2024. május 8., szerda

Üzenet Európa Kulturális Fővárosából?...

Mélyen gondolataimba merülve igyekeztem tegnapelőtt délelőtt a főpostára. Bevallom, nemigen foglalkoztatott, hogy egy rendfenntartó idejében jelzi az Ifjú párok tere közelében, hogy ismét elbarikádoznak egy épületsort a felújítások miatt, és hogy emiatt változtassanak útirányt a gyalogosok. Egyre csak egykori kolléganőm/kolléganőnk, gyakornoki éveink, a Topolya és Környéke, napilapunk szintén egykori melléklete jártak az eszembe… Akkor még nem is sejtettem: mivel kell szembesülnöm hamarosan, amely lavinaként zúdítja rám (s vélhetően nem csak rám) a kérdések, a válaszokat váró/sürgető miértek tömkelegét.

A főposta hűs aulájában megnyugtató a tolóablakok előtti viszonylagos rend. A falon függő ekránon a Szerbiai Posta reklámfilmjével szeretné felhívóan szemléltetni az intézmény biztonságát, megbízhatóságát, gyorsaságát az országban, s azon túl… Mindezt az új formaruhás, számos szolgáltatást ellátó munkatársak mosolyának kíséretében.

Miután kiválasztottam a részvéttáviratunk számát, lejegyeztem a formanyomtatványra együttérző gondolatainkat a gyászoló családnak. Természetesen magyarul. Csakhogy ez újabban még annyira sem természetes, mint korábban volt (átvették ugyan a magyar szövegű táviratot, de ékezetek nélkül továbbították). Ez kis idő múltán ki is derült. A tolóablak túloldalán hiába próbálkozott a szolgálatkész tisztviselő, a rendszer sehogyan sem fogadta be, még a cirill betűkkel leírt magyar szavakat sem… Pillanatokra le is blokkolt az újabb kísérlet közben. Elnézést kérve adta vissza, azzal, hogyha mindenképpen szeretném elküldeni a részvétnyilvánítást, írjam szerbül, akár latin betűkkel, ő majd cirillel továbbítja. Nem volt választási lehetőségem, de azért megkérdeztem: hogyan járnak el a külföldiek esetében, ha történetesen angolul adnának fel táviratot? Meglepetésemre, nem maradt el a barátságos válasz: „Belföldre cirill betűs a rendszer, külföldre latin betűs. Így van programozva.” Miközben kiadta az újabb formanyomtatványt, megjegyeztem kesernyésen. Mindez Európa Kulturális Fővárosában történik, amelyben a szerb nyelv mellett a magyar, a szlovák és a rutén is, hivatalos. Vajdasági viszonylatban ennél is több.

S most jön a de: Mit ér a betűkbe öntött jog, ha a gyakorlatban oly nehéz azt érvényesíteni? Ez is lehetne egy üzenet Európa Kulturális Fővárosából?...