Sok-sok bizonytalanság után lépett ki az Egyesült Királyság az EU-ból. A történtek után lezárult egy korszak az ország és az elhagyott közösség életében, amely azért még nem szabadult meg teljesen Londontól. Erre majd az év végén lehet számítani. Addig a szigetország még EU-tag marad. Csakhogy ez az átmeneti időszak legalább annyi bizonytalanságot rejteget, mint a január 31-i kilépésig (Brexit) eltelt majdnem 3,5 év.
Örültek is, sírtak is az Egyesült Királyságban január 31-én, amikor az ország hivatalosan (jogilag) kilépett az EU-ból.
Menetrendszerűek a Brexit-ellenes tüntetések (Fotó: MTI/ AP/Kirsty Wigglesworth)
A válási egyezség értelmében azonban még december 31-ig maradhat a közösségben (a hatályos uniós jogszabályok kötelező betartásával), ám sem a belső ügyek intézésébe, sem a döntésekbe nem szólhat bele. Az év végéig érvényes átmeneti időszakban több célkitűzést kellene megvalósítani. Meg kell teremteni például annak feltételeit, hogy a szigetországi lakosság és a cégek alkalmazkodjanak az új helyzethez. Ezzel egy időben Brüsszelnek és Londonnak meg kellene állapodnia a 2020 utáni egymás közti viszonyukról és együttműködésükről. Az egyezkedés ezekről a kulcsfontosságú kérdésekről várhatóan nemsokára meg is kezdődik meg. (Leghamarabb márciusban.) Ez egy nagyon nehéz időszak lesz, mivel az év végéig mindent meg kellene tárgyalni, mindenről meg kellene egyezni. Elvben legalábbis, a gyakorlatban azonban kivitelezhetetlennek tűnik a feladat. Bár az idő sürget, egyelőre fogalma sincs senkinek, hogyan végződik majd az alkudozás, bár erről-arról már hallani ezt-azt.
Boris Johnson Brexit-párti brit kormányfő ennek ellenére ragaszkodik az átmeneti időszak végének eredeti dátumához. Annak ellenére is, hogy Brüsszel már jelezte: túl rövid az idő arra, hogy december 31ig mindent elintézzenek, ezért valószínűleg hosszabbításra lesz szükség. Az ok prózai: a remélt átfogó szerződést képtelenség ilyen rövid idő alatt elfogadni; inkább évekig tarthat a munka. Az átmeneti periódus egyébként
egy alkalommal – egy, vagy végső esetben két évvel – meghosszabbítható, ha erről London és Brüsz- szel legkésőbb július elseje előtt megállapodik. Jelenleg még csak annyi biztos, hogy az Egyesült Királyságban élő európai uniós polgárok zavartalanul dolgozhatnak, sőt családjukat is kivihetik maguk után, folytathatják tanulmányaikat, megfelelő ellátásban részesülhetnek és július 1-éig kérelmezhetik a tartós letelepedést az országban.
Az átmeneti időszakban meg kellene egyezni a kétoldalú kereskedelem szabályozásáról, a ki- és beutazási, illetve letelepedési előírásokról, a munkavállalás szabályairól, továbbá közlekedési, árufuvarozási, energetikai (adat)védelmi- és biztonságpolitikai, ipari és igazságügyi kérdésekről, meg még rengeteg másról. Több megoldás is lehetséges, de az EU olyan megállapodást tart elfogadhatónak, amely négy pillérre támaszkodna: a gazdasági és a kereskedelmi kapcsolatokra, a külügyi és a biztonsági együttműködésre, a belső biztonságra, valamint tematikus együttműködésre. Ha London ettől el akar térni, például a kereskedelemben (ragaszkodva a vámok és kvóták nélküli együttműködéshez), azt aligha engednék neki meg. Az EU ugyanis be akarja bizonyítani mindenkinek, hogy a kilépés nem jó üzlet.
Mindkét oldal kulcsfontosságúnak tart egy szabadkereskedelmi egyezményt, amelyről még alig tudni valamit. Ennek az a tétje, hogy külön kereskedelmi státusa lesz-e az Egyesült Királyságnak, vagy ugyanolyan EU-n kívüli államnak számít-e majd, mint bármelyik másik.
Sok vita várható az ír-északír határellenőrzésről és az uniós állampolgárok szigetországi letelepedéséről is. Ha nem sikerül megegyezni, a Brexit megállapodás nélkül ér véget december 31-én. Az EU-nak ebben az esetben egyebek mellett vámokat és kvótákat kell alkalmaznia a kilépővel szemben, amit jelenleg mindkét fél szeretne elkerülni. Az egyezség nélküli kilépés többi, tényleges következménye (2021-től) ugyancsak kellemetlen lehet. A skótok legszívesebben kimaradnának az alkudozásból, sőt el sem hagynák az EU-t. Vezető politikusaik népszavazást sürgetnek, amelyen a lakosság arról döntene, hogy az autonómiát élvező területük kiváljon-e a királyságból, s utána belépjen-e az EU-ba.
A skótok 2014-ben tartottak már referendumot a függetlenségről, ám az elbukott. Az országos népszavazást akkor még nem rendezték meg az EU-tagságról. Erre 2016-ban került sor, amit a Brexit-pártiak nyertek.
Skóciában azonban a résztvevők 62 százaléka a bennmaradásra voksolt. (Észak-Írországban 55,78 százalék támogatta az EU-tagság megtartását, miközben Angliában és Walesben a többség elutasította.) Nicola Sturgeon skót miniszterelnök azóta többször beszélt arról, hogy népszavazást készítenek elő az ország elhagyásáról, s utána – siker esetén – kérik visszavételüket az EU-ba. Ehhez London beleegyezése is kell, ám az hivatalosan elutasította a tervet. Az utóbbi hónapokban egyre többet hallani az ír-északír egyesülés lehetőségéről is, amelynek kérdése szintén népszavazásra kerülhet. Észak-Írországban a többség (51 százalék) már tavaly ősszel is támogatta az ír egység helyreállítását. Sokan már attól tartanak, hogy a Brexit legrosszabb esetben elvezethet az ország felbomlásához, s így Nagy-Britannia végül Kis-Britanniává zsugorodik. Talán már a jövő évtizedben. Az ellentábor ezzel nem ért egyet, de a skótok és az északírek duzzogása nyugtalanítja őket.
