2022. május 26., csütörtök

Harminc évvel ezelőtt is esett az eső

Az oromhegyesi béketiltakozás résztvevőivel és a Zitzer Szellemi Köztársaság „állampolgáraival” beszélgettünk

Golda Meir, Izrael alapítóinak egyike mondta egyszer, hogy az ember nem törölheti ki és ne is akarja kitörölni a múltat csak azért, mert nem illik a jelenhez. Márpedig a térség, mindenekelőtt a vajdasági magyarság számára manapság is oly lényeges háborúellenes megmozdulás, az oromhegyesi béketiltakozás emléke is mindinkább balladai félhomályba veszik.

Legalábbis ez az érzésem támadt május 10-én, amikor a nemzetközileg is elhíresült béketiltakozás harmincadik évfordulója alkalmából a Nők Feketében belgrádi szervezete és a három évtizeddel ezelőtti békés tiltakozás szervezői által megrendezett megemlékezésről beszámoló újságírók és szervezők szinte többen voltak azoknál a megemlékezőknél, akik 1992 májusában hangos NEM-et mondtak a katonai behívókra.

Akkoriban 220 katonai behívót kézbesítettek Oromhegyesen, ami ellen a kicsiny, de összetartó közösség sajátos módon tiltakozott. A település egészségházában dolgozó hét hölgy békés tiltakozásba torkolló falugyűlést szervezett, majd pedig a behívót kapó férfiak a későbbiekben legendássá vált Zitzer Club épületébe költöztek be azzal az elhatározással, hogy őket semmilyen erő és hatalom nem küldheti el az értelmetlen háborúba. A 96 napos békés ellenállás ideje alatt messze földön híressé váló klubban esténként irodalmi estek, vitafórumok, koncertek zajlottak. Több zenész, előadó, közéleti személyiség és civil aktivista látogatott el ide, közöttük a Nők Feketében háborúellenes szervezet képviselői is, hogy támogatásban részesítsék és kitartásra buzdítsák az itt lévőket, de érkeztek fellépők, előadók Magyarországról is. A klubban tartózkodók időközben megalapították a Zitzer Szellemi Köztársaságot, sajátos útlevelet vezettek be, sajtóterméket készítettek és az adott korszakban rendhagyó módon a támogatóik e-mailes és internetes elérhetőségről (honlapot) is gondoskodtak , hogy ezzel is szétkürtöljék a nagyvilágban a béketiltakozás és a szellemi köztársaság hírét.

Balla Lajos – Laci a Zitzer Szellemi Köztársaság három „állampolgárával” (Fotó: Horváth Zsolt)
Balla Lajos – Laci a Zitzer Szellemi Köztársaság három „állampolgárával” (Fotó: Horváth Zsolt)

Nagy Mélykúti Endre oromhegyesi lakos is több alkalommal kapott behívót három évtizeddel ezelőtt. Elmondása szerint be is vitték őt Magyarkanizsára a katonai ügyosztályra, de ő kijelentette, hogy nem akar részt venni a vérontásban. Ekkor még visszavitték Oromhegyesre, és egy ideig nem zaklatták.

– Szerintem nem hagyták volna annyiban az egészet. Ha nem jöttem volna el a Zitzer köztársaságba, biztos, hogy nem hagyták volna annyiban az egészet – mesélte a férfi, és hozzátette, hogy az oromhegyesiek tiltakozásáról az egészségház nővérei értesítették a feleségét, s így ő is csatlakozott a megmozduláshoz.

– Valójában innen mentünk át a Zitzerbe – jegyezte meg, és elmondta, hogy itt nappal segítettek főzni és egy kicsit szórakoztak, esténként pedig különböző programok voltak, mert Balla (Balla Lajos – Laci, a szellemi köztársaság szellemi atyja, a megmozdulás egyik szervezője – a szerző megjegyzése) mindig elhívott valakit vendégnek, éjszaka pedig őrködtünk: figyeltük, hogy nehogy valaki valami problémát okozzon, mert sokan itt aludtunk, de mindig ébernek kellett lennünk – ecsetelte az eseményeket beszélgetőpartnerünk, és hozzáfűzte, hogy a békemegmozdulást követően az akkori Jugoszláv Néphadsereg félkörbe vette őket különböző páncélos járművekkel, de miután az „ostromlók” megtudták, hogy a polgári engedetlenséget tanúsítóknál semmilyen fegyver nincs, csak távolról figyelték az eseményeket.

