2021. január 17., vasárnap

Az ördög és az orvhalász nem alszik

Van egy területe az életnek, amelyet a vírusok koronázott fejedelmének ténykedése nem zavart meg. Lehet, hogy van több. Mi azonban az orvhalászatra gondolunk, mert az olyan gördülékenyen működik, mintha semmilyen előírás, rendelet, rendkívüli állapot, kijárási tilalom... nem vonatkozna mindarra, amivel jár.

Pedig a kijárás korlátozásába a vízjárás, a csónakázás, a hálórakás meg -felszedés is belefér, a hal forgalmazását pedig a piacok lakat alá helyezésének kellene szabályoznia. Értsd: lehetetlenné tennie. A hal forgalmazásának gátat kellene hogy vessen azoknak a vendéglátóipari létesítményeknek takaréklángon való üzemeltetése is, amelyek halételekre szakosodtak. Olyan halételekre, amelyek nyersanyagát – a rossznyelvek szerint – az enyhén szólva kétes eredetű hal adja. Kétes eredetű? Ugyan már!

Az utóbbi napokban meg hetekben a halőrök akkora mennyiségben gyűjtötték be a hálókat, mint soha korábban
Az utóbbi napokban meg hetekben a halőrök akkora mennyiségben gyűjtötték be a hálókat, mint soha korábban

Köztudott, és évtizedek óta ismert, hogy a vízparti csárdák hamisítatlan élményvilága többnyire annak a halnak az elfogyasztására épül, amelynek eredetét a hamisítatlannak aligha mondható papirológia támasztja alá. A halász – részletek mellőzve – simán forgalmazhatja zsákmányát, nem kell sokat bíbelődnie a számlákkal. Csakhogy a tilalmi idővel védett halfajok forgalmazása a kédéses időszakban kizárólag akkor lehetséges, ha papírokkal bizonyítható a termék halgazdasági, vagy vámpapírokkal a behozatali eredete. Ismét a jól értesült rossznyelvekre hivatkozva mondjuk, hogy számos halgazdaság csinos mellékkeresetet valósít meg abból, hogy a csak papíron létező halállományára hivatkozva fuvarleveleket ad ki a nyílt vizekből tilalmi időben lehalászott halra. Ezekkel a papírokkal nemcsak a szabályos halászati engedéllyel rendelkezőktől származó, tilalmi időben fogott halat lehet fehérre mosdatni, hanem az orvhalászok által fogottat is. Az orvhalász, a halász, a halgazdaság, a vízparti csárda és annak úriközönsége egyedülálló szimbiózisáról van szó, amely szinte megfúrhatatlan.

Szűkebb pátriánk egyik-másik vizén ugyanis az utóbbi napokban meg hetekben a halőrök akkora mennyiségben gyűjtötték be a hálókat, mint soha korábban. Pedig a vírushelyzetből fakadóan az orvhalászoknak sokkal nehezebb kellene hogy legyen a munkája, mint máskülönben, gondolhatná a témában járatlan naív. Dehogy! Ezt a helyzetet nekik találta ki az ördög.

Az elnöki meg kormányrendeletek nyomán a fegyelmezettek ugyanis elhagyták a vízpartot. Csakhogy a maradjotthon-t csupán a becsületesek (többsége) tartotta be, vizeink zugiparosai viszont úgy ítélték meg, hogy rájuk mindez nem vonatkozik. A szabályok, rendeletek, törvények... betartása rájuk eddig se vonatkozott. Mert akinek rá kellett volna kényszerítenie őket betartásukra, ezt nem tette meg. Mindez ezekben a napokban eszményi munkakörülményeket biztosított halállományunk vámszedőinek. De álljunk meg egy pillanatra!

Ha valakinek – az illetékesekre gondolunk – tényleges célja (volt/az/lesz) a halorzás és a tilos halforgalom felszámolása, a mostaninál jobb alkalma egyhamar – reméljük – nem lesz. A kijárási tilalom idején ugyanis minden különösebb erőfeszítés meg jogi svédtorna nélkül begyűjthetőek, és zsebenvághatóak azok, akik nem maradtak otthon. És meg semm kell őket kérdezni, mit kerestek a vízen.