2021. január 17., vasárnap

A vulkán alatt újra

A zEtna XVII. Irodalmi Fesztiválja

Szombaton tartották meg a Zentai Alkotóházban a zEtna XVII. Irodalmi Fesztiváljának második fordulóját (amelyet, remélhetőleg, a következő hétvégére tervezett Múzeumok Éjszakáján még egy harmadik is követni fog).

Orcsik Rolandot új kötetéről Patócs László kérdezi (Fotó: Szögi Csaba)
Orcsik Rolandot új kötetéről Patócs László kérdezi (Fotó: Szögi Csaba)

A második felvonásban – melynek mottója „Bilincsem és angyalszárnyam” volt – két programpont zajlott. Az elsőben Orcsik Rolanddal új, Legalja című verseskötete kapcsán Patócs László folytatott egy tartalmas beszélgetést. A másodikban zEtna-szerzők fél-online felolvasása folyt Döme Szabolcs, Gergely Tamás, Hernyák Zsóka, Kovács Smit Edit, Lázár-Szűcs Anikó, Szabó Réka Dorottya, Szögi Csaba, Takács Nándor és Törteli Réka részvételével, melynek folyamán az írók és költők legfrissebb munkáikból mutattak be egy izgalmas keresztmetszetet.

Az estet megelőzően Beszédes István főszervezőt kértük meg, meséljen a benyomásairól az idei rendezvény kapcsán.

– A jelenlegi körülmények között örülök, hogy a fesztivál első két része már biztosan átment, hiszen rengeteg bizonytalanság volt a szervezés folyamán. Az egyébként nem olyan nagy baj, hogy mindez a rendezvényen is tükröződik, hiszen annak mindig élő üzenetei vannak, és a találkozók rezonálnak az aktualitásokra. Élő szerzők élő munkákat hoznak, melyek ezer szállal kötődnek a pillanathoz.

Az első forduló igazi fesztiválos hangulatban telt, remek beszélgetésekkel, finom üzenetekkel. Folyamatos pre- vagy posztapokaliptikus életérzés, amit mi itt feldolgozunk a „vulkán alatt”, az élő ember élménye a múló és gyilkos időben. Mindez egyszerűbb, közvetlenebb beszédeket igényel a szerzők részéről, hiszen itt számít az élő szavuk is, melyben több felől közelítik meg a valóságot vagy éppen a fikciót, ami szintén nem csak fél lábbal áll a valóság talaján.

Az egyetlen jelentősebb különbség az előző évekhez képest, hogy idén kevesebb távolabbról érkező szerzőt tudtunk fogadni, ami persze korántsem jelenti azt, hogy belterjesek lennénk, hiszen a most szereplő szerzői világok is rendkívül szerteágazóak, ugyanakkor összecsengenek, és van egy jó fókuszuk ebben a pillanatban is – összegezte Beszédes.

Ami a tollforgatók számára egy jelentős töltetet ad ezeken a fesztiválokon, az az, hogy egyszerre vannak jelen szereplőként és nézőként is. Hernyák Zsókát és Döme Szabolcsot arról kérdeztem, hogyan élik meg ezt a kettősséget.

Zsóka elmondta, a nyilvános szerepléssel kapcsolatos dolgokban nem mozog otthonosan, és Szabolccsal beszéltek is arról, mekkora különbség van a beszélgetéseik között abban az esetben, amikor hallgatóság előtt teszik, vagy akkor, amikor négyszemközt, mivel az előbbi esetben a képzelt elvárásokhoz igazítja mondanivalóját, gesztusait. Kevésbé tud önazonos lenni. Ezáltal a párbeszéd sokat veszít a spontaneitásából, és valahol tudathasadásos állapotot teremt. Szabolcs úgy véli, amikor nézőként veszel részt egy-egy ilyen eseményen, akkor is szembesülsz a saját elvárásaiddal, amikor pedig kiülsz a színpadra, még a legtámogatóbb közönség előtt is érzed a saját előítéleteidet, amiket nézőként a beszélgetőkre rávetítettél. Őt ez kissé feszélyezi, mivel elvárásokkal van önmaga iránt. Igyekszik mindezt leépíteni önmagában, hogy otthonosan érezze magát a mikrofonok előtt is.