Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

A GYÓGYSZERÉSZ ROVATA

November 18-a európai antibiotikum-nap

Mgr. ph. spec. Katona Gábor

2020. november 18., 12:46

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

Nem vagyok híve a különböző világnapoknak, hiszen tudnivaló, hogy a figyelemfelkeltés a céljuk ezeknek az eseményeknek, viszont a legtöbb esetben az emberek többsége, még ha meg is változtatja arra az egy napra a szokásait, egy rövid időn belül visszatér megszokott életformájához.

Múlt héten egy kicsit elhumorizáltam a homeopátiás szerek témáját, bár jó tulajdonságnak mindenképp megjegyeztem, hogy egy, az esetek nagy százalékában vírus okozta megfázás esetén még mindig jobb egy hatóanyagot nem tartalmazó cukorbogyót bevenni, mint a házi patikánkból előkotorni vagy gyógyszertárban kikönyörögni egy antibiotikumot tartalmazó készítményt.

Írásaim egyikében már megfogalmaztam azt, hogy valójában mi is a különbség a különböző mikrobák, azaz a baktériumok, gombák és a vírusok között. Legtöbb esetben a vírusok és baktériumok közötti eltéréseket szokták felhozni, úgy mint a méret, a metabolizmus és élettani funkciók differenciája, és pont az e különbségek miatt kialakult más-más gyógyszercsoportok hatásmechanizmusa. Nem szeretném hosszasan taglalni ezt a témát, abban viszont biztos vagyok, hogy magával a baktériumrezisztenciával, bár sokszor találkozni a médiában vagy egy egészségügyi dolgozóval folytatott beszélgetés során, magáról a kialakulásáról és pontos veszélyeiről az átlagember nem feltétlenül tájékozott. Mint ahogy gyógyszerészként én sem értek a villanyszereléshez, úgy az sem várható el, hogy mindenki kívülről fújja a gyógyszerészeti vagy mikrobiológiai téziseket. A közös felelősségvállalás érdekében viszont, engedjék meg, hogy elmagyarázzam ezt a súlyos, emberiségre is veszélyt jelentő folyamatot.

Már Fleming is figyelmeztetett

Bár sokan Alexander Fleming és az általa feltalált penicillinhez kötik a baktériumok elleni harcok kezdetét, már előtte is képesek voltunk kémiai szerekkel vagy fizikai módszerekkel megsemmisíteni ezeket a kórokozókat. Viszont akkor mi volt ez a nagy áttörés? Ahogy az izzó vassal való sebkiégetés sem, úgy például a formaldehid fogyasztása sem igazán mondható szelektív megoldásnak, ami a testi, illetve a baktériumsejteket illeti. Fleming Nobel-díjat érő molekulája több százszor vagy akár több ezerszer szelektívebben képes a baktériumokat elpusztítani, mint a mi emberi szöveteinket. Fleming már a kezdetek kezdetén figyelmeztetett minket, hogy a nem racionális antibiotikum-használat egyszer még nagy galibát fog okozni. Erre viszont senki rá se hederített, hiszen mindenki ujjongott örömében, hiszen e vegyület megszületésével egyidejűleg szűntek meg az olyan, ma már banálisnak hangzó betegségek által kiváltott halálesetek mint egy elfertőződött seb, bakteriális tüdőgyulladás, hasmenés, de sorolhatnám akár oldalakon keresztül.

Mitől alakul ki a baktérium-ellenállóság?

Az evolúció az alapja mindennek, azaz a környezethez való alkalmazkodás. Az ember is, ahogy évmilliók során egyre északabbra vándorolt az afrikai ősotthontól, generációról generációra veszítette el sötét, pigmentált bőrét. Miért? A sötét bőrszín segít védekezni a nap káros UV-sugárzása ellen, és minél jobban közeledünk a sarkok felé, az UV-sugarak erősége csökken, így melaninra sincs már nagy szükség. Minden élőlénynek a célja az alkalmazkodás, túlélés és a szaporodás. Ugyanígy van ez a baktériumokkal is, a legnagyobb különbség viszont köztünk és ezek között az egysejtűek között, hogy míg nálunk kb. 15–20 év a minimális generációváltás, náluk ugyanez akár 15–20 perc alatt is lezajolhat, mely különbség közel sem mondható elhanyagolhatónak. Más szóval, sokkal könnyebben és gyorsabban tudnak alkalmazkodni az esetleges veszélyhelyzethez, ami ebben az esetben az antibiotikum.

Az az egysejtű, mely kapcsolatba lép egy ilyen gyógyszermolekulával és túléli ezt a találkozást, azonnal megpróbálja ezt a tudást átörökíteni a következő generációra. Sőt, a tudósok felfedezték, hogy kis üzenőballonokba csomagolva képesek a már megszerzett antibiotikum elleni fegyvernek a genetikai kódját átküldeni az ugyanabba a generációba tartozó társaiknak, amik azt befogadva nemcsak az adott gyógyszer ellen tudják azt felhasználni, hanem ők is képesek lesznek arra, hogy ezt, a számukra a túléléshez nélkülözhetetlen tudást, átörökítsék az utódjaiknak. Ezek a folyamatok véletlenszerűen, spontán és sajnos elkerülhetetlenül bekövetkeznek, a kérdés viszont az, hogy mikor és milyen intenzitással.

