A jelenlegi járványhelyzet miatti intézkedések a tanulók iskoláztatását is nagymértékben megváltoztatták. Sokkal nagyobb a szülők szerepe, mert az iskolában eltöltött idő rendkívül leszűkült, és nem mindig elegendő, hogy a diákok alaposan elsajátítsák a tananyagot. A szülők szívesen segítenének gyerekeiknek, hogy a tanulásban nagyobb sikereket érjenek el, de a legtöbben nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá, illetve megreked a dolog a kikérdezésnél.
Ahhoz, hogy eredményesen tudjunk segíteni gyerekünknek, fontos ismernünk a tananyagot. Ha a kisdiák arról számol be, hogy nehézségei vannak valamelyik tantárgyból, és úgy látjuk, hogy önmaga nem boldogul, akkor mielőtt belekezdünk, szánjunk időt arra, hogy megnézzük, pontosan mit is kell tanulnia. Számtalan konfliktus adódik amiatt, mert a szülőnek van egy emléke arról, ahogyan neki kellett elsajátítania például a szorzótáblát, és vég nélkül erőlteti a gyerekének ezt a módszert, holott az teljesen ismeretlen a kisdiáknak. Tehát, vegyük a fáradságot, és nézzük meg, pontosan mit kell neki tudnia. Ebben segíthetnek a tanítók és a tanárok is, de tudnunk kell, hogy egy iskolának nyilvános tervek szerint kell dolgoznia, tehát a tanítási tervekbe is kérhetünk bepillantást. Emellett nézzünk bele a tankönyvekbe, mert abból meríthetjük mindazokat az információkat, amit a gyerekünknek is meg kell értenie, jegyeznie. A füzetei, gyakorlókönyvei pedig segítséget nyújtanak abban, hogy minderre milyen módon kerüljön sor. Valószínűleg, ahogy az iskolában gyakorolják, úgy fogja majd a tanár vagy a tanító számon is kérni. Amit hangsúlyoznak, aláhúznak, beleírnak a füzetbe, az visszakacsinthat gyerekünkre az ellenőrzőkor, feleléskor. Kihasználhatjuk az internet adta lehetőségeket is.
Tehát az első lépés, hogy megnézzük, mit kell tudnia, és milyen forrásból. Utána kérhetjük, hogy olvassa el a tananyagot a könyvben, de ezt megtehetjük együtt is, attól függően, hogy miben van szüksége a gyerekünknek segítségre. Vegyük figyelembe az életkori sajátosságokat, illetve az egyéni különbségeket. Lehet, hogy a nagytesónak vagy a szomszéd kisgyereknek más, kevesebb segítség is elég volt. Többször hangsúlyozzuk, kérdezzünk rá, hogy melyik témát dolgozzuk föl. Nagyon fontos, hogy tudatosodjon a tanulóban, miről fog hallani, mihez kapcsolódóan kell megjegyeznie az információkat. A gyerekek háromféleképpen sajátítják el a tanulandó anyagot. Egyikük vizuális típus, akinek kifejezett szüksége van, hogy lássa, amit tanul. Fényképek, rajzok, ábrák, színek az ő tanulását jól tudják segíteni. Az auditív típus hallás után jegyzi meg a dolgokat, bizonyára nem kell mondanom, hogy ők nagyon szerencsések az iskolában való eredményesség szempontjából, hiszen a mai iskolarendszer működése leginkább ennek a típusnak kedvez. Külön csoportot alkotnak azok a tanulók, akik számára a mozgás és a gyakorlati élmények segítik leginkább az ismeretelsajátítást. Illetve vannak azok a gyerekek, akik ennek a háromnak az egyvelegét preferálják a sikeres tanuláshoz.
Ha hatékony segítséget szeretnénk nyújtani gyerekünknek a tanulásban, akkor próbáljuk meg feltárni, hogy neki mi segíti leginkább az eredményes ismeretelsajátítást, a dolgok mélyebb megértését, és ez alapján keressük a legmegfelelőbb utakat. Ha azonban rendszeres segítségre van szükség, akkor érdemes azon elgondolkodnunk, hogy egy időre mást kérünk meg rá. Egyrészt a szülők nagy részének nincs sem tapasztalata, sem képesítése, hogy szakértelemmel segítse a gyerek tanulását, másrészt az iskola egyébként is számtalan családban erőteljes konfliktusforrás. A „csináld már a házi feladatot!” felszólítástól a „hogy viselkedsz az iskolában?” kérdésig mindenféle indokolt és indokolatlan családi balhé kerekedhet a szülők és a gyerek között, hát még, ha a szülő rendszeresen próbálja csemetéje fejecskéjébe verni a tananyagot. Ha viszont a nehézségek huzamos ideig fönnállnak, és nem úgy tűnik, hogy van remény változásra, akkor érdemes szakemberhez fordulni, hogy feltárjuk a tanulási nehézség okát.
