2024. május 10., péntek

Az ihatatlan vízért nem kell fizetni

Noha a szerbiai jogrend nem ismeri a precedens intézményét, meg lehet próbálni a korábbi ítéletre hivatkozni

Akár Dávid pere Góliát ellen-ként is elnevezhetnénk a verbászi Komunalac Kommunális Közvállalat Božidar Caričić elleni perét, hiszen a Verbász melletti Sóvé (Ravno Selo) lakosa másodfokú bírósági ítélet nyomán nem köteles fizetni a vízhasználati díjat az említett közvállalatnak. A bírósági indoklás lényege: mivel a víz emberi fogyasztásra nem alkalmas, Božidar Caričić nem köteles azért fizetni.

A Vajdasági Oknyomozó-Elemző Központ (VOICE) összeállításából kiderül, hogy a Komunalac 3000 dinár tartozás miatt perelte Caričićet, aki végig azzal érvelt az eljárásban, hogy mivel falujában a kommunális közvállalat szolgáltatta víz nem alkalmas emberi fogyasztásra, ezért úgy érzi, indokolatlan fizetnie. Állítását a férfi bizonyítékokkal is alátámasztotta, egyebek mellett a Tartományi Egészségügyi Felügyelőség 13 évvel ezelőtti határozatával, amelynek értelmében a faluban emberi fogyasztásra alkalmatlan a víz.

A bíróság álláspontja szerint az alperesnek sikerült bebizonyítania, hogy településén nem fogyasztható az ivóvíz, így a kommunális közvállalatnak nem áll jogában megfizettetnie az árát. Az elsőfokú ítéletet a Verbászi Alapfokú Bíróság bírája hozta meg, s ezt most a Zombori Felső Bíróság is megerősítette, másodfokú ítélet formájában. A víz az egyik legfontosabb létszükséglet – állapította meg az ítélet indoklásában Mirjana Vignjević bíró, hozzátéve, ebből adódóan a víz azon környezeti tényezők egyike, amelyek nélkül az ember nem élhet egészséges életet.

– A bíróság megállapította, hogy 2016-ban, abban az évben, amelynek tekintetében a felperes az alperes tartozását követelte, a kommunális közvállalat Sóvé lakossága számára ugyan vizet tett elérhetővé, ám nem ivóvizet. Mivel a kommunális közvállalatnak nem sikerült ennek az ellenkezőjét bebizonyítania, a bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a kommunális közvállalat nem fizettetheti meg szolgáltatását. A kommunális közvállalatot azzal a céllal alapították, hogy a polgároknak olyan ivóvizet szolgáltasson, amelynek a minőségéért felelősséget vállal. A szolgáltatást csakis akkor fizettetheti meg, ha eleget tesz ezen kötelezettségének – állapította meg az ügyben eljáró bíróság.

A hírt olvasván feltehetően sokaknak felcsillant a szeme, Vajdaságban mindenképpen, hiszen a Dr. Milan Jovanović Batut Közegészségügyi Intézet év eleji felmérése szerint éppen a tartományban legrosszabb minőségű az ivóvíz vagy a víz, kategorizáljuk akárhogyan is a csapból folyó folyadékot. A Közép-Bánátban begyűjtött minták 98,2 százaléka volt nem megfelelő, az Észak-Bánátban begyűjtött mintáknak a 83 százaléka, Dél-Bánátban a minták 48,6 százaléka, Észak-Bácskában 42,2 százaléka, Nyugat-Bácskában 41,5 százaléka, Szerémségben pedig a 37,8 százaléka. Ez az országos „top 6”. A Batut elemzései szerint sehol nem volt rosszabb minőségű a víz az említett hat körzetnél. Vajdaságban a minták 21,4 százalékát minősítették megfelelőnek. A második „legrosszabb” térség Belgrád, itt a minták 57,1 százaléka volt megfelelő.

E számok ismeretében feltehetően sokan fájlalják, hogy Szerbia nem a szokásjogra, illetve az esetjogra támaszkodó angolszász jogrendszerbe tartozik, és nem ismeri el a precedens intézményét. Ennek ellenére a problémában érintettek megpróbálhatnak hasonló ügyekben Božidar Caričićhez hasonlóan, illetve a férfi vonatkozásában hozott ítélettel érvelni – nyilatkozta a VOICE-nak Veljko Milić jogi szakértő.

– Sóvé lakossága mindenképpen felhasználhatja az ítéletet, és megpróbálhatja kiharcolni, hogy a polgároknak ne kelljen fizetniük a fogyasztásra alkalmatlan vízért. Persze más, hasonló helyzetben lévő polgárok is érvként használhatják fel az ítéletet, azzal viszont tisztában kell lenniük, hogy a korábbi ítélet semmire nem kötelezi a későbbi ügyekben eljáró bírákat, azaz saját ítéletükben nem kell feltétlenül ugyanolyan döntést hozniuk. Országunkban a bírósági ítéletek nem minősülnek jogforrásnak, bár a tapasztalat egyre inkább azt mutatja, hogy a bírák igyekeznek hasonló perekben hasonló vagy ugyanolyan ítéletet hozni – magyarázta Milić.

Dušan Kokot, a nagybecskereki Polgári Fordulat képviselője szintén a VOICE-nak nyilatkozva abbéli reményének adott hangot, hogy a bírósági ítéletről egyre többen értesülnek és egyre többen próbálják meg kiharcolni, hogy a vízért, amit nem lehet ivóvíznek minősíteni, ne kelljen fizetniük. Az említett bírósági ítélet indoklásában számos, a legtöbbek által nem kimondott igazság olvasható, tette hozzá, kiemelvén: a vízműveket kizárólag azzal a céllal alapítják, hogy ivóvizet, azaz iható vizet szolgáltassanak a polgároknak.