2024. április 20., szombat
BRASSÓBÓL

Harangzúgás: hála és remény

Mégsem lesz idén hivatalos ünnep Romániában a trianoni diktátum megkötésének napja. Ugyanis Klaus Iohannis államfő nem hirdette ki az erről rendelkező, a Parlamentben elsöprő többséggel elfogadott „Trianon-törvényt”, így a békeszerződés megkötésének századik évfordulójáig nem léphetett hatályba.

Az első világháborút lezáró és a Magyarországot területe kétharmadától megfosztó trianoni békeszerződés aláírása napjának hivatalos román ünnepnappá nyilvánítását azután kezdeményezte a magyarellenességéről hírhedt Titus Corlățen szociáldemokrata párti szenátor, hogy tavaly a magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás évének nyilvánította 2020-at. A jogszabály szerint ezen a napon a romániai helyhatóságok „a történelmi esemény jelentőségét népszerűsítő rendezvényeket tartanak”, amelyekhez állami és helyi költségvetési forrásokat rendelhetnek. Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke Szijjártó Péter magyar külügyminiszterrel tartott közös sajtótájékoztatóján kifejezte reményét, hogy az elmúlt hetek magyarellenes megnyilvánulásait Klaus Iohannis államfő nem tetézi a törvény kihirdetésével.

A diktátum aláírásának centenáriumán Kelemen Hunor a romániai magyarság jelenlegi helyzetét úgy értékelte, hogy magyarnak lenni Magyarország határain kívül kihívás és feladat, ugyanakkor öröm is. Emlékeztetett, hogy a határ vándorolt át nagyszülei és dédszülei feje fölött, akik anélkül vesztették el hazájukat, és kapták meg az egész Romániát, hogy megkérdezték volna őket erről. „Mindig a magyar nemzet részének éreztük magunkat, és ezen sem a fizikai határok, sem diktatúrák, sem megfélemlítés, sem asszimilációs politikák nem tudtak változtatni” – hangsúlyozta román nyelven is feliratozott videóüzenetében az RMDSZ elnöke. Kelemen Hunor úgy vélte: Magyarországon nem, de az ország határain kívül, a Kárpát-medencében kihívás magyarnak lenni. Azt nevezte kihívásnak, hogy ugyan „nyelvileg, kulturálisan, lelkedben a magyar nemzet része vagy, szülőföldeden, amely őseid földje, tetteiddel, munkáddal, adóddal azt az országot építed, ahol születtél, ahol élsz”.

A Magyarországon kívüli magyaroknak újra és újra bizonyítaniuk kell, hogy nem ellenségek, ezt a helyzetet adottságként élik meg, és emellett mindig el kell magyarázniuk, hogy a nemzeti szolidaritásuk és a felelősségük senki ellen sem irányul.

Végül az RMDSZ elnöke azért tartotta öröm forrásának a magyarságot, mert a 21. század újra összehozta a nemzetet, mert minden kedvezőtlen körülmény, minden rossz szándékú politikai akarat ellenére a közösség gyarapodni tudott. „Száz évvel Trianon után június 4-ét a nemzeti összetartozás napjaként élem meg. A magyar nemzet tagjaként, erdélyi magyarként, aki szolidáris a Kárpát-medence minden magyar emberével és minden magyar közösségével. Aki a többi nemzetben nem az ellenséget látja és keresi, hanem a lehetséges partnert, akivel talán sikerülni fog úgy építeni ezt a világot, hogy közös jövőt formáljunk a kölcsönös tisztelet jegyében” – összegzett Kelemen Hunor, mintegy újrafogalmazva Kós Károly száz évvel ezelőtt írt sorait: „Nyíltan és őszintén valljuk azonban: inkább vagyunk lojálisak, mint rebellisek; inkább építők, mint rombolók; inkább nyílt barátok, mint titkos ellenségek. De azzal a feltétellel, ha megadatik számunkra az új keretek között az a minimum, melyet mi nemzeti kultúránk, ősi szokásaink, faji öntudatunk, szociális érzésünk, gazdasági fejlődésünk szempontjából ezeresztendős múltunk tanulságaképpen nélkülözhetetlennek tudunk.”

Szerencsére nem lett ünnep június 4. Erdélyben. Csak az emlékezés harangjai kondulnak meg, Istennek adva hálát, hogy megmaradtunk, és ha fogyott is, de nem szűnt meg a remény, hogy újabb száz évet kimért nekünk a történelem.