Nemzedékek (filmes) harca

Nevezhetők-e filmeknek a „szuperhősfilmek”?

Horváth Zsolt

2019. november 4., 07:50 >> 2019. november 4., 17:46

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Nemrég két neves filmrendező: Martin Scorsese és Francis Ford Coppola nyilatkozata kavarta fel alaposan az amerikai filmgyártás állóvizét. Történt ugyanis, hogy mindketten kikeltek a filmszínházakat az utóbbi években elárasztó, s kasszarobbantó Marvel képregényfilmek ellen. Amíg Scorsese, – aki a Netflix internetes tartalomszolgáltatóval karöltve készítette el Az ír (The Irishman) című legújabb gengszterfilmjét, amit pénteken kezdtek el vetíteni az amerikai mozikban, magán a Netflixen keresztül pedig november 27-től nézhetjük meg – az Empire magazinnak adott interjújában viszonylag még diplomatikusan fogalmazta meg véleményét a Marvel univerzum képregényfilmjeiről, amikor kijelentette, hogy ezeket nem tekinti filmeknek, mivel ezek olyanok, mint a jól megcsinált vidámparkok, addig rendezőtársa, a nem kevésbé legendás Francis Ford Coppola tenyerével halál nyugodtan a lecsóba csapva, Franciaországban, az életművéért neki ítélt Lumiére díj átvételekor megvetendő, hitvány produkcióknak nevezte a szuperhősfilmeket, s egyben hozzátette, hogy Scorsesenek „igaza van, mert egy filmtől azt várjuk, hogy tanuljuk belőle valami, azt várjuk, hogy kapjunk tőle valamilyen inspirációt, megvilágosodást vagy tudást. Nem tudom, ki kap bármi ilyesmit attól, hogy újra meg újra megnézi ugyanazt a filmet”. Gondolom, mondani sem kell, hogy a filmművészet két doyenjének a nyilatkozata alaposan kiverte a biztosítékot a hollywoodi színészek jó részének a körében. Mielőtt azt boncolgatnánk, hogy Scorsesenek és Coppolának mennyire is van igaza, vagy egyáltalán igazuk van-e, nem árt egy kis kitérőt tenni, és röviden elmagyarázni, hogy mi is az a Marvel moziverzum (angolul Marvel Cinematic Universe, MCU), amivel szemben a két nagymester annyira kikelt. Lényegében ez egy kitalált univerzum, amelyben a rendkívül sikeres képregénykiadó egyik részlege a Marvel filmstúdió által gyártott szuperhősfilmek helyszíne. Ebben a filmes világban megjelent első film a tizenegy évvel ezelőtti Vasember volt Robert Downey Jr-rel a főszerepben, s ezt követte még – egyelőre a Pókember: Idegenben című történettel lezárva –több tucat film. Ezenkívül előkészítési, forgatási, vagy már utómunkálatok alatt áll még hat alkotás.

Gondolom, mondani sem kell, hogy a Marvel moziverzum történetei ez idáig mind kritikailag, mind pénzügyileg óriási sikert könyveltek el, s a maga 22,4 milliárd dolláros összbevételével minden idők legtöbb pénzt kereső film-franchise-a. Természetesen a mozifilmek mellett az univerzumhoz számos képregény, rövidfilmsorozat, valamint több televíziós sorozat is kapcsolódik. Vagyis a maga módján egyfajta Hollywoodon belüli álomgyárról szól, amely  kezdi kinőni a kereteit.

