek Katarból az ottani vendégmunkások helyzetéről és a stadionok építése során bekövetkezett halálesetekről. Belga és olasz sajtóértesülések szerint Kaili élettársa már beismerő vallomást is tett a belga nyomozó hatóságok előtt. Az ügyet azóta a sajtóban, a Richard Nixon amerikai elnök bukását eredményező Watergate-botrány után Katargate néven emlegetik.

Eva Kailit nem sokkal a botrány kirobbanása után megfosztották parlamenti tisztségétől (Fotó: ghgossip.com)

Eva Kailit nem sokkal a botrány kirobbanása után megfosztották parlamenti tisztségétől (Fotó: ghgossip.com)

De vajon mit akarhatott Katar az európai politikusok állítólagos megvesztegetésével elérni? 2010-ben, a labdarúgó-világbajnokság megrendezése jogának elnyerése után a kis közel-keleti abszolút monarchia autoriter rendszere joggal remélhette azt, hogy a fociláz közepette Katar a nyugati világban sokkal pozitív színben fog feltűnni, mint korábban. Ezzel ellentétben, ahogy közeledett a megnyitó időpontja, úgy érkeztek sorra azok a beszámolók, amelyek arról adtak hírt, hogy Katar súlyos korrupcióval nyerte el a torna rendezési jogát, továbbá, hogy az elmúlt években milyen embertelen körülmények között építették a vendégmunkások a stadionokat és a hozzájuk kapcsolódó épületkomplexumokat, valamint, hogy az ország a fokozott nemzetközi figyelem közepette is lábbal tiporja a női és az LMBTQ-jogokat. Bár ezeket a hangokat nyilván nem tudta volna elhallgattatni a katari vezetés, az európai döntéshozóknál elérhette volna, hogy hunyjanak szemet az emberi jogok megsértése felett, továbbá, hogy Katar számára előnyös döntéseket szavazzanak meg a parlamentben. Kaili november 21-én éppen azzal keltett feltűnést az EP-ben, hogy kritikátlanul kiállt a közel-keleti monarchia mellett. „A katari világbajnokság a bizonyíték arra, hogy a sportdiplomácia hogyan képes történelmi változásokat elérni egy olyan országban, amelynek reformjai az egész arab világot inspirálták” – mondta Kaili, és beszédében nem felejtette el önmagát is dicsérni, mondván, ő volt az egyetlen, aki azt mondta, hogy Katar úttörő a munkajogok terén. Ehhez még hozzátette, hogy Katar végül is eltörölte a kafala-rendszert, amely a külföldi munkavállalókat gyakorlatilag a munkaadóik rabszolgájává tette. Tegyük hozzá, hogy a dolgozók kiszolgáltatottsága terén intézményesített rabszolgaságnak is megfelelő hírhedt rendszert valóban megszüntették, de számos emberjogi szervezet rámutatott arra, hogy a munkavállalók helyzete ettől a gyakorlatban mit sem változott. A kis ország alkupozícióját egyébként jelentősen megnövelte az orosz–ukrán háború kitörése. Katar ugyanis a világ egyik legnagyobb kőolaj- és földgázkészletével rendelkezik, ami a háború nyomán fellépő energiaválságban felbecsülhetetlen kincs. Így nem meglepő, hogy ez a botrány épp most, 2022 telén robbant ki. Érdemes arra is felhívni a figyelmet, hogy a napokban a Katargate-tel kapcsolatban Katar mellett más arab országok is felmerültek. Gyakran emlegetik például Marokkót.

Az EP természetesen igyekezett gyorsan reagálni az ügyre. Eva Kailit az uniós törvényhozók nem sokkal a botrány kirobbanása után 625 igen szavazattal, és 1 nem szavazattal megfosztották parlamenti tisztségétől. A Szocialisták és Demokraták képviselőcsoportja továbbá több tagját is felkérte, hogy mondjon le kulcsfontosságú tisztségeiről az egyre terjedő botrány nyomán. Ezenfelül az Európai Unió intézményeinek asztalán van egy javaslat, amely vízummentességet adna a katari és a kuvaiti állampolgároknak, a botrány hatására azonban az S&D azonnal kérvényezte, hogy fagyasszák be a vízummentességről szóló tárgyalásokat. Az EP külügyi bizottsága a következő hetekben Katarba és Szaúd-Arábiába tervezett ellátogatni, a katari látogatást azonban most törölték. E két utóbbi mozzanat talán arról is árulkodhat, hogy a megvesztegetési botrányba keveredett politikusok tevékenysége valószínűleg nem pusztán néhány Katart jó színben feltüntető parlamenti felszólalásban merülhetett ki, hanem az érintettek ennél jóval többet tehettek. Több uniós képviselő aggodalmát fejezte ki, hogy az eddigi intézkedésekkel még nem oldódtak meg a problémák, a botrány szálai más uniós képviselőkhöz is elérhetnek. „Mennünk kell tovább és meg kell találnunk minden egyes képviselőt, akinél ilyesmi történik. Sajnos biztos vagyok benne, hogy ennek még nincs vége. Lesznek még esetek” – mondta Petri Savamaa, finn EP-képviselő.

Az európai integráció hívei is elismerik, hogy a Katargate az utóbbi évek egyik legnagyobb politikai botránya az unióban, de azonnal hozzáteszik, hogy a korrupciós ügybe keveredett politikusoktól az unió intézményei szinte a botrány kirobbanásának pillanatában megszabadultak és kiszolgáltatták őket az igazságszolgáltatásnak. Kétségtelen, hogy a világon számos korrupciótól fuldokló országban a Katargate-nél sokkal súlyosabb ügyeknek sincsenek politikai következményei, egy ilyen botrány mégis alapjaiban rengeti meg az EU intézményeibe vetett bizalmat. Mondani sem kell, hogy az egyre erősödő euroszkeptikus mozgalmak milyen erős ütőkártyát kaptak a kezükbe, hiszen egy olyan autoriter rendszer tudott befolyásra szert tenni az EP-ben, amilyen ellenében jött létre elvileg az Európai Unió. Az uniós választópolgár pedig jogosan teheti fel magában a kérdést, hogy a képviselők, akik a választási ígéreteik szerint őt képviselik Brüsszelben és Strasbourgban, igazából kinek az érdekeit is szolgálják. És ha a Katargate az elkövetkező hetekben tovább dagad, ez a kérdés csak még kínzóbbá fog válni…