2024. március 28., csütörtök

Az optimizmus vezette

Búcsút vettek Lányi Valériától, lapkiadóházunk megbecsült munkatársától

Székházunk dísztermében tegnap gyászülést tartottak a hosszú betegség után három nappal ezelőtt elhunyt kolléganő emlékére. Lányi Valériát hatvanéves korában érte a halál, lapkiadóházunkban 37 évet töltött. Nyomdánk kereskedelmi osztályának dolgozója volt, a filmosztályon kezdte pályafutását, távozása előtt a bélyegvonalat és a legérzékenyebb produkciókat vezette. – Pár hónappal ezelőtt még viccelődve beszélgettünk a nyugdíjaztatáshoz szükséges, őrületes dokumentumhalmokról, számolgattunk, kalkuláltunk. Az utóbbi időben mindig fáradt volt, majd a koronavírus is megfertőzte.

Berta Zoltán igazgató és Radić Zoran osztályvezető

Berta Zoltán igazgató és Radić Zoran osztályvezető

Azt gondoltuk, két-három hét alatt kiheveri, mint munkatársa, Tibor. Ez nem így történt, állapota fokozatosan romlott, mi követtük a változásokat. A kórházi kezelése reménnyel töltött el bennünket, még akkor is reménykedtünk, amikor hazaengedték – mesélte megrendülten Radić Zoran, a Forum nyomda kereskedelmi osztályvezetője.

Berta Zoltán nyomdaigazgató a múlt évszázad ’80-as éveinek végén ismerte meg Lányi Valériát. Berta kezdő volt, gyakornokként járta az óriási nyomda mindkét részlegét, minden osztályát, ismerkedett a gyártási folyamattal. Valéria a filmarchívum főnöke volt, Bertát lenyűgözte jóindulatával, emberi melegségével, és pozitív kisugárzásával. – Azután kitűnő kollégák, barátok lettünk. A kereskedelmi osztályra a kétezres évek elején került, érzékeny, összetett feladatokat bíztunk rá, egyebek között a bélyeggyártást is. Precízen és pedánsan vezette, a legjobb személy volt erre a feladatra.

Szerette a szép könyvet, örült a jó nyomdaterméknek, szigorúan megkövetelte a határidők betartását és színvonala kimagasló volt – emlékezett vissza Berta, majd elmesélte, hogy kolléganőjének halálhíre után először felkereste irodáját.

– Az asztala mellett lévő cetlik és emlékeztető jegyzetek közül kitűnt egy üzenet: Légy optimista! Ha citrommal kínál meg az élet, kérj hozzá martinit! – mesélte. Bertát számtalan szép emlék köti Valihoz, elmesélt egyet, amelyikre gyakran visszaemlékezik:

– Podgoricába repültünk egy bélyegnyomtatással kapcsolatos üzleti útra egy kicsi, légcsavaros gépen. Viharba keveredtünk, a repülőgép rázkódott, süllyedt, úgy éreztük, bármely pillanatban lezuhanhat. Vali, aki javíthatatlan optimista volt, és aki először repült akkor, landolás előtt csak ennyit mondott: „Ne félj, ha túléljük, nevetni fogunk és szép emlék marad. Ha nem, akkor meg úgyis egy pillanat alatt vég lesz mindennek!”. Neki sajnos nem adatott meg ez a rövid pillanat – állapította meg sajnálattal a nyomdaigazgató.
Lányi Valériát tegnap délután helyezték örök nyugalomra a pirosi Református temetőben.