Kedden este a Topolya Község Művelődési Háza színházteremében bemutatták Cservenák Pál: Bácska szívében, Topolya a XIX. század végén és a XX. század elején című könyvét, mely Pastyik László recenziójával és Tomik Nimród történész szerkesztői előszavával jelent meg.
A kiadvány eladásából származó bevételt a 3+ Nagycsaládosok Egyesületének és a Családfa Egyesületnek ajánlották fel a szerzők (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
Tomik Nimród köszöntője után elárulta, hogy miközben a június 4-én bemutatott, Hősiesség és szolgálat – Topolya a nagy háborúban (1914–1918) című könyv készült, már sejteni lehetett, hogy Cservenák Pál a kiadvány monográfia részébe ezúttal is olyan tartalmas munkát ad ki a kezéből Topolya múltját feldolgozva, ami önállóan is megállja a helyét. Ehhez mellékelték a könyvben azt a 121 korabeli képeslapot, amelyet a községi önkormányzat 15 évvel ezelőtt vásárolt meg egy zombori magángyűjtőtől.
– Kicsit fájó szívvel néztem végig a korabeli képeket, hiszen rengeteg olyan tekintélyes és patinás épület emelte Topolya tekintélyét 120 évvel ezelőtt, amire ma már csak emlékezhetünk. A kiadvány emellett tartalmazza, hogy abban az időben milyen módon éltek az emberek, milyen gondok foglalkoztatták őket, és hogy milyen nemzetiségűek, vallásúak voltak. Topolya abban az időben nemzetiségileg az egyik leghomogénebb közegű, 13 ezres lélekszámú városka ezen a vidéken, egyedül a vallás tekintetében mutatható ki eltérés a maga 450 izraelita vallású lakosával – hangsúlyozta Tomik.
A kiadvány címe, a Bácska szívében elnevezés Pastyik László javaslatára született, aki néhány szót ejtett hallgatóságának a „topolyaiság” életérzéssel kapcsolatban.
– Hogy 110 évvel ezelőtt milyen gazdasági fejlettségen állt Bács-Bodrog Vármegye, vagyis „Bácsország”, arról beszédesen árulkodik az az adat, hogy 1910-ben nagyobb adót fizetett a történelmi Magyarország kincstárába, mint hat székely vármegye összesen. A fejlődés, a városiasság egy másik mércéje, hogy egy adott településen hányféle iparág képviselteti magát. Magyarországi földrajzos kedves barátaim kutatásai alapján tudjuk, hogy Topolyán több mint 100-féle iparos működött, amivel Körmöcbányával versenyezve, a 147. szintet foglalta el. Ennek a fejlődésnek a legnagyobb lendületét a Budapestet Zimonnyal összekötő vasút hozta el Topolyára, amit Kray Irma férjének, Zichy Nepomuk János közbenjárásának köszönhetünk. Ez számos előnye mellett munkát adott hosszú távra a helybeli zselléreknek is, továbbá hozzájárult a messze földön híres-neves topolyai vásár tekintélyéhez. A fejlődéshez az is hozzájárult, hogy aki tehette, a 19. század közepe óta működő inas iskolába íratta be a gyerekét, persze sajnos sok gyermek dolgozni is kényszerült, egészen korán – ismertette Pastyik László.
Cservenák Pál a kutatásaival kapcsolatban hozzátette, hogy a mai Topolya területe a legkorábbi időktől lakottnak számított, amibe nagy törést hozott a török időszak. A 18. századi újratelepítése alkalmával elsősorban római katolikus magyarokat és elmagyarosodott tótokat költöztettek. Az 1848/49-es időszak nagy szenvedést hozott az amúgy is több gonddal küzdő településnek, és az utána következő időszak is rendkívül nehéz volt. A fejlődés a kiegyezés után indult el – mondta el Cservenák.
– Aztán 1873-ban törölték a mezővárosi rangot, kis- és nagyközségek alakultak. Topolya ekkor járásközpont lett, és Bácskossuthfalvához, Pacsérhoz, Csantavérhez hasonlóan nagyközség. A gazdasági fellendülést a gőzgépek hozták el, megindult a téglagyártás. Érdekesség, hogy például a Magyar Parlament épületének egy részébe is topolyai téglát építettek be. Patinás épületek emelkedtek, ma hihetetlen rövid idő alatt épült fel a Kalocsai érsekség 2., a régi Jugoszlávia 3. legnagyobb, illetve Szerbia legnagyobb katolikus temploma. – fogalmazott Cservenák Pál, aki végszóként felhívta a hallgatósága figyelmét arra, hogy az utókornak kötelessége megőrizni a „régi” Topolya emlékeit, megakadályozni a korabeli épületek további bontását.
A könyvbemutatót megtisztelte jelenlétével Szatmári Adrián, Topolya község elnöke, a községi tanács tagjai, valamint Surányi Roland, a Vajdasági Helytörténeti Társaság közelmúltban megválasztott elnöke. Az est folyamán Fehér Ferenc: Topolya című versét Szabó Rebeka tolmácsolta.