Multirezisztens törzsek, pánrezisztencia

Egy frissen létrejött rezisztens sejt viszont nem lesz rögtön teljesen ellenálló, sőt, azok a tulajdonságok, melyek lehetővé teszik számára, hogy védekezzen a gyógyszer ellen, mint egy több kilós páncél, akadályozhatják például abban, hogy versenyképes maradjon a többi, nem rezisztens társaival szemben a táplálékszerzésben. Más szóval, egy kezdeti ellenálló képesség nem éppen jelent feltétel nélküli előnyt egy ilyen mikroorganizmus esetében. Egy megfelelő esetben és dózisban adagolt antibakteriális szer ilyen formán még képes elpusztítani valamennyiüket. A baj ott kezdődig, ha az adott antibiotikumot aluladagolják vagy nem megfelelő ideig alkalmazzák a betegek. Hogy miért? A kis mennyiségű szer még képes elpusztítani a nem ellenálló baktériumtörzset, de a kezdeti rezisztenciával rendelkezőket már nem. Így a rezisztens kórokozó hirtelen versenytársak nélkül marad az adott, táplálékban gazdag környezetben, és képes lesz elszaporodni. Következő alkalommal már nem lesz elég a protokoll szerinti gyógyszermennyiség a betegség legyőzőséhez, így még többet kell belőle használnunk, mely tevékenység újra elindítja az előbb leírt folyamatot, de már egy rezisztensebb baktériumfajt megalkotva. Ennek eredményeként jelenhettek meg napjainkban a média által közkedvelten használt fogalmazásban a szuperbaktériumok vagy szuperrezisztens kórokozók. Mivel sem repülni, sem lézerszemmel acélfalat átlőni nem képesek ezek az egysejtűek, a szakmában inkább multirezisztens törzsekről beszélünk. Ebben az esetben az adott egysejtű az eddig ismert, ellene ható készítmények ellen válik ellenállóvá, viszont, hogyha minden eddig ismert gyógyszernek minősülő antibakteriális szerre rezisztenssé válik, akkor azt már pánrezisztenciának hívjuk.

Az ördögi kör

Még mielőtt rátérnék a hétköznapi ember felelősségére, említést kell ejteni arról, hogy más tényezők is képesen negatívan hatni a cikkben leírt folyamatokra. A humán egészségügyi szférán kívül a mezőgazdaságban használt antimikrobiális szerek is nagyban közrejátszanak az antibiotikumok vagy antifungicidumok elleni rezisztenciában. Hiszen azok az állatok vagy növények, melyek ezek a szerek által védettséget élveznek a különböző fertőzésekkel szemben, sokkal gyorsabban és jobban képesek fejlődni, ezzel nagyobb hozamot termelve a gazdálkodónak. Arról nem is beszélve, hogy az állatok húsával és a növényekkel más állat vagy ember is táplálkozik, ezzel egy második kört adva az ellenállóság kialakulásának. Sőt harmadik, talán még nagyobb kört az képezi, amikor az állati, növényi vagy emberi, antibiotikumokban gazdag „végtermékek” visszakerülnek a táptalajba, illetve a vízbe, mely ciklus csak indukálni tudja az előző kettőt, ezáltal egy ijesztő „ördögi kört” létrehozva.

A közegészségügy témája, még ha néha-néha száraznak és tőlünk távolinak is tűnik, remélem, hogy cikkemet elolvasva sikerült felkeltenem az érdeklődést a közös társadalmi és egészségügyi felelősségvállalás iránt.

Mit tehet a hétköznapi ember?

Nemcsak a nagy mezőgazdasági és egészségügyi létesítmények tudnának tenni e globális probléma ellen, hanem mi, hétköznapi emberek is.

Ne vegyünk be magunktól antibiotikumot. Jelentkezzünk az orvosunknál, aki kenetet véve s azt laboratóriumba elküldve azonnal látni fogja, hogy melyik gyógyszerre van szükségünk, és mekkora dózisra.

Apropó dózis! Fontos, hogy az előírások szerinti mennyiséget vegyük be, és pont azokan az időintervallumokban, amiket az orvos vagy gyógyszerész felír.

Harmadik kulcsfontosságú mozzanat pedig az, hogy az előirányzott terápia egészét szedjük be, függetlenül attól, hogyan érezzük magunkat.

Az esetlegesen fiókokban megtalált régi gyógyszereket ne dobjuk ki vagy öntsük a lefolyóba, hanem vigyük el a legközelebbi gyógyszertárba/kórházba, ahol megfelelően fogják megsemmisíteni!.

Utolsó lépésben pedig megemlíteném, hogy az állatokra/házi kedvencekre és az általuk használt gyógyszerkészítményekre ugyanezek a tanácsok vonatkoznak.

 

(A cikk csak tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti a szakmai konzultációt.)


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége