Csütörtökön este, a vajdasági magyar képzőművészet napján Hommage címmel nyílt ünnepi kiállítás a zentai Városi Múzeumban népes közönség előtt.
Szarka Mándity Krisztina muzeológustól, a kiállítás kurátorától megtudtuk, a Zentai Művésztelepen 2014-ben, Ács József születésének századik évfordulóján, majd két évvel később Petrik Pálra emlékezve merült fel az hommage téma. Benes József ekkor még emlékezőként volt jelen Zentán, tavaly azonban már rá emlékeztünk a Zentán, illetve a Magyarországon készült műveiből, valamint magángyűjteményekből kölcsönzött festményekből rendezett tárlattal. Nem kétséges, hogy anekdotázó alakjának és egy-egy konkrét művének mekkora hatása volt az irodalomra, ezúttal azonban arra a kérdésre keresték a választ, hogy megfigyelhető-e hasonló hatás a vajdasági képzőművészetben. Az Hommage à Benes témára született munkák úgy idézik fel az alkotó egy-egy művét, motívumát vagy stílusát, hogy egyúttal szervesen illeszkednek az alkotóik aktuális gondolat- és stílusvilágába. A 2019-es művésztelepen készült Hommage című egyéni és közös festményen többek között Ács József, Hangya András, Milivoj Nikolajević és Tóth István művészetére történik utalás, a néhai újítók jól ismert témájának, technikai megoldásainak beépítése újítást jelenthet néhány nyitott életműben, napjaink alkotói pedig immár saját művészetük szerves részeként visznek tovább valami régit a kortárs folyamatokba.
A kiállítást Patócs László szerkesztő, kritikus nyitotta meg, aki kifejtette, ha valami látható, akkor annak, ahogyan a vajdasági magyar képzőművészet napjára összeállt anyagnak is, a kapcsolat irányától és erősségétől függetlenül elhanyagolhatatlan vizuális töltete és többlete van. Erről a töltetről, erről a pluszról kell itt meggyőződnünk. Úgy véli, nem egyszerű több mint harminc kiállító és legkevesebb két címzett kapcsolatát részletesen feltárni. Megkönnyíti a helyzetet, hogy a kiállítótér dúskál azokban a festészeti jelekben, képi kifejezésekben, melyek egyszerre határozott iránymutatók és erős koordinátapontok, de mégis mást jelentenek, mint az eredetiken, a címzettek vásznain. A munkákon olykor apró, alig észrevehető, olykor pedig ordító referenciális vonásokat látunk, és nem rugaszkodunk el túlságosan a valóságtól, ha az hommage-ra a festészet alakulástörténetének mérföldköveként tekintünk. Az idén a Zentai Művésztelep is ezt választotta témájául, melyről Patócs az gondolja, azért történt így, mert az életművek közötti párbeszéd, a tiszteletadás mint kifejezési mód a kapcsolatok fontosságát, a hagyomány elfojthatatlanságát is bizonyítja, az hommage pedig jelentős mozgatórugó.
A kiállítás december 16-ig tekinthető meg a zentai Városi Múzeumban.
Kiállító művészek: Acsaјi Györgyi, Ágoston Lóránt, Bakos Anita, Balla Ákos, Barna Kolozsi Valéria, Bálind István, Bene O. Katarina, Butterer Kiss Márta, Csernik Attila, Csikós Tibor, Gubik Korina, Gyurkovics Hunor, Miroslav Jovančić, Kókai Elena, Lázár Tibor, Maurits Ferenc, Mészáros Júlia, Molnár Imre, Mezei Erzsébet, Pesti Emma, Sagmeister Laura, Sándor Laura, Somorai Renáta, Szabó Kornélia, Szalma Gábor, Szalma Viktória, Szenti Lilla, Tallós K. Zsuzsanna, Tarkó János, Tóth Alisa, Zsáki István.
