Tizennegyedik éve igyekszik éltetni a topolyai gyerekek között pünkösd hagyományát a Községi Női Fórum Nefelejcs Hagyományőrző Kézimunka-társulata, a Topolya Község Művelődési Háza által működtetett Tájházzal együttműködve. A rendezvény kezdetén Frindik Rózsa, a Nefelejcs társulatának vezetője köszöntötte a Bambi Iskoláskor Előtti Intézmény óvodásait, az óvónőket és a szülőket, illetve a Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ kis táncosait, és felkészítőjüket, Kisimre Szerda Annát. Ezt követően átadta a szót ft. Szakály Józsefnek, a Sarlós Boldogasszony plébánia lelkészének, aki felelevenítette a vasárnapi misén közreműködő néptáncos gyerekek hagyományápoló, pünkösdi összeállítását, majd az ünnepet az egyházi oldaláról közelítette meg.
– Az Ószövetségben olvashatjuk, hogy a pünkösd piros színe egy kicsit a tűzhöz is kötődik. Mert amikor a választott nemzet elkezdett vándorolni a pusztaságban kiszabadulva az egyiptomi fogságból, akkor a Sínai-hegynél megálltak, és Isten megjelent nekik egy hatalmas hegyen. Nagy világosság keletkezett, és már látták, hogy merre kell vonulniuk. Később, azt már az Újszövetségből tudhatjuk, hogy Jézus a megfeszítését és feltámadását követően megígéri az apostoloknak, hogy nem hagyja őket egyedül, itt marad velük a világ végéig, és elküldi számukra a Szentlelket. Ekkor a Szentlélek szintén tűz formájában jelent meg. Nagyon érdekes, hogy a pravoszláv testvéreknél nem a piros, hanem a zöld jelképezi a Szentlelket. Számukra az a szín jelképezi azt, hogy nagyon szeretnénk Istent látni, és addig is reménykedünk. Továbbá a Kodály központ gyerekein lévő kék kötények azt is jelképezik, hogy a hétfői nap Mária ünnep is egyben, így a topolyai Sarlós Boldogasszony-templom ünnepnapja is – mondta egyebek mellett a topolyai plébános.
Sihelnik Ágnes emlékeztette a gyerekeket arra, hogy pünkösdkor elsősorban piros virágokkal díszítették ki a házakat az emberek.
– Ennek az volt a célja, hogy megóvja a háziakat a bajtól, a betegségtől, a villámcsapástól, de a széltől is. A pünkösdi bodzát régen bevitték a házba, és a szentkép mögé helyezték. Úgy tartották, hogy aki annak a virágnak a teájából iszik, az minden betegségből meggyógyul – ismertette a néphagyományok egy részét, valamint kitért a pünkösdi játékok lényegére is.
– A gyerekeknek versenyeket szerveztek, a fiúknál az volt a lényeg, hogy ki a leggyorsabb, a legügyesebb, a legerősebb és a legbátrabb. A győztes egy évig „uralkodott”, vagyis ő volt a főnök, és a gyerekeknek szót kellett neki fogadniuk. A lányoknál ez egy kicsit más volt, ott a szépség számított leginkább. Aztán házról házra jártak, és áldást kívántak az otthoniaknak bőségvarázsló dalocskákkal – nyilatkozott Sihelnik Ágnes, majd Frindik Rózsa köszönetet mondott mindazoknak – elsősorban a Művelődési Háznak –, akik hozzájárultak a program megszervezéséhez.
Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana
A jelen levő ovisoknak három ügyességi próbán kellett helyt állniuk: karikát dobáltak, célba kellett találniuk az előre elkészített bábukat, valamint egy vödörbe kellett beletalálni a korongokként szolgáló műanyagokat. Ezek után fény derült arra, hogy ki a verseny legügyesebbje, vagyis ki kapja a koronát. Azok a gyerekek, akik az ott töltött idő alatt megéheztek, mákos és diós kaláccsal csillapíthatták az éhségüket.
