Üres fészek szindróma

Kedves Pszichológusnő!

Párommal 25 éve élünk házasságban, két gyermekünk van. Az idősebb három, a fiatalabb egy éve költözött el otthonról. Mivel másik városban járnak egyetemre, havonta jönnek csak haza, és ez nagyon megvisel minket a férjemmel. Úgy érzem, valami megváltozott köztünk, eltávolodtunk egymástól. Mit javasol, kezdjünk el járni párterápiára?

Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Hölgyem!

Az Üres fészek szindróma a pszichológiában gyakran alkalmazott kifejezés arra az életciklusra, amelyben Önök vannak jelenleg a férjével. A gyermekek elköltözése, önállósodása az élet természetes velejárója, így normatív krízisnek tekinthető. A krízis jellegzetessége, hogy olyan hirtelen változás áll be, melynek következtében a korábbinál nagyobb erőfeszítést kell tenni az erőforrások mozgósításához. A krízis magába foglalja a növekedés lehetőségét is. Ehhez azonban szükséges, hogy a pár (ha először magában is éli meg a gyermekek elköltözését) egymás felé forduljon, és képes legyen nyíltan, őszintén kommunikálni érzelmeiről, gondolatairól.  Ez a megváltozott helyzet próbatétel elé állítja a párokat, ha azonban sikerül megoldani, erősebb összetartozási élményt élhetnek át, melytől erősebbé válhat a kettőjük közti kötelék.  

A felnőtté válás nemcsak az anyagi függetlenedést foglalja magába, hanem az érzelmi leválást is. A fejlődő felnőttkor időszakában (melyben feltehetőleg az Ön gyermekei is vannak) látszólag a serdülők eltávolodnak a szülőktől, az érzelmi leválás azonban több időt vesz igénybe. A gyermekek felnevelése, illetve a továbbtanuláshoz szükséges anyagi és érzelmi feltételek megteremtése komoly erőfeszítéssel jár. A gyermekek kirepülése a családi fészekből szembesítheti a párt azzal, hogy  valójában mennyire különböznek egymástól, és milyen üressé vált az életük a gyermekeik nélkül. Ezek a különbözőségből fakadó konfliktusok azonban nem a krízis hatására alakulnak ki, inkább a megváltozott helyzet az, ami felszínre hozza az eddig háttérbe szorított, elkendőzött problémákat. A házasság szimbolikus értelemben egy építményhez hasonlítható: ha szilárd talajra épült, akkor minden vihart elvisel, ha azonban bizonytalan talajon áll, akkor a legkisebb szél is megingathatja a falait. A gyermekek kiröpülése, a ház kiüresedése átalakítja a pár életét, és önismereti útra indíthatja a házastársakat.

Ez az időszak nem csupán a gyermekek életében meghatározó,  a szülők is új életszakaszba lépnek. Az életciklusváltás a korábbi megoldott és megoldatlan kríziseket is felszínre hozza, valamint az élet végességével is szembesíthet. Az idő múlását nem tudjuk befolyásolni, belső átélésünket és az időhöz való viszonyunkat azonban igen. Érdemes ilyenkor (ha eddig nem tettük) többet foglalkozni a mindfullnessel, azaz a tudatos jelenlét megélésével.

Segíthet a pozitív jövőorientáció is: az új célok kitűzése, új hobbik kipróbálása mind-mind segíthetnek, hogy visszataláljunk azokhoz az örömökhöz, amelyek korábban elégedettséggel töltöttek el minket, és amelyek új, lelkesítő energiákat mozgósítanak bennünk. A krízis hatására előtérbe kerülhetnek az emberi lét alapkérdései, melyekkel elkezdünk mélyrehatóbban foglalkozni. Ilyenek például: Mi is az életünk értelme? Milyen szerepeink vannak még az anyaságon/apaságon kívül? Mi dolgunk a világban? Kik vagyunk mi?

Egy érett személyiség, ha krízisbe kerül, fel meri tenni önmagának ezeket a kérdéseket – élete során újra és újra. Ez egy természetes folyamat, amelyből növekedhetünk és fejleszthetjük személyiségünket.

Fontos a maladaptív gondolkodási sémák tudatosítása és módosítása is. Nem arról van szó, hogy gyermekeink örökre eltűnnek az életünkből, hanem önálló életvitelbe kezdenek, útra kelnek, hogy megvalósítsák álmaikat. Attól, hogy már nem találkozunk velük nap mint nap, a mai modern technológia kínálta lehetőségek által fenntarthatjuk a kapcsolatot. A kétségbeesés, aggodalom és bizalmatlanság helyett igyekezzünk jó példát mutatni az érzelemszabályozás terén, és közvetítsük azt gyermekeink felé, hogy megbízunk bennük, és számíthatnak ránk a bajban.

Ahogyan ezt az újfajta helyzetet házaspárként kezeljük, sokat elárul arról, hogy egyébként hogyan állunk a változáshoz, mennyire kezeljük rugalmasan. Ma a pszichológiában sokat kutatott téma a reziliencia, azaz rugalmas megküzdés témaköre: A pozitív pszichológia térhódításával egyre többet foglalkoztak azzal a kutatók, hogy mitől függ az, hogy egyes emberek egy nehéz helyzeten könnyebben felülkerekednek, sőt megerősödve jönnek ki belőle, mások viszont egy látszólag könnyebben kezelhető helyzetben is teljesen összeomlanak. Testi-lelki jóllétünk szempontjából kulcsfontosságú, hogy legyenek jól kidolgozott megküzdési stratégiáink, melyeket az ilyen helyzetekben elővehetünk, és amelyekre támaszkodhatunk. Az egyik legmeghatározóbb védőfaktor ilyen helyzetekben a társas támogatás, a minőségi rokoni és baráti kapcsolatok, de az önbizalom és a pozitív jövőbe vetett hit, remény képessége is sokat segíthet a megküzdésben. Ami a közös megküzdést illeti, azt javasolom, töltsenek együtt minél több minőségi időt, foglalkozzanak olyan tevékenységekkel, melyeket közösen is  élvezhetnek, például kiránduljanak vagy alakítsák át a ház egy részét, esetleg főzzenek, kertészkedjenek együtt, vagy tegyenek bármit, ami Önöknek jólesik. Ahhoz, hogy érzelmi támaszt nyújthassanak egymásnak, ismerniük kell egymás igényeit, és meg kell tanulniuk kifejezni érzelmeiket. Ez (ha korábban más módon kommunikáltak) hosszú tanulási időt vehet igénybe. A krízissel való megküzdéshez olykor valóban szükség van szakember asszisztálására. A párterápia egy speciális formája a tanácsadásnak, melynek az a különlegessége, hogy a párterapeuta mindkét fél igényeit kihangosítva, pártatlanul van jelen az üléseken. Ha felmerül Önökben, hogy párterápiába kezdenének, fontos, hogy ezt a döntést közösen hozzák meg, hiszen ha csak az egyik fél elkötelezett a terápia iránt, nem fog  létrejönni a hosszú távú terápiás szövetség. 

Ha további kérdésük merül fel a témával kapcsolatban, keressenek bizalommal.

Szívélyes üdvözlettel,

Horvát Barbara, végzős pszichológus hallgató, autogén tréning relaxációs gyakorlatvezető