Scorsese és Francis Ford Coppola kirohanása egyfajta véleménycunamit indított el a hollywoodi filmes elit körében, a témában megszólaló Ken Loach a hamburgerhez hasonlította ezeket a filmeket, Pedró Almodóvar pedig a szexualitást kevesellte ezekben a sztorikban, s még a Doctor Strange Marvelfilm címszereplője, Benedict Cumberbatch is úgy vélekedett, hogy túl nagy hatalom van a kasszarobbantó filmek készítői kezében. Szó mi szó, a klasszikus filmesek (megjegyzem, jogosan) azt sérelmezik, hogy nincs kereslet a rendezői filmek iránt. Valójában ez nem is olyan rég pont Martin Scorsesének fájhatott leginkább, mivel a fentiekben már megemlített és igencsak Oscar-gyanús legújabb filmjével hiába kilincselt a nagy hollywoodi stúdióknál. A parádés szereposztás (Robert de Niro, Joe Pesci, Al Pacino stb.) és az igaz történeten alapuló forgatókönyv ellenére senki sem mert kockáztatni és bevállalni az alkotás pénzelését. Kicsit a sors fintora, hogy pont a legendás filmmesterek által nemrég még annyira szidott, „a mozigyilkos” Netflix internetes tartalomszolgáltató kapott az alkalmon, és védő karjai közé vette, majd adott pénzt (160 millió dollárt) a filmrendező legújabb gengsztertörténetének elkészítésére. Két évvel ezelőtt ugyanis még nagyban állt a bál, a hollywoodi és az európai filmes legendák azon háborogtak, hogy be szabad-e a Netflixet engedni a filmfesztiválokra, valamint a kissé sznob Cannes-i filmmustrára, mert ahogyan akkoriban fogalmaztak „olyan cégnek van-e egyáltalán helye a mozi ünnepén, ami hírből sem ismeri a mozit”. A Netflix modellje ugyanis az előfizetőkön alapul, és nem filmenként hozzák vissza a bevételt. A franciaországi filmfesztivál szervezői mindenképpen el akarták érni, hogy a Netflix kapituláljon előttük, amit a tartalomszolgáltató megtagadott, s ezért alkotásait ki is tiltották a filmszemléről. A tartalomszolgáltató illetékesei nem sokat idegeskedtek a Cannes-i zsűri és szervezők döntésén, hanem ehelyett pénzelték Alfonso Cuarón Roma című filmjét, amelyikkel az idei Oscar-gálán három aranyszobrocskát vittek el, és bejelentették, hogy a következő nagy dobásuk Scorsese filmje lesz.

Különben is, az amerikai filmgyártás történetében mindig is volt egy zsáner, ami ellen a korabeli rendezőlegendák vehemensen ágáltak. A múlt század ötvenes-hatvanas éveiben a westernek és a különböző nemzetek mitológiáján alapuló korabeli fantáziafilmek, a hetvenes években a sci-fi, a nyolcvanas években pedig talán a szirupos tinifilmek dömpingjén szörnyülködtek egyesek. Most viszont a tartalomsugárzók, és egy újabb, fiatal generáció szuperhősfilmjei vannak terítéken. Ugyanakkor Richard Gray II és Betty Kaklamanidou The 21st. Century Superhero könyvében írottak szerint a posztmodern szuperhőskultúrát alapjában határozzák meg a 2001. szeptember 11-én, illetve utána történt események, amik nemcsak az Egyesült Államok nemzetét, hanem rajta keresztül a teljes tömegkultúrát átrendezték, s a szuperhős-történeteknek nem ez az első kiemelkedő fellendülése. Évre pontosan kilencven évvel ezelőtt kezdődött a gazdasági világválság, aminek idején is újult erővel nyertek teret a velük foglalkozó médiatermékek, s hasonló folyamat zajlott le a hidegháború ideje alatt is. Vagyis az olyan történelmi fordulatok, amelyek a társadalom egészére nyomasztó hatással vannak, fellendítik ezt a műfajt, és erősítik az igényt az emberekben olyan történetek fogyasztása iránt, amelyek a látvány-narratívát képviselik, s amelyekben a szuperképességgel rendelkező személyek alapvető emberi értékeket megvédve kiállnak az igazságért és felveszik a küzdelmet a gonosszal szemben. Különben is, ahogyan az egyik magyarországi hírportál munkatársa megjegyezte az úgyszintén Scorsese, illetve Coppola kirohanását taglaló írásában: Minimális a valószínűsége, de mindenképpen izgalmas és érdekes lenne, ha Martin Scorsese vagy pedig Francis Ford Coppola beleegyezne egy Marvel-produkció elkészítésébe, hogy az ő szemszögükből  is megismerjük Amerika kapitányt, Thort, Pókembert, vagy akár Hulkot stb. Úgy ahogyan Christopher Nolan megtette ezt a Marvellal rivalizáló DC képregény-univerzum egyik főhősével, Batmannel.

 

 

 

 


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége