Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

Idén is dióhiány lesz

Jó befektetés a diófa, de az idén erőszakos betegség támadta meg a termést

Gruik Zsuzsa

2020. november 8., 13:03

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

A dió az ősz gyümölcse. Szinte minden családi ház udvarán található egy vagy két diófa, aminek az árnyékában nyáron megpihenhetünk. A tápláló, vitaminokban is gazdag termést októberben szedjük össze alóla, amit aztán töretlenül akár évekig is tárolhatunk.

Horvát Gábor gyerekkora óta szereti a gyümölcsészetet (Fotó: Piros Bálint)

Horvát Gábor gyerekkora óta szereti a gyümölcsészetet (Fotó: Piros Bálint)

A néphit szerint a dió az egészséget, a bölcsességet, a jó termést, a termékenységet szimbolizálja, vidékünkön pedig szinte elképzelhetetlen nélküle a karácsony. Héjastól díszítésnek használjuk, megtörve az ünnepi asztalra is jut belőle, sok helyen pedig a diós bejgli is elmaradhatatlan részét képezi a karácsonyi menünek.

Ha a zentai töltésen elindulunk északra, a Rét és a Pána után hamarosan elérünk Beckére, ahol ugyancsak hétvégi házakat és gyümölcsösöket láthatunk. Itt állnak Horvát Gábor diófái is, aki családi örökségként tekint a gyümölcsészetre, azon belül is a diótermesztésre. Ő maga nem is szereti a diót, de a természet közelsége, a diófák nevelgetése és a családi hangulatban zajló munkálatok újra és újra meggyőzik arról, hogy érdemes a diótermesztéssel foglalkoznia.

A föld már negyven éve a családjuk tulajdonában van, 1986-ban telepítették az első dióst.

– Április volt, amikor édesapám elültette az első diófákat egy hold földre. Kiskoromban sokat jártunk Beckére, a mai napig ott van a családi gazdaságunk. Azt folytatjuk, amit édesapám annak idején elkezdett: egy hold diósunk van, hatvan darab diófával. Kétféle diófánk van: a Tisza, ami egy hazai nemesítésű fürtös dió, és a Šejnovo, ami egy bolgár fajta, a Tisza dió porzója. Ezek puha héjúak, bőtermők, valamennyire ellenállóak a betegségekkel szemben. Nemesített fajdiók, ezért könnyű őket megtörni és kibelezni. Körülbelül kétharmad a Tisza dió aránya, a többi a Šejnovo.

A tavalyi nem volt jó év a diótermesztők számára, de ha lehet, az idei még keservesebb volt, legalábbis ami a termést illeti. Gábor elmesélte, hogy a diófák már évek óta küzdenek egy Amerikából származó betegséggel, ami mostanra teljes egészében elérte a mi vidékünket is:

A dió az egyik legkedveltebb gyümölcsünk (Fotó: Piros Bálint)

A dió az egyik legkedveltebb gyümölcsünk (Fotó: Piros Bálint)

– Hiába kedvezett az idei időjárás a diónak, akkora mértékben jelent meg a dióburok-fúrólégy, hogy az már nagyon komolyan veszélyeztette a termést, és nagy arányban tönkre is tette azt. Ez egy új betegség, 5–6 éve kezdett el egyre inkább elterjedni Európában. Tudomásom szerint ez az első év, hogy ekkora mértékben van jelen Vajdaságban. A termés hetven százalékát tönkretette. Az idei diótermés emiatt katasztrofális lett, előre látható, hogy megint nagy hiány lesz karácsonykor a dió. De nemcsak nálunk, hanem Magyarországon is ez a helyzet, már négyezer forintos kilónkénti árat emlegetnek, de szerintem itt is meglesz ezer dinár. Tavaly a sokéves átlaghoz képest egy közepesen jó termést takaríthattunk be, ahhoz képest az idén sokkal rosszabb a helyzet.

A dióburok-fúrólégy Amerikából került Európába. Még a nyolcvanas évek elején jelent meg a kontinensünkön, először Svájcban, a környékünkön pedig csak az elmúlt néhány évben kezdett valódi problémát okozni. Maga a kifejlett rovar nem bántja a diót, és a nyüvek sem közvetlenül teszik tönkre a termést, a rombolás mértéke mégis tarthatatlan. A légy a dió zöld burkában helyezi el a petéit, ezt teszik tönkre a fejlődő rovarok. A burok befeketedik, a dióbél pedig megbarnul, kisebb lesz a mérete, túl korán lehullik. A minősége romlik, és nem lesz piacképes.

Idén még hatvan darab diófa termését takarították be, de hamarosan új fákat is ültetnek (Fotó: Piros Bálint)

Idén még hatvan darab diófa termését takarították be, de hamarosan új fákat is ültetnek (Fotó: Piros Bálint)

Gábor azt mondja, az elmúlt években még lehetett reménykedni, de idén már olyan arányban ment tönkre a termés a rovar miatt, hogy elkerülhetetlen lesz a permetezés. Ez azonban új kihívás elé állítja a diótermesztőket, sokan közülük még nem tudják, hogyan fogják ezt kivitelezni:

– Egyszerűen muszáj lesz vegyszereket használni. Hogy pontosan hogyan, az jó kérdés, mert olyan hatalmasak a fák, hogy egyszerűen nincs mivel megpermetezni őket. Még nem tudom, mi erre a megoldás, de szerintem nagy befektetésre lesz szükség. Eddig soha nem permeteztünk, mert amíg a diónak körülbelül tíz százaléka ment tönkre, addig ezt el lehet fogadni. De ez, ami idén történt, már katasztrófa, ezzel muszáj kezdeni valamit. Lemondhatunk a biodióról, az szerintem mese, hogy permet nélkül is lesz dió. Eddig lehetett, de ez most véget ért.

BIZTOS BEVÉTEL

A diótermesztés egyik nagy előnye a kiszámíthatóság. Gábor szerint a nemesített diófák öt év után már megmutatják, mit teremnek, ezt követően pedig hatvan éven át lehet rájuk számítani. A dió ára is többé-kevésbé kiszámítható, Gábor azt meséli, hogy az utóbbi tíz évben öt-hétszáz dinár közötti áron adták el kilóját. Egy újvidéki fölvásárlóval dolgoznak már mintegy tizenöt éve:

– Minden évben karácsony tájékán eljön, és fölvásárolja a diónkat. Szerintem ő veszi legjobb áron a diót a környéken. Valamennyit Zentára is eladunk régi kuncsaftoknak, de ez elenyésző mennyiség. Miután fölszedtük, megtörtük és eladtuk, még egy kilót se tartunk meg magunknak. Nem szeretem a gyümölcsöket, és diót is nagyon ritkán eszek. Nem a dió a nagy szerelem, hanem a gyümölcsészet meg a természet. Ez a kettő gyerekkorom szerelme.

A jórészt stagnáló ár miatt a dióval könnyű tervezni, nagyjából előre kiszámítható, mekkora bevételt fog termelni:

– A dió ilyen szempontból nagyon jó. Van nekünk szilvánk is, barackunk is, pálinkánk is, de a diót a legkönnyebb eladni. Az egy holdon körülbelül ötszáz kiló pucolt dió szokott teremni, ez egy elég kiszámítható ága a gyümölcstermesztésnek. A diónak mindig van piaca, és úgy látom, hogy mindig hiány van belőle.

A dió termesztéséhez a legfontosabb tudnivaló, hogy ezeknek a fáknak magas a vízigényük, nem elég nekik a felénk jellemző évi öt-hatszáz milliméter csapadék, ezért öntözni kell őket. Októberben összeszedik a lehullott diót, aztán november eleje-közepe tájékán elkezdik törni is. Gáboréknál mindez gépesítés nélkül, a család és néhány napszámos asszony segítségével zajlik:

A csapadékos ősz miatt a törésig fóliasátorban szárítják a diót (Fotó: Piros Bálint)

A csapadékos ősz miatt a törésig fóliasátorban szárítják a diót (Fotó: Piros Bálint)

– A diófával nincs sok gond, nyírjuk alatta a füvet, locsoljuk, november elején összegereblyézzük a leveleket. Kézzel szedjük össze a termést, kézzel is törjük meg őket. Ezt novemberben kezdjük, és egészen karácsonyig tart. Van már egy jól kialakult csapatunk, ők már húsz éve velünk vannak. A diótörés reggel nyolctól délig tart, mert a folyamatos kopácsolás nagyon idegesítő, tovább nem lehet csinálni, hát így egyeztünk meg. Jó hangulatú, családias dolog ez. Körbeülünk egy nagy asztalt, szól a zene, mi meg törjük a diót. Szeretem ezeket az alkalmakat, tényleg kellemes hangulatban telik minden diótörés. Ráadásul éppen az a lényeg, hogy kézzel tört diót adjunk el. Lehetne ezt gépesíteni, de az nagyon összetörné a diót. Így viszont majdhogynem egészben tudjuk kiszedni a héjából a dióbelet, ami sokkal szebb, ezért az ára is vagy tíz százalékkal magasabb. Egy holdnyi diófa egyébként sem olyan nagy mennyiség, nem volt még szükségünk a gépesítésre. Most, hogy el kell majd kezdenünk permetezni, meg hogy lesz még egy hold diósunk, ez nyilván valamennyire változni fog. Ehhez majd megnézzük a pályázatokat, reméljük, hogy lesz köztük olyan, aminek hasznát vehetjük.

Az idén ugyanis még egy hold földet megvettek. Gábor nagyobbik fia kertészmérnöknek tanul Zentán, szeretne is itt maradni. Miatta fektettek be a diós bővítésébe, és az már elsősorban az ő dolga lesz, hogy ezt a területet gondozza. Az újonnan megvásárolt földet Gábor és a két fia kézzel kezdte kitakarítani, rendbe hozni, de hamar be kellett látniuk, ide bágeros segítségre van szükség. Ez meg is történt, ma-holnap pedig ide is diófákat ültetnek.

Épp most van ennek a szezonja: a diófát november 10-e körül a legjobb földbe helyezni. Ide már nemcsak a két megszokott fajtát ültetik majd, hanem számukra újfajta diófákat is kipróbálnak. A Chandler nevű, Kaliforniából származó dió felénk is egyre elterjedtebb, az előnye, hogy könnyen törhető, jól terem, és mivel későn virágzik, a fagyok nem tesznek benne olyan könnyen kárt. Ezt a fajtát szeretnék ők is kipróbálni, mellé pedig francia Franquette diófákat ültetnek.

A diótermesztés tehát várhatóan családi kézben marad. És tulajdonképpen ez is a lényeg: egy természetközeli elfoglaltság, ami egyszerre biztosít számukra bevételt, szabad levegőt, kellemes társaságot és egy közös, családi hobbit.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége