2024. március 28., csütörtök

Szenteste villanyvonattal

Szép papírba csomagolta Jézuska

A vonatocskát kicsi unokámnak

S karácsonyfánk alá tette

Namama 30 évig őrizte egy

Papírkofferben a vagonokat és az

Évszázados gőzmozdonyokat

Összeraktuk a síneket mert a fölnőttek

Álmodni nem tudnak

Szaladt tarka szőnyegen a vonat

Szikrázott kerék alatt a sín talpa

Jó volna tudni Péter nagybátyámat

Szibériába vitte-e vagy onnan hozta-e

Tizenegy év fogolytábor után ez

A csattogó slipperek kedves kompozíciója

Nem hagyta abba Péter unokám

A váltók ujjheggyel való mozgatását

Jöjjön a szerelvény hozza utasait

És az utasok fura poggyászát

Hátán púpként cipeli nyögdécselve

Péter dédnagybátyja a második

Véres világháborút amely levágta

Kezünket féllábunkat lerohasztotta

Gyertyácskát gyújtok a fa ágán

Namama csönget angyalok jönnek

Érkeznek a háromkirályok is

Ó de nagy a karácsonyfánk kiált Petikénk

A plafonig ér ott meg már az ég

Istenke éppen ott lakik de jó neki odafönn

Natata letekint miránk néha Jézuska

A szemembe néz származékom úgy kérdez

Nem hazudhatok nyelek egyet

Keserűt és fulladni kezdek

Köhögök kegyetlen

Natata beteg mondja lelkem gyémántja

Jaj kisfiam de jó lenne

Ha néha Jézuskának valami szúrná

Valami nagyon birizgálná a szemét

Mi vagyunk szembe vért fakasztó muslicák

Borba fulladók pupillába fúródók

Istenke is könnyez ha fáj a szeme

Ezt kérdi maradékom neki még szabad

Őszinte ember négy és fél éves

Öregapád elérzékenyült kisfiam

Súgom unokám fülébe és az égig érő

Karácsonyfa alá amely épp plafont súrol

Szép ez a vonat nagyon szép

Örülök natata örülök nagyon

Én is örülök kisunokám csak az állomás

Falai hullámoznak a sínek metszik egymást

Itt a végtelen találkoznak a párhuzamosok

Péter nagybátyám hadifogoly emléke

Horogra húzza Horthyt Sztálint

Rákosit meg Titót pompás csaliköteg

Micsodás halat fogunk a jég alól

Baltázzuk a léket akár a holdkórosok

Ám a kukacok nem tekergőznek

Lógnak miként a keresztre feszítettek

Csokornyakkendőt rak pofájuk alá

A mindent megbocsátó csövet

Szeme elé emelő kórusének és zeng

A nagyzenekar a tuba beleröhög

Szamárcsődör hangján ünnepembe

Kisdedem villanyvonatot nyert Jézuskától

Szibériába megy éppen vagy biztosan

Onnan jön meghozza az adventi négy lángot

Négy arcú szárnyasok és négy szárnyú kerubok

Kísérik a titkos hazatérést

Unokám ükanyja imáit meghallgatta az Úr

Csak belépett a mi Péter bátyánk a

Tisztaszobába a fehér falak elsápadtak

Nagyanyám levegőt sem kapott ijedtében

Vagy nagy örömében annyira elszorult a szíve

Hogy majdnem lefordult a kisszékről

A szeme is fölakadt pufajkás nagybátyám

Elkapta a zuhanó testet jaj anyám mi van magával

Én a padkáról szemléltem a jelenést János sem

Láthatott ilyet még kifordult szemmel sem

Mert ránk hagyta volna mint legszörnyűbbet

De magyarok Bibliába nem kerülhetnek

Kicsoda maga bácsi ne bántsa öreganyámat

Ezt suttogta fenekem alól a lószaros padka

Ő az én egyetlen anyám kisfiam

Ringatta nagyanyát Péter bácsi

És szülikém azokban a pillanatokban

Biztosan szépet álmodott

Másnap múltat és jövőt font piros kalácsába

Öregapám a kiságyon ült suba világában

Bárányok lelke rámázta szeretetét

Elengedtek fiam azok a muszkák

Hát ők el még negyvenkilencben

De aztán Tiszalökön voltunk magyarok

Magyar rabszolgái

Tápláltuk gyenge vérünkkel a hazát

Csak ő éppen megtagadott minket

De végre hazahozott engem is a gőzös

Megy a gőzös rikkantja kisunokám Péter

Megy a gőzös megy a gőzös Kanizsára

És átveszem a dal ezüstszalagját

Kanizsai állomásról szép Zentára

Natata te most sírsz natata én nem vagyok rossz

Petikém egy régi Balogh Péter alakja ül az

Ablakpárkányon visszahozta a kisvonatod

Amelyet a Jézuska rakott karácsonyfánk alá

És visszhangzik lelkemben mindez

Jézuska jó szereti a gyerekeket

Karácsonyfát teremt minden tisztaszobába

Fölér a plafonig a miénk most volt rá pénzünk

Harcsasült ünnepi étkünk mézes pálinka

Tartja édes láncát öt felé vágott

Almánkat rágcsáljuk mert az alma

Hazavezet megmutatja mindenkor a helyes irányt

Natata te még sírsz

Ó nem sírok Petikém

Könnyezésem szabadságom

Ha azt látnád valami fáj

Rosszul látod

És elindul a villanyvonat

Fut a szobám szőnyegén

Péter bátyám integet messze mén

Péter unokám megszeret szorítja nyakam

Natata ne sírj én megvédelek

Mindentől mindig megvédelek

Szép karácsony őrizz és takarj be minket

Szárnyad puha és meleg

Valami angyal mégis valamilyen

Szabadságot hirdet azt mondják mások

Elfogadható bólintsunk csak

Hitölik számadóink

Megcsontosodott a nyakunk

Fáj a fejmozdítás

Csak beleférünk abba a szabadságba

Amely karácsony éjjelén virágzik

Sóhajtom

A születés pillanatában tán megbékél a világ

Csak megleszünk valahogy

Még éldegélünk

Bizony

A levegő kevés

Napunk ködbe vész

Vegetáció mozdonya lefékez

Szobánkban megszólal a világfa

Csak másszatok sudáromra felebarátaim

Kisunokám bátor szívdobbanása

Ünnepi aranyharang Szent Ferenc

Templomunk büszke tornyában

Szabadulást ver mindkét oldalára

2010. december 24. – 2020. december 13.