Szinte még fel sem fogtuk, hogy 2019 helyett már 2020-at írunk, a világpolitikában már egy komoly krízis szemtanúi lehettünk, amely egy közel-keleti katonai konfliktus rémével fenyeget. Történt ugyanis, hogy január 3-án Donald Trump személyes parancsára drónnal likvidálták az iráni kémfőnököt, Kászim Szulejmáni vezérőrnagyot, aki éppen csak elhagyta a bagdadi repülőteret. Az akció közvetlen előzménye, hogy decemberben a Szulejmáni irányította iraki Katáib Hezbollah elnevezésű siíta milícia megtámadott egy amerikai bázist Kirkuk közelében, melynek során egy amerikai tolmács életét vesztette. Az év első napján pedig, szintén iraki síita milicisták megostromolták az Egyesült Államok bagdadi nagykövetségét. Mike Pompeo külügyminiszter szerint Kászim Szulejmáni január 3-án éppen azért érkezett az iraki fővárosba, hogy további támadásokat szervezzen amerikai célpontok ellen. Az Egyesült Államok hadereje persze nem először likvidál olyan személyt, akit a nemzetbiztonság szempontjából veszélyesnek ítélt. Elég ha csak a hírhedt al-Káida vezért, Oszama bin Ladent vagy az Iszlám Állam vezetőjét, Abu Bakr al-Bagdadit említeni.
A baj csupán az, hogy Kászim Szulejmáni nem egy szélsőséges terrorista csoport feje, hanem a térség vezető szerepére törő hatalmának katonai vezetője volt. Sőt sokkal nagyobb befolyása volt az iszlám köztársaságban, mint ahogy azt rangja és beosztása alapján feltételeznénk. Irányítása alatt az 1980-as évek elejétől kezdve az Iráni Forradalmi Gárda megközelítőleg 300 ezer tagot számláló milícia-hálózatot hozott létre Szíriában, Irakban, Libanonban, Jemenben, Afganisztánban és Pakisztánban, ezzel Teherán komoly befolyásra tudott szert tenni a Közel-Kelet siíta-lakta területein. Szulejmáni ennek köszönhetően magáénak tudhatta az iráni külpolitika irányításának jelentős részét is. Valós hatalmának mértékét jól szemlélteti, hogy a parancsokat személyesen Irán legfőbb vallási vezetőjétől, Ali Hámenei ajatollahtól kapott. Emellett az iráni konzervatív körökben Szulejmánit már egy lehetséges elnökjelöltként is emlegették.
Nem tudjuk, mi járhatott az amerikai elnök fejében, amikor kiadta a parancsot egy ilyen magas rangú és befolyásos személy likvidálására, de már egy olyan nyúlfarknyi ismertetőből, mint amilyen fentebb található, le lehetett volna vonni a következtetést, hogy a vezérőrnagy megölése az egész közel-keleti térséget destabilizálhatja. És sajnos ez így is történt, ugyanis szerte a siíta-lakta területeken hatalmas tüntetéseket tartottak, miközben amerikai és izraeli zászlókat égettek. Irán bosszút esküdött. Szerencsére úgy tűnik, hogy mindkét fél belátta, hogy egy katonai konfliktus a két ország között beláthatatlan következményekkel járhatna. Ennek a felismerésnek volt az eredménye a szerdai iráni támadás két iraki amerikai bázis ellen. Ez a támadás a „kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt” tipikus esete, hiszen a támadásban egy amerikai katona sem veszítette életét, mert Teherán, az iraki kormányon keresztül, időben értesítette az akcióról az amerikaiakat. Az iráni vezetés az akciót a hazai rendszerhű sajtó segítségével úgy tudta tálalni, mint méltó bosszút Szulejmániért, amelyben „legalább 80 amerikai terrorista halt meg”, kérdés azonban, hogy a Szulejmáni temetésén felkorbácsolt indulatokat mennyire lehet lecsillapítani egy ilyen színjátékszagú erődemonstrációval. És ha még az iráni közvélemény meg is elégszik ezzel, kérdés, hogy a környező országok siíta milíciáinak bosszúszomját mennyire lehet ezzel lecsillapítani. Hiszen ezek a félkatonai alakulatok most egy neves mártírra hivatkozva akár terrorakciók sorozatát követhetik el. Emellett az iraki parlament, megelégelve azzal, hogy a két nagyhatalom küzdőtérnek használja fel a területeit, utasította a kormányt, hogy szólítsa fel távozásra az ott állomásozó amerikai csapatokat. Donald Trump erről egyelőre hallani sem akar, így ez az ügy is komoly konfliktusforrássá válhat.
De mit nyert Szulejmáni likvidálásával Donald Trump? Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez év novemberében választásokat tartanak az Egyesült Államokban. Az utóbbi hónapokban pedig az amerikai elnök elleni impeachment eljárásról szóltak a híradások, ami nem tesz jót Donald Trump újraválasztási esélyeinek. Az utóbbi hetekben azonban az impeachment lekerült a hírműsorok éléről és a napilapok címlapjairól, helyét az iráni konfliktus vette át. Sőt még az amerikai kongresszus is a válsággal foglalkozik, ugyanis pénteken érkezett a hír, hogy a demokrata párti többségű képviselőház határozati javaslatban megtiltotta az amerikai elnöknek, hogy engedélye nélkül katonai erőt alkalmazzon Irán ellen. A republikánus többségű szenátus azonban szinte biztos, hogy ezt nem fogadja el. A helyzet iróniája, hogy Donald Trump még üzletemberként a következőt jósolta 2011. november 29-én, mondanunk sem kell, hogy egy Twitter-bejegyzésben: „Annak érdekében, hogy újraválasszák, Barack Obama háborút fog indítani Irán ellen.”
Ehhez képest a jelenlegi elnök elődje volt az az amerikai elnök, aki 2013-ban először folytatott tárgyalást az iráni vezetővel az iráni iszlám forradalom 1979-es győzelme óta. Ennek köszönhetően jött létre 2015-ben az iráni atomalku, amit Donald Trump 2018-ban felmondott. Ezzel egy olyan eseménysort indított el, ami a mostani pattanásig feszült helyzetig vezetett.