Az egykori szellemi köztársaság emlékét őrző tábla, rajta a köztársaság címere (Fotó: Horváth Zsolt)
Az egykori szellemi köztársaság emlékét őrző tábla, rajta a köztársaság címere (Fotó: Horváth Zsolt)

Kérdésünkre válaszolva Nagy Mélykúti Endre elmondta, szerinte megérte, hogy három évtizeddel ezelőtt a sarkukra álltak, a Zitzer Szellemi Köztársaság oltalma alatt lévőket nem vitték el innen, és megúszták az egészet sebesülés és halálos áldozat nélkül.

– Persze voltak, akiket néhány hónapra bebörtönöztek az engedetlenségünk miatt, de szinte az egész elmúlt különösebb megtorlás nélkül – jegyezte meg az idős férfi, aki szerint a falubeliek emlékezetében ugyan megmaradtak a történések, de azért szépen lassan feledésbe merül az egész, az itt maradt fiatalok jó része pedig nem is tud arról, hogy mi is történt Oromhegyesen harminc évvel ezelőtt.

Három évtizeddel ezelőtt az úgyszintén oromhegyesi Almási Vilmost sem kerülte el a katonai behívó.

– Amikor megérkezett a behívóm, azon nyomban eldöntöttem, hogy elutasítom, és így is cselekedtem – mondta. Mint mesélte, írásban is kijelentette, hogy nem hajlandó az országhatáron túl, egykori bajtársai és akkoriban még Horvátországban élő rokonai ellen harcolni, és csatlakozott ahhoz a több mint kétszáz férfihoz, akik a Zitzer Klubban találtak menedéket. Ő is mesélt a békés települést félkörbe vevő páncélos egységekről, illetve elmesélte azt is, hogy a rendőrség is időnként meglátogatta a klubban tartózkodókat, elrejtett fegyvereket kerestek. Ő aktívan is kivette a részét a szellemi köztársaság életéből, és egyike volt a köztársaság elnökeinek is. Vilmost a későbbiekben négy hónapos börtönbüntetés letöltésére ítélte a Belgrádi Katonai Bíróság, abból három és felet le is töltött, a maradékot pedig példás magaviseletért elengedték neki.

A harminc évvel ezelőtti erőszakos mozgósítási hullám a martonosiak feje felett is összecsapott. Az itt élő Sárkány Ibolya férje is „törzsvendége” volt két hónapot a Zitzer Klubnak.

– Mi is kijöttünk tiltakozni azon a harminc évvel ezelőtti ominózus napon, és itt hagytuk a férjünket Balla Lacira és az itteni asszonyokra bízva – emlékezett vissza a hölgy. Mint elmondta, az alatt a két hónap alatt védettek voltak a férjek, de később az övét utolérte a mozgósítás.

Online konferenciabeszélgetés közben (az asztalnál Staša Zajović, a Nők Feketében vezetője, Balla Lajos – Laci és Stanyó Tóth Gizella, lapunk nyugdíjas újságírónője, békeaktivista(Fotó: Horváth Zsolt)
Online konferenciabeszélgetés közben (az asztalnál Staša Zajović, a Nők Feketében vezetője, Balla Lajos – Laci és Stanyó Tóth Gizella, lapunk nyugdíjas újságírónője, békeaktivista(Fotó: Horváth Zsolt)

– Megkapta a behívót, és el is fogták. Ő ellenállt, és nem írta alá a behívóját, mert az illetékeseknek is elmondta, hogy az egykori Jugoszlávia egész területéről voltak katonakollégái, ezért nem hajlandó rájuk lőni, és alá is írta a nyilatkozatot, hogy nem hajlandó beöltözni az egyenruhába. Ekkor még elengedték, de egyben beidézték a hadbíróságra, majd három hónap börtönbüntetésre ítélték kétéves felfüggesztéssel, ami ellen az ügyészség sikeresen fellebbezett, és ezért be kellett vonulnia a szabadkai börtönbe. Alighogy kiszabadult, újra kézbesítették számára a behívót, és ekkor el is ment a harctérre – ecsetelte Sárkány Ibolya.

