Szabadka hamarosan három új köztéri szoborral gazdagodik. Bíró Károly egykori polgármesternek, I. Petar Karađorđević szerb királynak és Ivan Antunović katolikus püspöknek állítanak szobrot. Sorozatunkban városunk meglévő köztéri szobrait mutatjuk be.
Raichle J. Ferenc mellszobra (Fotó: Gergely Árpád)
Raichle J. Ferenc mellszobra a róla elnevezett parkban áll, és élete fő művére, egykori otthonára, a Raichle-palotára néz. A kiváló tervező Apatinban született 1869. február 23-án. Műépítészi tanulmányait Budapesten végezte el. 1895-ben, huszonhat évesen, készítette el első munkáját Szabadkán, felújította a város főutcáján álló Nemzeti Szálloda homlokzatát. Ez után egy sor épületet tervezett a városban, többek között a Nemzeti Kaszinó neobarokk stílusú palotáját (ma a városi könyvtár), a Főgimnázium épületét és az Osztrák–Magyar Bank szabadkai épületét. Közben feleségül vette Varga Károlynak, a Városi Tanács egyik tekintélyes és befolyásos tagjának a lányát. Násznagya Schmausz Endre, Szabadka főispánja volt.
A mellszobor Raichle J. Ferenc egykori otthonára néz (Fotó: Gergely Árpád)
A családalapítás után nekilátott saját családi házának felépítéséhez, 1903 januárjában azonban a Városi Tanács nem hagyta jóvá terveit. Ekkor Raichle telkének felét eladta, s erre az új tulajdonosnak tervezett egy egyemeletes házat. A megmaradt telekre egy új, kisebb épület terveit vetette papírra. A város ezeket a terveket 1903. február 12-én már jóváhagyta, és megkezdődhetett az építkezés. Míg az épület el nem készült, Raichle Ferenc jó barátjának, Mamuzsits Lázárnak (1884 és 1902 között Szabadka polgármestere) a palotájában bérelt lakást. Ez a palota ma a Raichle-park és a Đuro Đaković utca sarkán álló sárga banképület. Raichle 1904. december 28-án kapott engedélyt, hogy beköltözzön saját otthonába. Sajnos azonban nem lakott itt sokáig. Részt vett a városháza megtervezésére kiírt pályázaton, de csak a III. díjat nyerte el. A szakmai kudarc és a pazarló életmód anyagi csődbe juttatta. 1906-ban, több mint egy évtizedes itt-tartózkodás után, családjával együtt elhagyta Szabadkát. Bútorait, értékes festményeit és műtárgyait a hitelezők elárverezték. 1908-ban a palota is erre a sorsra jutott. 1949-ben a palotában a Városi Múzeum kapott helyet, majd 1968-ban a Képzőművészeti Találkozó, a Szabadkai Kortárs Galéria elődje kapta meg. Az épületet 1973-ban műemlékké, 1991-ben pedig kiemelten fontos műemlékké nyilvánították.
A mellszobrot, amely Daniela Mamužić munkája, a Raichle-palota fennállásának századik évfordulója alkalmából állították fel. Az emlékművet Lovas Ildikó, a községi tanács akkori tagja és Bela Duranci művészettörténész leplezte le 2004. december 28-án, napra pontosan száz évvel azután, hogy Raichle J. Ferenc engedélyt kapott a várostól, hogy beköltözhessen otthonába.