A fentiekben már megemlítettük, hogy számos előadó, civil aktivista is meglátogatta, kitartásra buzdította a Zitzer Szellemi Köztársaság „állampolgárait”. Közülük az idei megemlékezésre is eljöttek a Nők Feketében háborúellenes aktivistái.

– Oromhegyes lakosai a gyakorlatban megmutatták azt, amit mi tankönyvekből tanultunk. Miképpen Mahatma Gandhi mondta egyszer: egyetlen katonaság, illetve rendőrség sem képes letörni egy olyan nép akaratát, amely elszánta magát arra, hogy szembeszáll az erőszakkal. Ezt tanították meg nekünk az oromhegyesiek – emelte ki a jelenlévőknek Staša Zajović, a belgrádi szervezet vezetője, aki beszéde során azt is megjegyezte, hogy az akkori szerbiai rezsim az erőszakos mozgósításokat etnikai tisztogatás céljából kezdeményezte.

Harminc évvel később még mindig elérhető a Zitzer Szellemi Köztársaság egyik németországi, konkrétan brémai honlapja (www.zitzer.de)
Harminc évvel később még mindig elérhető a Zitzer Szellemi Köztársaság egyik németországi, konkrétan brémai honlapja (www.zitzer.de)

A Zitzer Szellemi Köztársaság magyarországi látogatói közül az oromhegyesi események 30. évfordulóján Hevesi Tamás popénekest online konferenciahívással sikerült elérni. Három évtizeddel ezelőtti oromhegyesi látogatása, fellépése kapcsán elmesélte, hogy miután átlépte az országhatárt, megdöbbent az égen elhúzó harci gépek láttán, nagyon nyomasztó érzés volt számára, ami az akkori délszláv térségben, néhány kilométerre a magyar határtól történik. Az viszont már fantasztikus élmény maradt, ahogyan a faluban, illetve a Zitzer Klubban fogadták.

– Hihetetlenül tiszta szívű, megható embereket ismertem meg Oromhegyesen, és azt éreztem, hogy itthon vagyok. Sohasem felejtem el, hogy síri csendben hallgatták a műsoromat, amikor kellett, nagyon szép gondolatok hangzottak el, a Vigyázz rám című dalom előadása közben pedig még a harang is megszólalt. Ez a dal éppen arról szól, hogy vigyázzunk egymásra, magunkra, a magyarságunkra, a vajdasági magyarságunkra: a történelmünkre, a kultúránkra, az identitásunkra, mindez abban a pillanatban összehangolódott. Ezeket az élményeket sohasem fogom elfelejteni – jegyezte meg Hevesi Tamás, aki azóta több alkalommal is ellátogatott Oromhegyesre.

Ahogyan Zentát, illetve Adát 1991-ben, Oromhegyest 1992-ben ismerte meg a világ békeszeretetéről, illetve háborúellenességéről. Balla Lajos – Laci szerint, aki az egésznek a szellemi atyja és egyik mozgatórugója volt, nem az a fontos, hogy ezzel ismert lett a falu, hanem az, hogy azzal, amit három évtizeddel ezelőtt az oromhegyesiek tettek, nagyon sok ember életét mentették meg, és ez maradt meg a köztudatban, a többi nem érdekes.

A megemlékezés végén rövid ideig szitálni kezdett az eső, mire Balla megjegyezte, hogy ismétlődik a történelem.

– A harminc évvel ezelőtti összejövetel végén úgyszintén eleredt az eső, akkor, ebben a májusi esőben vonultunk át mindannyian a Zitzer Klubba, és most is ezen az úton megyünk el oda.